sziszifuszi blues

Annyira könnyű és egyszerű, ráadásul a legtöbb dolog még logikus is.

Amíg fentről, kívűlről látjuk és nem velünk történik.

Mert olyankor bonyolult és sziszifuszi..

szössz

Hiszel a szerelemben?
Láttad már?
Tudod, milyen amikor elmegy melletted és nem fogtad meg?
Láttál már csodát, amikor mégis megfogtad?
Elhiszed, hogy tudod kit akarsz magad mellet makacsul, akiről nem is gondoltad volna?
Tudod mennyit érsz? Van-e értelme az egésznek?

Van hát.

"Ha könnycsepp lennél a szememben, sohasem sírnék a rettegésben, hogy elveszíthetlek"

Ne kigondold, hogy milyen lenne jó, tudd, hogy ki lesz az igazi. Egyszercsak kopogtat majd.

Radar

Ha tengeren baj történik és menekülni kell, vannak az úgynevezett lifeboat és liferaft eszközök, amikben túl lehet élni, amíg megtalálják az embert. Sokminden segíti a túlélést, bekészített keksz, víz-fejadag tól kezdve a melegentartó öltözékig és rakétákig, de ezeket most fel nem sorolom. Két dolog emelnék ki, ami nagyon fontos. Az aktív és a passzív radarjelzőket. Az egyik folyamatosan küldi a jeleket műholdra, így segítve, hogy megtaláljanak, a másik küld egy jelsorozatot, amikor keresőradartól jelet vesz, de a föld görbülete miatt ezt csak a radartávolságon belül levő mentőhajók látják. Azt nem dönthetjük el, hogy ki találjon meg, itt a lényeg csak a mentés.

Nem ugyanez van a pár és munkakeresésben is?

"Senki sincs megmentve, amíg nem ért szárazföldet."

egy kis nosztalgia a jövőnek

Régen milyen szép volt. Hiányzott, meglátogattam. Nem tudtam meglátogatni telefonáltam. 250 forintos kártyával úgy, hogy fél órára volt az egy szem fülke. Vagy ha az sem, akkor levelet írtam. Papírra. Bélyeggel.

Mostmeg boldog, boldogtalan kiírja, ha fingott. Beleköt, hogy miért lájkoltad, telefonodon megnézed, hogy hol van.. nem a bizalmat és a meghittséget öli meg? Az információra mindíg éhes volt az ember, mert ha tud valamit, tud máshogy, számára hasznosabbnak tűnően viszonyulni, de hogy megéri-e?

Mi leszünk az első generáció fb-n, akiknek a gyerekei nem azt mondják, hogy Apa, Anya ne regisztráljatok már, mert égő lenne, hanem mi mondjuk nekik, hogy különben ti aligha lettetek volna.

Bullshit-Bingo

Na ez egy igazi cigarettaszünetes lesz, de meg kell osztanom, mielőtt elalszok. Előljáróban annyi, hogy lementem telefonálni mégegyet, hogy az előző posztban említett macerát rendbetegyem, úgy nézem egész jól sikerült is. Ennek örömére, ha már lent voltam, akkor irány a dohányzó egy duplára. Ilyenkor találkozok a nappalosokkal, meg ezúttal a fővillanyásszal is. Ő mesélte el az új játékukat.

Már az úgynevezett felnőttek (adults - így hívjuk a management és vezéralakok klubját) játékát. Nekik is tartanak a mégfelnőttebbek meetingeket. Napi rendszerességgel, meg ki tudja milyen álneveken még. Na ezekre a randikra gondolták ki a bullshit-bingót. Normál bingóban számokat kell x-elni, sorban húzzák, ha megtetted bejelölöd és ha kihúzták mindet neked elsőként, akkor bekiabálod, hogy "BINGÓ!". Itt kicsit máshogy van, mint a neve is sejteti. Szavakat és kifejezéseket kell leírni, mint például teamwork, safety, common sense, priority, deadline, etc... Öt ilyet leír az ember és figyelmesen hallgatja a meetinget, amikor pedig a nagyvezír szájából elhangzik pl. a future project, ami pont szerepel is a cetlin, bejelöli. Amikor pedig valakinek mind az öt tippje bejött, feláll és belekiabálja a hallgatóság arcába, hogy:

"BULLSHIT!"

hamarosan következik:
- a két képről, amiknek nagyon örülök
- a telefonálási szo(p/k)ásokról

Szép az élet, ha zajlik, de most kicsit csendet

Jó lesz már beiktatni egy dögunalmas napot. Annyira fel tud villanyozni egy kis kedvesség, vagy jó hír és kábé ugyanannyira lelomboz valaki fontos rossz kedve, vagy bánata. Ebből következtetek arra, hogy ha fizikailag birom is, azért sok volt mostanában. Meló itt-ott, meg a feszültségek, meg az ökörségeim. Tényleg olyan semmittevős nap kell, vagy valami egész mást tevős, ami kikapcsol. Hát ennyit az igényeimről.

Továbbra is fenntartom viszont azt az álláspontomat, hogy ha valakinek valami nem tetszik, legjobb, ha megmondja, amíg kicsi a baj. Mert ahogy telik az idő, csak rosszabb és nagyobb lesz a gond. Én meg elhiszem, ha azt mondja valaki, hogy minden rendben. Azaz nem minden esetben próbálok belesni a homloklebeny mögé, hogy tényleg úgy gondolja-e. Elhiszem és kész. A nemtetszés meg nől és mérgesedik és attől igazán nem érzem magam jobban, ha visszamenőlegesen vagyok leteremtve, mert egyszer úgyis kibukik minden. Nem lehet időben szólni, hogy nem lesz ez így jó, drága pilótám? El kell menni timbuktuig és akkor szólni, hogy elvétettük a repteret olyan 5000 kilométerrel?

Jó lesz már otthon. Holnap éjjel is, de leginkább mához egy hétre, amikor elkezdődik a maradék 1 hét pihenésem. Már ha az lesz. Passzolom. Majd jól csinálom. Nem kelek fel :)

Calcio

Sosem értettem pontosan, hogy miért kell azon meglepődni, hogy nem őrülök meg a fociért. Illetve hát szeretem, meg értékelem, meg szurkolok is, amikor úgy adódik. De nagyon ritkán teszek akár egy lépést is, hogy tudjam éppen mi zajlik a 'kedvenc' csapataim között. Szurkolok én helyi szinten a hatvani Lokinak, országosan a Fradinak, meg ha a nemzeti csapatunk megy 'csatába' akkor nekik. Meg bárkinek a franciák ellen. De az, hogy éppen milyen bajnokság van és ki kivel játszik és hogy hogyan állnak azt passzolnom kell. Meg a játékosok nevét is csak addig tudom, amíg a közvetítő bemondja. Egy héttel a meccs után meg már csoda, ha az eredményre emlékszem. Lényeg, hogy nem terheli a kapacitásomat 1%-ban sem, hogy épp mi folyik labdakergetés terén.

Nade most, hogy kb. 120 másik hapsival vagyok összezárva, akik eleve is többnyire érdekeltek az EB alakulásában, így viccesebb. Szeretem úgy nézni a meccseket, hogy mellettem lerágják a körmüket és felugrálnak örömükben, dühükben. Ilyenkor választok egy csapatot, akinek inkább szurkolok és ezzel vígan lehet élvezetesebbé tenni a játékot.

Azt viszont már nem nagyon értem, vagy értem, de nem akarom elfogadni, hogy valakinek ez életforma, hogy a csapatának szurkol, mint egy megszállott. Ha annyi garasom lenne, ahány ember meg van győződve, hogy az ő klubja a Világ legjobbja és ehhez alátámasztásul néhány mondókát és nótát is tud helyből csatolni, akkor igen jól állnék garasokból. Ennél rondább, amikor már háború helyett küldik a csapatot focizni, esetleg mégszebb, amikor vallási alapon.

Skóciában mentem haza melóból buszon, amikor takonyrészeg nyikhajok utaztak velem hazafelé és kóstolgattak valami zöld ruhadarab miatt. Mondtam nekik, hogy őszintén nem érdekel a focijuk és nem szurkolok sem a Rangersnek, sem a Celticsnek. Nem nagyon értették, de talán a kiejtésem miatt elhitték, hogy kuku vagyok a témához. Azért búcsúzóul értésemre adták, hogy 'most jól kigatyáztuk a szemét katolikusokat'. Nafain, ennyi eszetek van. Szerintem meg az egyik 11 játékos adott időn belül többször juttatta a labdát a hálóba, mint a másik 11. Ettől nem kap zokogógörcsöt a Vatikán.

Ami a focival kapcsolatban pozitív, vagy lenne, mert lehetne, hogy jó játék. Már nem nézni, hanem játszani. Csapatépítő, kiscsikó koromban én is kergettem, igaz a vegyezés végefelé voltam, mert messze nem a legügyesebb voltam még a szűkebb utcabeli brigádban sem. Az biztos, hogy kell a gyerekeknek játszani, erősödjenek, ügyesedjenek, győzzenek, tanuljanak meg emelt fejjel veszíteni is. Meg akkor lesz magyar foci, ha lesz utánpótlás. Az meg csak a grundról lehet, nem playstation bajnokokból.

ps.:
- miért nem jellemző, hogy a nők futballozzanak?
- mert 1 nő sem tudja elviselni, hogy 10 másikkal azonos ruhában jelenjen meg nyilvánosan.

bocsi :)

egy kis fölösleges rinyálás

Ha még meg tudnék lepődni és igazán érdekelne, meglepődnék. Hogy mikor hogyan van és nincs netünk. Kezdem az elejéről.

Gdanskban, amikor még be volt csomagolva (szó szerint) a tornyunk, akkor egyáltalán nem volt, de nem is volt gond, mert akkor még szállodából jártunk be dolgozni. Édes élet volt az, majd mesélek, ha lesz rá igény. A szállodában volt net, elég is volt az. Akik vettek lengyel sim kártyát és értelmes telefonjuk volt, azok nyomták is rendesen. Aztán elindultunk lassan Britt vizek felé. Illetve elkezdtek minket húzni. Azok még 3 hetes kanyarok voltak és se tévé se net. Még szerencse, hogy a dvd játszót a központi nemtommire lehetett kapcsolni, arról néztünk filmeket. Azaz muvi-menedzser lettem, mert fel voltam készülve rendesen filmekkel. Cserélgettem is... azt is szívesen, csak másik alkalommal.

Az időjárás a Balti és Északi tengeren rendesen meghatározza, hogy egy ilyen 3-lábú öreghölgyet mikor mennyire lehet vontatni, ennek tiszteletére dekkoltunk vagy 2 hónapot EEmshavenben, vagy valami ilyesmi. Na itt már voltak megoldások. A kikötőben több wifi is jött, de mind jelszavas. Szemerkélő és mindenféle esőben és időjárásban időnként rávettem magam, hogy mászkáljak kint, nyitott laptoppal, mintha aranyat keresnék fémdetektorral. Az éjszakás műszak előnye volt, hogy ezt megtehettem, mert 1, senki nem látott. 2, mivel még nem voltunk megszállás alatt, igazán nem kellett megszakadni a melótól. többnyire olvasgattam.

Az egyik ilyen alkalommal egyszercsak bejött egy jelszónélküli net. Körülnéztem, hát nemmessze tőlünk a kikötőben valami silók irodájának az egyik felelőtlenül úgy beállított routere azt mondta, hogy itt egy kolbásznyi jel, csináld. Megtaláltam az ideális pontot, illetve irányt a helidecken, aztán a megfelelő pozíciót, nemmessze a gangway-től. Nem kellett 1 hét és úgy zarándokoltak arra a pontra az emberek, mint az igazhitűek. Pedig csak 1 csóka látott és mondta, hogy ezt nem terjeszti, mert ha rágyógyulunk sokan, akkor ez sem lesz. Na de volt. Egy ideig. Aztán sokan gyógyultunk rá, gondolom már nappal is kiszúrták, hogy mit mászkálnak ezek nyitott laptoppal a kijárathoz állandóan.

Azt nem mondom külön, hogy útközben esélytelenek voltunk (pedig voltam hajón, ahol volt rendesen.. mindegy). Nekünk ez jutott, gondoltuk, de mivel komoly cégnek dolgozunk (kagyló a jele, van ilyen benzinkút is) egyszercsak megjelent egy koma, hogy ő itt ezt megcsinálja nekünk és jó lesz. Sokkal jobb lett egy idő után, de olyan lassú, mintha maga Colombus hordta volna egyesével a biteket. De volt. Végre. Kabinban is. Hurrá. Hamar kiderült, hogy mi lassítja le ennyire, na akkor lett minden oktató jellegű 18 karikás oldal és a jutyub letiltva. Kicsit működött, éjjel jobban, amikor nem egyszerre akart mindenki valami fontosat elintézni.

Aztán ahányszor ez a koma megjelent, mintha behúzták volna a kéziféket. Mint kiderült ilyenkor csinál biztonsági mentést és kb fél napig csak adatokat tölt fel valami földi szerverre. Oké. Ha muszáj. Csak azt nem értem, hogy amikor jöttem, megálltunk egy éjszakára egy másik tornyon a köd miatt és ott igazán penge volt a net. Nem volt letiltva semmi és ment, mint a karikacsapás. Ez 8 perc helikopterre. Szóval csak simán nem értem.

Arról jutott mindez eszembe, hogy regelinél megint találkoztam a sráccal. "Megörültem" neki. Most lassú lesz (azért írok ilyen gyorsan), de nem gond. Szólok neki, hogy legalább a viber-t vegye le a tiltólistáról. Ha a skype mehet, akkor akár az is mehetne.

Ja, de a legszebb, amikor hazaérek, aznap délután jönnek a digis skacok otthon bekötni tévét, netet. Mert ez így fájdalmas kezd már lenni, hogy otthon sem volt, itt sem nagyon penge, ráadásul mások laptopjára kell bekéreckednem, mert saját még nincs, csak kinézve.

Na ilyen fájdalmai vannak egy 21. századi tengerésznek. Nem olyan régen még a kettes kabin és a választható kaja is luxusnak számított. Ne sírjak már. Még 4 nap.... jövök.

A röpképtelen szárnyashoz

Nem a honvágy, de most szivesebben lennék otthon. Intézni, nyugodtan, a tempómban. Nem félkómásan. Bekapcsolni az áramot, a hűtőt (abba betenni a muníciót), víz, gáz vissza, aztán a gépet és tervezni, folytatni. Ehhez lenne kedvem. Nem azért mert itt kifáradok, vagy mert úgy érezném, hogy kimaradok valamiből otthon. Jó ez egynek, ez a munka, de nem akármeddig és most (nem fogom elkiabálni, ezért is nem írok a gondolatok erejéről most kedves V.) talán tudok jókat lépni.

Az otthont akarom. Amikor hazamegyek nemsokára, szerintem szüleimhez beköszönök, a taxis elszív egy cigit és máris repülök be, otthon letenni a bőröndöt és végre akkor megérkezni. Szerencsére még addig van egy hét és jópár dolgot el tudok és el is kell innen intéznem, de folyamatban vannak. Némelyek lassabban, a többi meg rendesen sínen. Tudom, hogy ez így hót lila köd, amit írok, de a laptoptáskás kaland után is vannak pótlások, további vizsgák szervezése is folyamatban van, meg egyre inkább azt érzem, hogy kezdek aktív álláskereső lenni. Nem azért mert innen kiállna a rúd, mindenki boldog (kopp-kopp), csak lehetne jobb a meló is és az ellentételezése is. Azért meg tenni kell.

Mert a sült galambok röpképtelenek.

Az időről, a rutinról és a gondolatok erejéről

Nézem most emittamott (tehát javarész facebookon), hogy emberek milyen jóízűeket hétfőznek. Meg az ezzel kapcsolatos negatív tréfák (pl.: honnan tudod, hogy hétfő van? 3 esős nap után kisütött a nap). Azt már megfigyeltem, hogy leginkább azok 'hétfőznek', akik előszeretettel 'péntek!!!'-eznek is. Meg TGIF. Jól is van ez így, már hogy ha ilyen rendszerben élnek és hétfőtől reggeltől péntek délutánig vannak a mocsék hétköznapok, aztán meg a paaaréé.

Nekem ebben nagyon ritkán és akkor is rövid ideig volt részem. A hétfő a vendéglátás pénteke, én meg hát vagy vendéglátóztam, vagy egyéb naptártól elrugaszkodott melóm volt. Most is. 2 hétig hétfő van, de amikor hazamegyek, ugyancsak 2 hétre, akkor az végig péntek. Illetve lehetne, ha ismerőseim, barátaim, törzshelyeim és azok látogatottsága nem a 7 napjaival lenne ár-apály viszonyban. Úgy vagyok ezzel a beosztással, hogy már nem is tudom, hogy beletörődtem, elfogadtam, vagy fel sem merült, hogy izgasson a kérdés. Nekem jó ez így. Előre ledolgozom és majd lesz élj a mának, ha akarom. De nem akarom, csak ritkán.

Tulajdonképpen akármilyen nap lehet, ha jól érzi magát az ember és fordítva. Az meg javarészt az egyénen múlik. Vannak itt kollegák, akik betegre unják magukat. Ez egyeseknél munkaköri ártalom. Nem hibáztathatom őket, hogy nincsenek széthajtva, de pl. egy darukezelő miben feszüljön meg, amikor egész 12 órája alatt 2 konténert kell arrébbtennie? Nem mehet ki csak úgy, hogy kicsit meglengesse a nehezéket. De hogy unatkozik, az már az ő hibája. Erre vannak már a szervezett hajózás kezdetei óta a rutinfeladatok. Megfigyelték, hogy azok a tengerészek, akiknek nincs dolguk és nem is csináltatnak velük semmit, lassabban reagálnak szükség esetén, esetleg vészhelyzetben, vagy csatában. Tehát subickolhatták a dekket, ha kell, ha nem. Csak mozgatva legyenek. Így igaz ez az otthoni punnyadásra is. Olyan édesen el lehet merülni benne, hogy a tálcán koszos edény, vagy csak a rendelt pizza dobozának kidobása is erőpróbának tűnik. Ha az ember elmegy a csapig, hogy megnyissa már jó irányban halad afelé, hogy valami hasznosat csináljon. Ha meg a rutinfeladatok túl nagy kihívásnak tűnnek, akkor még mindíg ott vannak a gondolatok. Nem mindenkinél, de azért csak vannak. Ha mással, hát azzal elmegy az idő, már ha tényleg annyira agyonütni való.

Mindenesetre érdekes, hogy nekem a tornyon töltött idő tűnik rövidebbnek, pedig fizikailag otthon vagyok 2 nappal kevesebbet. Kollegák panaszkodnak, hogy gyorsan elment a time-off, már megint itt. Persze 2 hét gyors, még 2 év is, de azért nekem itt telik gyorsabban. Nem unatkozok sosem, aztán csak pörög. Sőt, hogy őszinte legyek kicsit már szoktam várni, hogy megint itt legyek. Kezdek kétlaki lenni. Döbbenet. Csak rájöttem hova akartak az ujjaim kilyukadni.

A gondolatok erejéről máskor. Most olyan gyenge gondolataim vannak, hogy cigi, ágy, jóéjszakát.

Drill és a Koma

Nem tudom, hogy merjek-e nekivonzódni az alvásnak, vagy pontosabban álomba tévéződésnek. Pedig fenemód szükséges lenne. Még csak 2 éjszaka ment el és valószínűleg most lesz az először, hogy nem kelek fel délután kettőkor éhesen, hanem sikerül legalább 4-ig aludni, ahonnan már ideális a fél 7-es kezdésig a kávé-cigi-net rituálé. Kellenek ezek a napok az átállásra, de most nem könnyítik meg nagyon. Általában tudjuk, hogy mikor van a vasárnapi drill (ez egy próbariadó, amikor minenki elgyakorolja fegyelmezetten, hogy hogyan úszna meg egy gázszivárgást, tüzet, robbanást, akármit.), most meglepi drill lesz. Csodaszép, gondolom reggel 8 utánra már nem nagyon gondolnak, szóval kicsit várok és szerencsével délután lesz. Mörfi azt súgja a bal fülembe, hogy ha tudnék majd aludni délután akár 5-ig is, akkor fél 5 körül. Tudom, hogy izgalmas kérdést feszegetek, de sajnos ezzel van most tele. A fejem is.

Egyébként az egyik kollégáról akartam már régebben is szót ejteni. Már a második, harmadik kanyarom magasságában csatlakozott, aztán elég hamar kikérdezett annyira, hogy megtudja, hogy magyar vagyok. Nagyon megörült neki, amit furcsállottam is, mert inkább meglepődni szoktak. Ritka erre a magyar. Gondolom fehér holló sűrűbben van. Ismerek olyat, aki 40 év tenger után sem ismert egyet sem és nem a fejével volt baj. Lényeg a lényeg, emberünk megörült, de nem csak ennyi, hibátlan kiejtéssel és szűkös szókinccsel és igen dícséretes nyelvhelyességgel meg is szólalt magyarul. A rotációnkban úgy vagyunk, hogy az én első hetem pont fedi az ő utolsóját, szóval ritkán látom, de akkor egy hétig. Imádom, amikor a sok britt, holland, lengyel és kitudja kik után egyszercsak hozzámszól hátulról, hogy:
"HOGY VAGY KOMÁM?"
éjszakás műszakomból ballagok a kabinba, ő jön szembe kipihenten:
"NA? JÓL ALUDTÁL?"
vacsoránál:
"GYERE ENNI, MERT NEM MARAD!"
néha meg csak úgy simán
"HAJRÁ MAGYAROK!!"- én erre automatikusan egy hajrát szoktam mondani, de most megleptem egy "HAJRÁ HORVÁTOK!"-kal. Örült neki és lehajrázta. Szóval a ritkás találkozásainkban ezek mindíg visszatérő motívumok. Azért kicsit többet is szoktunk magyarul, de inkább csak udvariassági pármondatosakat, vicceseket. Ha valamit igazán meg kell beszélnünk és a melóval kapcsolatos, azt angolul kell azért.

Értékelem a kisöreget. Horvátország magyarlakta területén laktak kisgyerek korában. Akkor pont úgy beszélt magyarul, mint bármelyik másik gyerek, aki azóta is naponta használja. Csak ő elköltözött. De ez megmaradt neki, meg a magyarok szeretete. Hát ilyenek dobják itt fel a napot és egyszál magyarként próbálom is a renoménkat emelni, semmiképpen nem rombolni, mert vannak itt emberek, akiknek Puskás után én vagyok a második, akiről tudnak. Csak velem találkoznak is és így akaratlanul is utánam alkothatnak inkább pozitív, vagy negatív véleményt.

A. szavaival:
"JÓ ÉJSZAKÁT MAGÁNAK BARÁTOM!"

ennek lesz értelme. (nem)

Annyi időm van gondolkodni, akár monotonabb feladatok, vagy cigarettaszünetek közben, hogy akár fel is találhatnék valami okosat. Na ez még nem következett be, persze marhaságok jutottak már így eszembe, de az régebben volt. Így született, vagy csak gyűlt össze a 'napelemes zseblámpa', 'európa-földgömb' és a 'születésnapi torta 18 szál gyertyával, mint mindíg'. De a magasívű tréfákat félretéve, olyan bölcseletek jutnak eszembe, amiket amikor kimond az ember igaznak hangzanak, ha leírja valahova lájkolják. (Tulajdonképpen akárhova lehet írni, az egyik wc-nkben van egy agyas firka és alá rajzolva és írva a like). De még mindíg kalandozok, mint aki sosem akar odaérni. Holott csak az időt húzom, hogy rendesen jusson eszembe. Mintha nem lehetne korrigálni és a rozetta követ vésném. Naszóval ez volt a legutóbbi éjjeli termés:

Nem megtalálni kell a legboldogabb nőt, hanem a meglévőt nőt kell a világ legboldogabb nőjévé varázsolni.
1. sz. kiegészítés: visszafelé is igaz
2. sz. kiegészítés: nem baj ha tulajdonképpen nem a világ legboldogabbja. Elég, ha úgy érzi.

Na. Amikor ez ennél fényesebben összeállt a fejemben, beugrott, hogy kiírom FB-ra, de nem, mert:
1, még nem törpöltem rajta, csak ahogy mondtam, olyan igaznak és lájkolhatónak hangzik
2, nem akarom azt látni, hogy szénnékommentelik és érvelnem kelljen
3, nem akarom azt látni, hogy se komment, se lájk
4, nem vagyok én ennyire okos
5, annyira vagyok okos, hogy ne oda írjam, hanem ide a pár elvetemültnek, aki megnézi, mit gyártok körömrágás helyett.

kösz a figyelmet :D

az út, a lakat és a k14

Az út elég jó volt, eltekintve a melegtől és a kisebb maceráktól. Örök hálám Gabbcsinak a vendéglátásért, nevetgélésért és mindenért. Szeretek és szeretni is fogok látogatóba menni. Aztán hajnalban kakaskukorékolás, taxi, végigaludtam a repülőt, reggeli Burgerkingben, út Den Helderbe, felszállás menetrend szerint és ekkor eltértünk a tervtől. Eleve is úgy volt, hogy útközben érintjük K14-Charlie nevű tornyot, de csak 10-15 percre, szóval le se vegyük a túlélőgúnyát. Aztán mégis. Köd. Mehetünk bagózni és kávézni. Hát mondom ez szép lesz. Itt tökörészünk, aztán amikor indulunk kezdhetem is az éjszakás műszakot. Netezgettem, az idő telt, megvacsoráztunk. Ekkor már 8 körül voltunk, gazdagon a műszakomban, aztán a rádió op. szólt, hogy kapunk kabint, majd reggel megyünk. Hát mit ne mondjak, egész más úgy kezdeni, hogy megérkezek reggel, a nappalos műszak elején, kipihenve és mehetek tentézni, meg lébecolni estig. Hehe. Volt már hasonló, akkor is örültem, de ez most nagyon jól esett.

Meg hát így lett időm megoldani a lakat-problémát. Mert a kulcsom ugye elhagyott a laptoptáskával és pár egyéb számomra kedves aprósággal együtt. Levágtam, a másik lakat, amit hoztam a szekrényemre, nem passzol, de annyi baj. Úgysincs jelentősebb értékem, amit el tudnak vinni. Ha meg a borotvahabomat, vagy a zoknijaimat akarják megdurrantani, akkor tegyenek velük olyat, amilyet én gondolok nekik. Márpedig ilyen jellegű "jókívánságokban" meglehetősen kreatív vagyok.

A lényeg, kezd a meló. Illetve mindjárt kezdek. Mindenkinek köszönet, aki valamilyen formában hozzájárult az ideút sikeréhez. Szállással, ezzelazzal, szurokkal és mielőtt elfelejteném, Ebike a telefonnal.

Attack the coffee machine.

szívradír

ha lenne, kellene. ott lenne a minden-hasznosságok boltjában az idõgép és a szívtetováló készlet mellett. az estike és a nefelejcs fölött. ahol keresem..

what goes around...

Ezt még Skóciában tanultam:

"What goes around, comes around"

A magyar megfelelője kábé a "ki mint vet úgy arat", vagy ha az ágyát veti, akkor úgy alussza. A lényeg, hogy ami egyik irányban történik, az visszafelé is ugyanúgy esélyes, hogy be fog következni. Sőt, a mondás szerint, "amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten". Most, hogy ez már maximálisan lefordítódott, az amúgy fenemód nem szofisztikált angolból, elmondom, hogyan jutott eszembe. De előtte, hogy hogyan ismerkedtem meg ezzel a mondással.

Sok hülyeséget csináltam már életemben és indultam el úgy, hogy nem volt minden teljesen leszervezve előre. Fort Williamben volt szerencsém egy 2 hetes tanfolyamot elvégezni. Ez nyilván le volt szervezve, szállás eleve benne volt a tanfolyam árában, mert sejtették, hogy ha 2 helyen lehet ezt a tanfolyamot az egész Világon elvégezni, akkor nem a helyi lakosok lesznek a célközönség elsősorban. Szóval a 2 hét lement, közben a hétvégére bevállaltam korábbi munkahelyemen Argyllban egy esküvőt. Ott meg pincérforma nem volt sok és korábban bizonyítottam, jól jött nekik. Nekem meg hogy a logbook elkezdődjön, volt még kedvem visszamenni a tanfolyam után (meg még 1 gyors esküvő után, ugyanott a következő hétvégén). Felajánlották, hogy aki akar, jöjjön, de azt már magának oldja meg, viszont lesz bejegyzés a logbookban, ami meg akár jól is jöhet, legalább nem nulla tapasztalatom és egy papírom van, hanem némi tapasztalat szerepelhetett a CV-ben.

A 2 hét körülbelül elég volt a tanfolyam elvégzésén túl néhány vendéglátóipari egység felderítésére is. Na sem a tanfolyam nem volt olcsó, sem én nem voltam eleresztve. Azt hiszem akkor sült meg végleg a hármas számú hitelkártyám, pedig hazai segítséggel sikerült tanfolyamra mennem. Nem is nagyon vagánykodhattam, csak kicsit. Gondoltam, hogy ha már a bankok ennyire egyoldalúan szeretnek velem levelezni, feszegetem még tovább a húrokat. Maybole-i törzshelyemen tulaj-főnök-jóbarát Callum volt kedves és utalt nekem egy kisebb vagyont, miután utaltam rá, hogy egy korábbi utalását komolyan vettem. Miszerint: "ha megszorulnál, csak szólj." Utalt is, volt is lehetőségem újra dohányozni, pár sörre is, kareokera is, meg megtaláltam a legjobb helyet némi kutatás után, ahol ingyen volt a biliárdasztal, így nekem onnantól jórészt a pint-ok is. Ebben az egységben ismertem meg Finbar barátomat, aki akkor még csak egy csapos, üzemeltető volt, aki szeret 'érdekes' emberekkel beszélgetni. Ő Ír származású, megáldva egy Lengyel, nagyon csinos feleséggel. Szerette, ha énekelek. Záróra után is maradtunk párszor. Levizsgáztam, elköszöntem, mondtam, lehet, hogy még jövök. Na akkor ment le a 2. lakodalom és én indultam vissza
Kilberry -> Oban -> Fort William.

Bementem kis batyummal és némi pénzmaggal (esküvőn azért fizettek és még jattoltak is valamennyicskét) a szállodába, hogy egy presszókávét kérek, egy fél pint sört és egy szobát. Szerintem egész Skóciában csak abban a hotelban van rendes presszókávé, úgyhogy igen jól esett a hosszú út után. A sört ismertem, az is jól esett. A szobákat is ismertem, csak az áruk nem esett jól. Mivel már nem az iskolán keresztül voltam ott, az a kedvezmény nem jár és valami förtelem pénzért akarták adni. Hát annyi nincs nekem, vagy ha van is, hát meg nem kapjátok, az tuti. Fizettem és nyílegyenesen a logikus irányt vettem. Letettem a pakkom, üdvözöltük egymást pár törzsvendéggel és Finbarral. Pár sör után mondtam neki, hogy mik a terveim, hogy a következő 3-4 napban itt leszek, de nem alszok, hanem majd éjszaka záróra után sétálok, de a bárkán akarok dolgozni ezért, meg azért, főleg kajáért, meg igazolásért. Azonnal intézkedni kezdett, mondta én addig nézzek szét a házaknál, akik szoktak szobákat kiadni. Semmi. Főleg mivel akkor volt a Ben Nevis körüli Világraszóló bringás fesztivál, minden stílusban. Szóval esélytelen. A lányok, akiket hívogatott, szabadkoztak, tehát nem. (Utólag kiderült, hogy ha azt mondja, hogy a srác, aki a Johnny Cash-eket énekelt, egész máshogy alakul az ottlétem..., de nem így hivatkozott rám. karramba). Aztán azt mondta: "Figyi, itt egy sör, erre most a vendégem vagy, azt hiszem én is iszok egy valamit - te is kérsz - mert hívom az asszonyt. De akárhogy lesz is, nem fogsz te itt kint mászkálni és nem aludni, az tuti". Úgy is lett. Ittunk egyet. Aztán hívta az asszonyt. Jött is, megismert, mert párszor látott korábban, nem húzta a száját. Karján a kisfiuk, kb 2-3 év körüli fain kis gyerek. Megkérdezte, hogy mennyit tudnék megengedni magamnak szobabérletért. Mondtam egy reálisan siralmas 60 fontot, azt mondta oké. Három vagy négy éjszakát voltam ott. Persze volt még kicsi kocsmára, meg én is megleptem őket 1-2 kisebb célirányos bevásárlással otthonra. Összebarátkoztunk, a lurkóval is jókat játszottunk. Csak fogyasztásra többet költöttek rám, mint a 60 font, ami töredéke annak, amit egy éjszakára elkértek volna a szállodában. Aztán pislogtam volna egyedül. Így meg az egyszál agyatlan az esőben megcsinálta a melót, amiért elkezdődött a logbook, amitől talán több volt az esélyem bekerülni abba a munkába élesben, mint a több ezernek, akiknek sohasem. És barátokra leltem. Finbar az utolsó nap reggelén (hajnali du 2. körül) rózsás hangulatban taxival vitt le a buszpályaudvarra. Indultam vissza Maybole-ba. Nem győztem neki megköszönni a kedvességét és mondtam, hogy ez most rajta múlt, hogy elmondhatom, hogy Skóciában még sohasem, semmilyen körülmények között nem maradtam fedél és étel (ital) nélkül. Hogyan köszönhetném meg?

Hagyd a francba, what goes around, comes around.

Oké, gondoltam, megköszöntem, elbúcsúztunk. Nagyon szép nap volt. Olyan nap, ami kívül belül szép és tele voltam élettel, jó érzésekkel a munkával, új barátaimmal, a jövőmmel és a lehetőségeimmel kapcsolatban. Váltottunk még pár levelet (ez még FB előtt volt), mondta, hogy már nem ott dolgozik, meg hogy most nehéz neki, a gyerek meg nől, mint a gomba. Karácsonyra kaptak egy egészséges méretű csomagot új és újszerű, de méretben és minőségben korrekt gyerekholmikból és játékokból. Apróság, gondoltam. Ahogy tudom, ők akkor ezt máshogy látták. 

What comes around, goes around, gondoltam.

Mostmár nincs is kedvem elmondani, hogy miről jutott eszembe. Nem is fontos már.

a játékokról

Sok elképzelésem nincs a játékelméletről. Valamennyit olvastam azért róla, kivonatosan, meg Neumanntól is olvastam kicsit. Tetszett a neve, aztán az is amiket feszeget. De ez csak bevezetés, mert a 'győzni és a veszíteni' emberi megközelítése motoszkált a fejemben. Ez lehet nem lesz érdekes, de akkor is. Ez motoszkált.

Az ugrott be először (nyilván mások erről könyveket írnak, de én csak a saját fejemmel tudok gondolkodni), hogy: 'Vannak emberek, akik nem veszik észre, hogy nyertek, így tovább játszanak, ezért menthetetlenül vesztésre vannak ítélve'. 

Az további megfontolás tárgya lehet, hogy éppen miért folytatják a játékot, legyen a játék bármi, amiben döntéseket kell hozni, kapcsolat, szerelem, hazárdjáték, annak méregetése, hogy mikor vessenek és arassanak... akármi. Folytathatják tudatlanságból, mert nem ismerik fel a győzelmet, vagy a saját határjaikat feszegetik feszülő erekkel és teli tüdővel. Vagy csak simán dacból, vagy elvakulva a győzelemtől és a telhetetlenségtől vezérelve hiszik, hogy most jön a lap, most minden sikerül, ez az én napom, vagy mittudomén. Mert nem ismerik fel, hogy ez itt az. Nyertem. Ennyi, ennek a játéknak ennél jobb vége nem lesz. Elértem a határt, az eseményhorizont szélére értem, ahonnan még van értelme integetni. Játszanak tovább, vagy csinálják, amit csinálnak. Erről csak hegymászós hasonlat jut eszembe. Hiába lenne még ereje újabb rekordra, hogy még 10, vagy 100 métert is tudna feljebb menni. A hegy nincs tovább. Ideje leülni, csodálni a pillanatot és elindulni. Nem az a lényeg hogy lefelé, hanem hogy újabb csúcsok irányába. (Most itt a kapcsolatban fejtegetett játéknál nem azt mondom, hogy vezessük be a többnejűséget, egy kapcsolatnak is vannak csúcsai. Több is akár. Érdemes végigmászni egyesével.)

Na most ezt inkább vissza sem olvasom. Remélem elég kusza. Én értettem, amikor írtam. Ellenben, mi lehet abban, hogy : 'Vannak emberek, akik megállnak egy részsikernél, pedig a győzelem kapujában vannak'.

Na azok most kishitűek? El fogják valaha érni amit elérhetnének? 

'Meditate on this, I will' - Master Yoda

Továbbá érdekel, hogy hogyan gondolkodott erről a kérdéskörről Bruce Lee. Már régóta érlelődik, hogy el kell olvasnom a Harcos Útját. Hát úgy legyen. Gondolom egy esős őszi hétköznapon. Mára elég a kuszaságból. Irány az ágy.

'F'

Francba ezzel, hogy mentálisan nem lehet feltölteni gondolatokat. Éjszaka jönnek, csócsálgatom, reggelre meg nem úgy hangzik és már nem annyira jó ötlet. Ha akkor leírnám egy papírra és bemásolnám, akkor sem lenne már az igazi. Mintha a betűk csak frissen képernyőre kerülve érnének valamit és ezt meg is tudnák őrizni, mint egy vízjellel, vagy akárhogy hitelesítve.

Mindegy. Ami jön. Az jutott eszembe, már így a kisbarátnőimmel kapcsolatban is, meg másokkal is, de főleg most rájuk gondolok, hogy ha valakinek jót akar az ember és szurkol neki, korlátolt tudásához képest a legjobb tanácsokkal próbálja ellátni és aggódik érte és örül és sír vele anélkül, hogy bármilyen ezeken túlmutató elvárása, vagy szándéka lenne (nem a lepedőgyűrésre gondolok, mert az nem merül fel esetükben), és ezek hasonlóan a túloldali lehetőségekhez képest viszonzottak is, akkor talán érdemes elgondolkodni, hogy barátjai vannak az embernek. Amennyiben ellentétes (ugyanaz, mint az ellenkező, de azt házastársra mondják) nemű, akkor az az állítás, miszerint: "férfi és nő között lehet barátság, csak néha dugni kell egyet" egyértelműen

BUSTED!

Eszem ágában sem volt ezt írni, de ez jött és ez lett. Zenéről akartam írni, de majd ha jön. Ellenben!

Nem azért van ám a szabadabban írási vágyam, mert szeretek káromkodni, meg nem is szoktam, csak indokolt esetben (már ha ennek van értelme), igaz akkor cifrán. De ha már egyet megengedtem magamnak, itt egy olyan mondás, amit ma hallottam és igaznak tűnt. Csócsáltam még és nem tudtam belekötni. Most nem a saját emlékanyagomra támaszkodva, mert nem is tudom mikor voltam belehabarodva egy szoknyába legutóbb (sosem utoljára), hanem épp a fent említettek aktuális és nemrégiben átélt viszontagságaira gondolva nem sikerült megtámadnom az állítást. A dolog szépséghibája, hogy az ő esetükben az eredetihez képest a nemek felcserélődnek.

If you fuck her, she'll love you, if you love her she'll fuck you.

szabadon és lényegi elemeket beemelve magyarul:

(mert a 'fuck' joker szó, mindenre illik)

Ha csak megdugod, szeretni fog, ha szereted kibaszik veled.

Nyilván vannak kivételek és azok a nagy viszonzott szerelmek, amiben nincs irígység és minden egyéb, ami a kezdetektől bomlaszt egy friss, tiszta lapos kapcsolatot. Tudom, hogy van. Volt benne részem. De mégis, túl nagy általánosságban igaz. Ráadásul a magyar változatban rejtve maradnak a nemek, szóval akinek inge, legyen tanulsága magára és rügyező akármilyére vonatkozóan, nehogy csak a papucsállatka gyártás és a szemét tetű kiszúrt velem végletei legyenek perspektívák.

Vezeklésül egy kis áltudomány az 'F' szó eredetéről:

"In ancient England a person could not have sex unless you had consent of the King (unless you were in the Royal Family). When anyone wanted to have a baby, they got consent of the King, the King gave them a placard that they hung on their door while they were having sex. The placard had F.*.*.*. (Fornication Under Consent of the King) on it. Now you know where that came from."

http://urbanlegends.about.com/library/bl-f-word.htm

én kérek elnézést :)

N

"Ne húzd ki nálunk a gyufát"

Az első nap mindíg a legszivatósabb, az első három a macerás utána már minden megy és átállunk az éjszakára. Na ez eddig rendben is van, most lement a 3. De állítólag az első két hetet kell letudni, utána már jó. Ennek aztán van értelme a 2/2-es rotációban, de egyik kollegám válltig állította, hogy ő ezt már megfigyelte és igazat kellett adjak neki.

Amúgy írtam már, hogy macerások a Hollandok. Most ez vagy időjárás, vagy évszak függő lehet, de majdnem teljesen meg vannak normálisodva. Vagy beálltak a csapatok és elfogyott a bemutatkozási kényszer, vagy mint a kutyafalkában, kialakult a hierarchia, de olyanok, mint akik meg lettek fenyítve aztán javulva. (Direkt ám ez a szép nyelvezet).

Amúgy meg az történt, hogy volt alkalmuk kis rotációkban körülnézni a környező tornyokon és állítólag akkora a különbség, mintha ... olyat keresek, hogy senki lelkivilágába se tapossak bele... A lényeg, hogy a környező tornyokon sokkal rosszabb soruk van és elkezdték értékelni, hogy itt jó. Meg talán azt is megfigyelték, hogy velünk jobb jóban lenni.

Fight Club - ne húzd ki nálunk a gyufát

Továbbá, ha már össze vagyunk zárva, érdemes kerülni a zökkenőket. Nem életfogytot töltünk ebben a menekülést kizáró önkéntes börtönben :)

Csak úgy, a hajnalokról

Már a második olyan kéthetes otthonlétemről sikerült visszajönnöm, amikor otthon teljesen lekötött a lakásfelújítás. Azaz nem teljesen, a péntektől kedd éjszakáig tartó hosszú hétvégében már volt pár tesztalvásom, amint le tudtam tenni az első és legdominánsabb bútordarabot és be tudtam vinni Waltert, hogy addig is vigyázzon, amíg haza nem érek. Kellően fáradtan indultam vissza, de nem bántam. Néhány kedvesnek és fontosnak meg tudtam mutatni a lakást matiné állapotban :)

És voltak hajnalig fentlétek, összevissza alvások, ami normális amikor nem sikerül rendesen visszaállni az éjszakai műszakról. Nem baj, majd a következő jobban a pihenésről szól, vagy ki tudja...

Épp most beszélgettem az egyik sráccal a dohányzóban, hogy ő teljesen szét van, mert nem elég hogy nem teljesen meggyógyulva ért vissza, de az éjszaka szétszedi. Aztán néz rám, hogy bakker, te mindíg éjszakás vagy, hogy bírod?

Én nagyon bírom. Mindíg is jobban szerettem. Főleg az előnyei miatt (mert ugye mekkora hülye már, aki a hátrányai miatt szeret valamit/valakit jobban - hehe). Este nekem nem magyaráz senki, nem vagyok benne az eszetlen nyüzsgésben és kapkodásban. Lehet több a dolgom, mert jórészt tényleg egyedül vagyok, de nem ugráltat senki, akkor bagózok és addig, amíg jól esik. Csak az aktuális feladatok legyenek megoldva. Reggel megkérdezi a főnököm, hogy minen rendben van-e és 99%-ban úgy is van. Nem csoda, hogy csak én nem kaptam még sárgalapot azok közül, akik már itt vannak legalább pár hónapja. Meg csend van. Elhúznak az emberek aludni, az éjszakások csinálni kinek mit kell és nincsenek útban. A szakácsom ügyesen önjáró, jól sikerült összeszoknunk, ami fontos, mert enni jó :D. Aztán reggel 5-6 körül vége a műszak domináns részének, elkezdenek az emberek szállingózni és mire beindul a nyüzsgés én már a kabinomban vagyok megint egyedül, meg így hogy van net és telefon, akikkel épp beszélnem kell.

Ezt a részét szeretem. Otthon is értékelem a nyüzsgő éjszaka után a hajnali csendet, aztán hazafelé nézni, ahogy az emberek munkába indulnak. Persze az nem ilyen hasznos, vagy máshogy jó és legjobb, ha nem egyedül. De ezzel meg ki nem lenne így.

Versenyfutás a természettel

Lefoglalnak a drága mindennapok itthon is. Úgy igyekszem csinálni, hogy mire a teraszon magához tér a szőlő, én már a másik erkélyen üldögéljek vígan. Mire meg le kell szedni, már teljesen kész legyen a fészek. Nem kicsi a projekt, de haladunk. Mert ugye van segítség. Addig meg nyilván nem az amúgy jólmegérdemelt tivornyázgatás a lényeges, amíg többen haladhatunk.

Most nem ígérek semmit egyelőre, majd valamikor, amikor több időm és energiám lesz írok. Most történnek a dolgok, amikről unalmasabb napokon írni lehet. :)

Tervek szerint holnap...

megérkezünk ide, sárga gúnyában,

bagózunk egyet civilben,

kicsit még sörözgetünk a reptéren

aztán huss... alvás, itthon, megérkezés, alvás és hétvége.

A rohanásban most csak ennyi

Nagyobb méretben a guglinák itt

Ezt most jól kipróbltam, hogy ilyet lehet-e betenni. De hála a Gugli Streetview-jának, lehet. Ez a hely azért fontos, mert amikor még Skóciában dolgoztam állványozókkal és teljes erőmből a tengerre kívánkoztam, mint akármi, csak hogy tengeren lehessek. (Ha kabint nem adnak a hajón, úszok utána). Minden reggel és délután ezen a hídon sétáltam át a meló-vasútállomás relációban és ezen a ponton küldtem egy kacsintós-cuppanóst a tengernek, hogy várjál csak, jövök majd. És tényleg minden idegszálammal arra vágytam, hogy már a tenger vegyen körül. Bármelyik, csak nagy pocséta legyen. Hát a rohanásban most csak ennyi. 

(Majd ha rájövök, hogy a pubokat hogyan lehet ezen bejelölni, jutnak majd még eszembe dolgok)

Akkor a koncepcióról...

Az úgy volt, hogy még régen Skóciában megígértem embereknek, meg még régebben magamnak, hogy megőrzöm valamilyen formában azt a sok érdekes helyzetet, hangulatot, hetet, alkalmat, bármit, amik történnek velem. Egyrészt mert szeretnék én is emlékezni, másrészt mesélni is szeretek (itt jön be az 'unreliable' része a dolognak), meg hátha érdekes, hátha valakit érdekel, vagy tanul belőle, vagy vigyorog rajta, vagy legalább biztosan tudni fogja, hogy kire nem kell figyelnie, mert nem neki való.

Gondolkodtam, hogy hogyan kellene összeterelni és hadrendbe állítani az emlékek hangyaseregét és rájöttem, hogy sehogy. Nem az a dolguk, hogy sorba álljanak, kategorizálva, időrendben, hanem mint a neve is definiálja, úgy jöjjenek, mint az egy valamire való emléktől elvárható. Hatalmas szerencsém, hogy kábé ugyanilyen kategóriátlanul őrzöm a képeket a két számítógépen és mi lehetne hasznosabb egy-egy laszti feldobásához, mint a kép és ami arról (garantáltan megbízhatatlanul) eszembe jut.

Szóval szétszaggatom a blogot logikájában. Lesznek 'annó' hozzászólások, és 'amikor írtam aktuális volt' típusúak.

Erről a képről most nem akarok sokat mesélni, majd előjönnek ilyen sztorik is, a lényeg, hogy Orsi készítette egy "próba", vagy délutáni hümmögés alkalmával. Nekem nagyon tetszik, meg marad is szerintem a blog-dolog fő képe. Meg majd kikerül a szobám falára is. Nagyban. Kösz Oszi!

Már csak nemsok

Mindegyik kanyar valamilyen szempontból leg. Nekem például ez hiányzik legkevésbé a hátam közepére se. Érdekes, volt már honvágyam, igaz az hosszabb távollétekkor volt, ez a pár hét semmi, de most nagyon otthon lennék. Otthon otthon. Csinálni, haladni, hogy végre hátradőlhessek és azokat a dolgokat csinálhassam (meló keresés, kisebb összejövetelek, koccintgatással, főzéssel, kit tudja még mivel. ja gitár) amiket már igazán szeretnék. Hát ezek és az ehhez vezető dolgok járnak a fejemben. Annyi ötletem van és lesz is még.

Gondolkodtam, hogy mi a bánattól van jó kedvem, úgy általában. De aztán ez az. Hogy látszik a cél és az út is és mögöttem gyűlnek a lábnyomok. Egyszer jó lesz. Nem csak nekem. Majd kialakul egy nekünk is.

Támadáááás

Jót tesz ám, ha rendszer van az életben. Még ha csak 2 hétre is. Otthon a random alvás és elszórt bulizás, itt meg olyan fix minden, mint a gerely. Beáll a ritmus, kelés, kv-cigi, net visszaolvasás, frissítés, ha van mit, meg van elég net hozzá, készülődés, még kv-cigi, hírek, aztán meló reggelig. Aztán reggel megvacsorázok (omlett, szoszidzs, sült bab, joghurt, banán - tegnap meg megettem egy ananászt is :D), cigi, net, hírek, híreken bealvás. Fene jól mennek így a dolgok, csak arra nincs időm, amit szeretnék csinálni, illetve amikor meg van, kábé abban a tempóban zombulok be, ahogy az otthoniak lassan bootolgatnak. Mire nekik kipattan a csipa, nekem már magasra van lőve a hálósipka.

Így van az, hogy ami tennivalók és netes Holmeskodások eszembe jutnak, azokat csak lejegyzetelem, aztán amikor 100 yardos nézéssel ülök a laptop előtt, előveszek 1-1 tennivalót és amennyire a lendület tart, utánajárok. A következő projektem a LinkedIn megmászása és kibányászása. Találtam hozzá jó kis blogot is, meg RSS-be is betettem telefonon, a többi kedvenc mellé. Azt már tudom, hogy egy hibát elkövettem, csak még azt nem, hogy mekkorát. De megosztom, hogy aki akar, tanuljon belőle:

"ha melót keresel LinkedIn-en, ne vedd fel a jelenlegi HR-est ismerősnek!"

Lehet, hogy tudok úgy korrigálni, hogy ne vegye észre és törölnöm se kelljen, majd kiderül. Most ismerem meg még csak mélységében a rendszert, meg folytatom a kapcsolatfelvételt (kimondani is rossz) hasznosnak tűnő emberekkel. De hát ez az igazság, biztos meg lehetne sokkal diszkrétebben fogalmazni, network building, izé management, tudományosnak hangzik, de a lényeg ugyanaz:

"Melót keresek és te közelebb vagy a tűzhöz, úgyhogy ha tudsz segíteni akármilyen formában,
hát itt az ideje."

 Atyaég, de jó lesz már 5 hét múlva. Széttúrom, és mint a disznó addig túrok, amííg meg nincs az a szarvasgomba, aminek az illatát már egyre közelebbről és erősebben érzem. Elég rég óta sajnos.

Muppet Show élőben

Sokkal egyszerűbbek voltak a Britt vizeken a melósaink. Azok sem voltak piskóták, de valahogy olyannak tűntek, mint aki evett már késsel-villával. Nem akarok én bántani senkit a származása miatt, egy hollandiai melósokból álló csapatot meg nem is nagyon lehet, mert kábé olyanok, mint Mos Eisley rettegett űrkikötőjének törzsvendégköre megfűszerezve mindenféle csillagközi csavargóval. Amikor érkeztek nem tudtam, hogy reggae koncert lesz délután, vagy itt valaki dolgozni is fog. Nehéz esetek. Azt gondolná az ember naívan, hogy ezek aztán olajmezőn, tornyon dolgoznak, nagy szőrös kemény marcona alakok. Hát nem. Vannak persze mindenfélék, de legörbül a szájuk ha nincs a kedvenc lekvárjuk, miért nincs épp most kivi, nem találja a mézet, valaki nem csukta be a fagyis hűtő tetejét és most lötyög a fagyi (ilyen nem volt, csak kábé ilyenek). Néha annyira szájbarágósan kell nekik adagolni a dolgokat, hogy ha valamivel türelmesebb lennék és segítőkészebb, akkor már tulajdonképpen én csinálnám meg helyettük.

Tippek Hollandok vendégül látásához.
- Ne lásd őket vendégül! Főleg ingyen ne. Ha valami ingyen van, 2x annyit akarnak, ha kell, ha nem és kikövetelik a hátraszaltót karikára vágva is.
- Legyen nálad majonéz. Nem kevés, hanem az összes, amit be tudsz szerezni. Vödörszám. Pörkölthöz is, palacsintához is. (Levessel nem láttam őket majonézt enni, de szerintem csak mert nem figyelem direkt)
- Alkalmazkodj a nyelvismeretükhöz. Ha nem tanultak meg angolul eddig, akkor nagyon boldogan és teljes nyugalommal mondják neked Hollandul.
- Sajtot csak hazait vegyél. Ha külföldi sajtot kínálsz, akkor viszont csak Holland sajtot kínálj. Majd ők elmondják, hogy hol rontottad el a szeletelésnél és megeszik mindet.
- Eszedbe ne jusson, hogy nincs sajt! Többféle.

+ Még majonéz.

Rózsákra akarok lőni, sokféle fegyverrel

Úgy van az, hogy a mobilról netezek, amikor felmegyek a dohányzóba és csak úgy sportosan elszívok pár szálat, mert ugye nehogy már egy szálra menjek fel. Onnan meg aztán akármennyire is jók az alkalmazások, mégiscsak kényelmetlen írni. Eleve nem szeretek sokat pöyögni bele. Így helyben csak a címszavakat írom be, de mire vége a műszaknak, azok már csak mérvadók, mert azért nem egy megkomponált dolog ez az irkálás, csak ahogy jön, többnyire mintha önként a falhoz beszélnék. Csak hogy kevesebb gondja legyen egy jövőbeli magánnyomozónak és könnyebben állítsa majd ki a bizonyítványomat valami agyturkász doki, bizonyítandó, hogy folyamatosan őrültem meg és nem egy hirtelen trauma áldozata vagyok.

Akartam írni több mindenről, illetve akart a fene, csak ezek voltak a legértelmesebb gondolataim múlt éjjel:

"hûtô, 7vége, szomszéd, 34, majonéz"

 Így, kábé ebben a formában. Na most ehhez képest már 'elpofáztam' a szokásos karakteradag felét, ha van limit, majd kiderül, de nyomokban sincs hangulatom ezekről írni. Volt pár másik gondolatom is, amik értékesebbek, vagy legalábbis értelmesebbnek tűnnek. Az egész gondolatsor egy blogbejegyzéssel kezdődött. A lényeg, hogy egy utolsó naposokat ápoló nővérke összeírta, hogy miket szoktak életük végén megbánni az emberek, mit csinálnának máshogy. Az ötlet is kiváló és hogy megosztotta, az is. Aztán mivel nekem nem kell belefolynom mindenféle beszélgetésbe, mert sok esetben nem nekem szól, meg sok esetben inkább lengyelül zajlanak, így van időm gondolkodni, meg ki sem tudnám kerülni, mert olyan nincs, hogy ne gondoljon valamire az ember. Na így ezek jártak, gömbölyödtek, amíg összeálltak saját elképzeléssé, hogy miket bánok majd én meg, ha odakerülök majd és lesz még annyi időm, hogy ezekkel foglalkozzak. Már ha ugyanígy folytatok minden jelentősebb tevékenységet. (Persze mitől is várhatnék más eredmény, ha mindíg ugyanúgy teszek). Meg feldobódott az is, hogy a hatékony time-management jegyében akár azonnal is változtathatok néhány rossz beidegződésen és lecserélhetném őket hasznosabbra. Nem alapvető dolgokat gondoltam, ami szintén hasznos lehetne (leszokni a dohányzásról, önzőbbnek és követelőzőbbnek lenni, eltemetni a színes üvegeket, etc...), hanem inkább pl. a napi 1-2 órát elrabló és néhány mosolyon és pletykánál ritkán hasznosabb Facebookozásból visszavenni és LinkedIn-en nyomulni és kapcsolatokat felvenni, ápolni, embereket zaklatni, hogy ha már távol vagyok, legalább rendesen keressek is.

Itt el is értem a második gondolathoz. Összeteszem a kezem, hogy van ez a meló és stabil és fix, nem sokban rosszabb, mint a seregben volt, meg sokmindenben sokkal jobb is. A fizu is rendben van, ha a kisvárosomban engem "elárasztó" lehetőségeket veszem alapul. Ha a korábbi (Ebi szerint asztronauta), búváréletbentartó melómat veszem alapul, akkor sírni lenne kedvem. Én azt a munkát akarom. Akár aktív éveim végéig is. Különösebben nagy előléptetésekre sem pályázok. Még 1, max 2 lépcső és én roppant boldog ember leszek, ami a munka részét illeti. És ez fenemód nem a pénzről szól. Mert:

1, "A pénz pont annyit ér, amennyivel az elköltése által boldogabbak lettünk". Persze ebben így nehezen értelmezhető a gázszámla, de azt meg akkor tudja értékelni az ember, ha egy ideig nincs és elgondolkodik, hogy akár fizetne is ezért a kényelemért. Na mindegy, érthető ez.

2, "Aki a pénzt hajszolja, állandó vesztésre van ítélve". A boldogságot kell keresni és ahhoz meg manapság kell. Régebben, amikor még nem pénzzel fizettek, akkor is ugyanúgy kellett erőfeszítéseket tenni, csak akkor nem a munkahelyen, illetve nem munkahely fizetett, hanem a természet. Akkor is jobban élt, akinek volt tapasztalata, a többi ugyanúgy a saját bőrén tanult.

Na ezt a pénz dolgot nem is vesézem tovább, csak közel ugyanígy csapongtak a gondolataim és gondoltam megosztom mindenkivel, aki idáig elolvassa. Apropó, aki idáig elolvassa és küld egy emailt "megvagy" tárggyal, akármilyen szöveggel, azt meghívom egy üldögélősre, lehetőleg sörözőbe. Mondjuk az első hármat. Külön-külön.

Vissza is értem az elejére, hogy elkalandoztam a roppant izgalmasnak és rejtélyesnek hangzó "hûtô, 7vége, szomszéd, 34, majonéz" címszavaktól, de azért szerintem már tényleg rámfenyítene a blogger üzemeltetője, márészt meg kit érdekel már. Várom a leveleket. Így Dénes napon. Hmm. Tudjátok mit érzek.

Azt hogy húzok a dohányzóba. <3 :(

Kismaraton

Olyanok ezek az első napok minen kanyarban, mint egy kisebbfajta maraton lefutása. Ezalatt nem a logikusan kikívánkozó panaszt értem, a koránkelés, taxi, repülő, taxi, helikopter, pakolás és a közte eltelt (cigarettanélküli) várakozással és ezt megkoronázandó egy teltházas 12 órás műszakkal, hanem azt, hogy mennyire jó érzés, hogy a (remélhetőleg) legnehezebb és leghosszabb nap mögöttem van. Innen folyamatosan lazulnak a dolgok. A jól bevált éjszakás pék-szakács-cukrász helyére jött egy másik koma, aki először van az offshore világában, meg ebben a pozícióban is. Remélem jó szakács volt, még ha 'csak' a csini kis a'la carte menüt nyomta, mert itt 140 emberre kell, igaz csak néhányfélét, de azt a legszorosabb értelemben IPARI méretekben gyártania. Ahhez képest, hogy elvállalta, elég szokatlan kérdés volt részéről, hogy mi a zsömle és a kenyér receptje, de majd kialakul. Bevállalta, nehéz lesz, aztán könnyebb, aztán majd tudni fogja. Amiben tudok segítek neki, addig jó amíg kérdez és amíg nem ugyanazokat kérdezi meg akárhanyadszorra is.

Minden egyéb változatlan, vagy legalábbis nem említésre méltó. Csak ez már a kilencedik kanyarom ezzel a céggel. Rendesen őskövületek vagyunk a kezdő brigádból csak néhányan. De tervek vannak, cégen belül is és a sokkal csinosabban csillogó horizontra nézve is. Majd ha nem leszek ennyire dögfáradt, nekiállok embereket zaklatni, hogy mennyivel jobban járna mindenki, ha nekem kicsit jobbra változna a helyzetem. Nem azért mert rossz, legalábbis legtöbb szempontból tényleg jó, de a telhetetlenség hibájába esés nélkül merem állítani, hogy azért el tudnék képzelni ennél sokkal jobbat is. Nem kell könnyebb, csak jobb legyen, szívesebben csináljam, mert több értelme van. Ilyen terveket dédelgetek, anélkül, hogy túlságosan elkiabálnám.

Otthon meg egészségetekre, küldtem az esős, ködös, 7 fokos csoda iőnkből, nehogy túl korán leégjetek, meg hogy már sokminden ne égjen már le. Bőven elég volt egy jóidőre ami csak az elmúlt hetekben volt.

Változások

Kis összefogalásként, ebben a két hétben mi változott meg véglegesen:

-Eltűnt a Föld színéről a törzshelyem. Várható, hogy lesz helyette másik ugyanott. Remélem az is olyan, ha nem olyanabb lesz és hogy a törzsgárdát sem fújja szét addig a szél. Bár ahogy az összetartás láttam, esélyes, hogy legalább a mag megmarad, de inkább mindenki.

-Alakul a lakás. Nagyobb dolgok már nem kerülnek be, mint tegnap. Szépítgetés és további bútorok még igen, meg gépek is, de azok már tisztaságba érkeznek majd, egyből a helyükre. Legközelebb itthon már csak a tapétát és a padlót kell befejeznem, aztán cuccolok. A többit már helyben álmodom meg/álmodjuk meg kisbarátnőimmel.

-Meg az időjárás. Hazajövök, olyan erkélyen/teraszon/fűben ülős idő lesz, hogy öröm lesz nézni.

Meg kicsit én is, meg mi mind. Remélem olyan váltókon mentünk át, hogy csak haladni kell, különösebb zötykölődés nélkül és nyugodtak lehetünk a jó irány felől.

What goes around, comes around

Annyiféleképpen kezdhetném. Elmesélhetném a stoppolásokat Siroki motoros találkozóra, ami csak egy laza nyári parkban ülésnek indult Z-vel. Vagy a Daliban üldögélést, amikor széptezsvíremmel volt párszáz forintunk és egy doboz cigink és Hobót akartunk hallgatni a diósgyőri várban. Mind egy kaland. El fogom mesélni, csak merje kérni valaki. De a mai, az aranyos volt.

Úgy estek be spanyolok a Borharapóba, ahogy nem szoktak. Olyan tanácstalan képpel és bármilyen szótár nélkül, ahogy csak a nagyon bátrak indulnak el. Mondjuk én elindulnék a sosemvolt csajommal délkelet-Grúziába. Hátha.

Szeretem és értékelem. Az indulást, a lendületet és az utat, amit idáig megtesznek, és annyira furcsa feltenni a kérdést, amit én is megkaptam, hogy "and what the feck's brought you here?" amire a válasz ezúttal egy rutinos "we're travelling around here" - "around where?, Hungary?" és felsorolta a Balkánt. De akkor is, ha egy régi térkép tévedése miatt akadtak el itt, remélem nem csalódtak. Itt, a mi városunkban nem csalódhattak. És bocs Hollókő, de Egerbe küldtem őket az útjukra tovább, egy telefonszámmal, amire számíthatnak. Ami nekem annó egyszer igencsak az egy szál kapaszkodóm volt.

R.I.P.

A Fagyos Kocsma régen

 

A Fagyos Rock Kocsma, ahogy szerettük, tegnapig...
 

és ami a Fagyosból maradt ma reggelre.

Nem!

Most lett aktuális az elmúlt napok történései folytán, de leginkább a ma délutáni "nem" válasz után elgondolkodni kicsit a nemet mondáson. Azt nézegettem magamban, hogy mikor mondom és nem mondom. Mennyire számíthatnak így rám a barátaim és ismerőseim, vagy akik ismernek valamennyire. De ezt ettől még hülyeség lenne leírni.

Azzal a gondolattal is játszottam, hogy milyen meghökkentő lehetne másoknak, ha pont fordítva mondanék és nem mondanék nemet. Ennél furcsább lenne, hogy milyen hatással lenne rám. Ebbe most nem megyek bele, de azt hiszem létezhet olyan összefüggés, hogy ha valaki x ideig folyamatosan fordítva mondja és nem mondja és ettől boldogabb élete lesz, akkor az addig nagyon ki volt használva, ha semmi sem változik, akkor fákkal is beszélgethetne, mert senki sem számít rá és nem is nagyon kíváncsi. Ha ezzel elrontana jó kapcsolatokat és boldogtalan lenne, akkor az tudja hogy mikor kell és mikor nem érdemes nemet mondani.

Nem?

A galamb azt mondja

Hazaérni csodálatos. Egyben egy búcsúparti egy kiscsoportos dejóhogyhazajöttél partival. Bundáskenyérrel, sajttal, kolbival, még sörrel és kedves cirógatással. Csak a galambok nem beszélnek nyelveket, vagy ha igen, akkor egy állandó visszatérő motívum van a búgásukban, ami nekem azt mondja, hogy "HAZA".

Indulás, várás, sörözéses ülés együtt kiskedvessel és vonat, ami remélem olyan marad, amilyen eddig volt és szokott lenni még amikor csak rácsodálkoztam az életre. Tavasz, erő, jóhírek, szeretem, akarom a kis városomat, a kis emlékeimet, az új kezdést nem fehér lappal. Munka lesz és van most is, de van értelme.

Nem is tudom hogy hogyan lehetne értékelni a távolságot, ha semmit sem hívhatnék otthonnak.

I like my town.

Álmos

Beszélgetek így korán az egyik kisbarátnőmmel. Álmokról. Szerinte értek, hozzá, szerintem nem. De biztos valamire alapozza, szóval jól esik. Mindenesetre most én már közeledek az álmomhoz így reggel, ő meg távolodik, de emlékszik. Nem tudom megfejteni, nyúzhatnám, hátha valami kikerekedik belőle, de az nem most lesz. Egyrészt mert fáradt vagyok, másrészt mert sikerült egy nagy blőd marhaságot írnom, aztán eszembe jutott, hogy amikor nem vagyok ennyire kávémeghajtású és kedvemre alhatok, olyankor szoktam álmodni.

Most az, hogy ezeket mennyire jegyzem meg, gondolom régi sportolásaim az agykontroll körül segítenek, bár nem tudatosan, de tudok rájuk figyelni. Főleg a kedvenceimre. Repülni már régóta tudok (álmomban, úgy értem. persze munkahelyről is, meg repülő alkalmatosságokkal is, de ez off). Szeretek is nagyon, csak olyan álomból felébredni nem. Meg valamennyire tudatos is vagyok álmomban, nem csak nézem, hanem tudom, hogy álmodom és megtehetek dolgokat, merthát az én álmom, ebbe szóljon már bele valaki. Volt amikor a strandunk jó nagy volt és egyedül lófráltam bent, sokminden történt, de hogy nem kellett volna ottlennem az hamar kiderült (gondolom hétfő lehetett, akkor nincs nyitva - off). Márpedig úgy, hogy az őrző kutyák valami förtelmesen nagy, ijesztő, kábé Underworld féle farkasok voltak és gyorsak és kicsit sem trenírozott ebek, vagy ha mégis, akkor az én elpusztításomra voltak kiképezve. Na akkor döntöttem el, hogy nehogy már a saját álmomban én szívjam meg. Úgy döntöttem jöjjön csak, szétrúgom a francba. És úgy is lett. Valami Mátrix Neó féle képességeim birtokában kirugdostam őket a horizontról. Ez úgy jól esett. Azt hiszem arra keltem, hogy nagy sikerélményemben rá szeretnék gyújtani.

Na, ha már feldobtam és tényleg alvás lesz, a beszélgetés ott tartott, hogy szóbakerült egy álom. Egy papucsról. A beszélgetés (bocs ha beteg):

"- ... multkor egy papuccsal álmodott 

- nem hangzik nagyon izgalmasnak

- pill. addig írhatsz ha gondolod

- ott volt egy papucs. hmm. aztán? aztán nem mozdult, csak ott úgy... ottvolt. sokáig nézted? sokáig. cseppet sem? nem. meg sem rezzent. rákiabáltam és egy ficcenés sem. csúnya unalmas rózsaszín papucs. olyan unalmas volt, hogy még az álmomban is elaludtam. az álom az álombanban is álmodtam. egy papucsról. basszameg. fel kell ébredni."

Hard days night

Jó játék ez, olyan mintha tényleg egy számítógépjátékban lennék. Magamat irányítom és nézem kívűlről. Mintha saját magam avatarja lennék tényleg. A játék is olyan, kell hozzá ész, ügyesség, gyorsaság és egy 'szünet' gomb. Most hogy ez egy védekező mechanizmus, ami akár mindenkinek van és a sűrű meló alkalmával előugrik, hogy így segítsen végighajtani a napot, vagy magamnak találtam ki akaratomon kívűl, azt nem tudom. De jó hogy van. Segít nevetni, amikor épp pont nem ahhoz lenne kedvem.

Na jó, azért nem röhögtem halálra magam ma sem, de jót futottam, és ellentétben velem, (nevezzük csak így most) Jakabka biztos nem mondhatja el magáról, hogy neki is csak úgy elröppent ez a 12 óra is. Birom a gyereket. Már annyira amennyire egy született kuku gyereket lehet, aki szerintem holdkóros is és ha megtudná, hogy eljött otthonról, megnézné, hogy hozta-e az útlevelét. Tényleg csak tapsolni tudok neki, amikor az energiáinak 90%-át arra fordítja, hogy hogyan kerüljön el bármiféle hasznos tevékenységet. Sokkal kisebb gőzzel meg is tudná csinálni a munkáját, de nem. Képes 2x körbemenni a tornyon, amíg talál egy fészket, ahol (azt hiszi) nem tud róla senki. Bosszantó persze, hogy ez az Isten barma Jakabka a kollegám és az én műszakomban van. Ma pont tudott volna legalább a látszat kedvéért valamit csinálni, de nem. Jakabkát így szeretjük. Egy sárgája már van. A következő már pirosas lesz. Ráadásul csak 4 napja van itt. A mi váltás csapatunknál nem tudom kapott-e lapot, de a haját már leüvöltötték párszor a melléállása miatt. Én nem kívánok neki rosszat, személyesen biztos nem. Azt kívánom, hogy tanuljon meg dolgozi és értékelni a lehetőséget, ha másért nem, hát azért a lökött nőért, aki benne látta meg élete megoldását és most és még ezután is sokáig folyamatos egészségügyi felügyeletre szorul és ha ez a barom kirúgatja magát, akkor nem csak műtét nem lesz, de sokminden más sem.

Kapj a fejedhez gyerek, bmegkérlek.

Sáskajárás

Azt hittem, még a britt vizeken, hogy a britteknél nem kell nehezebben elviselhető banda. Illetve ez volt az összkép róluk a brigádban, én már láttam rosszabbat és nem hümmögtem nagyon. De most, holland vizeken ezek a viking gyerekek, hát nemsemmi. Meg azért elég változatos csapat jött össze. Pár napja hozott a helikopter olyan fazonokat, hogy amikor az első kötelező toronybejáráson megláttam őket, azt hittem Bob Marley emlékzenekar, amit több kontinens legjobb zenészeiből raktak össze. Érdekes. Azt hinné az ember, hogy az offshore melósok egyszerű kategóriába sorolhatók. Hát nem. Most kicsit úgy nézünk ki, mint Mos Eisley fénykorában.

Ezek amúgy csak ténymegállapítások. Semmi duzzognivalóm nincs. Hat nap és húzok haza. Addig meg kigondoltam, hogy hogyan lesznek itt régebbi történetek. Sorra veszem a 'Memories of my boots' albumot és amennyire lehet, megpróbálok visszaemlékezni a történetekre. Természetesen teljesen megbízhatatlanul, saját szemüvegen keresztül.

Itt lakom, látod

Így néz ki a mi 3-lábú öreghölgyünk a helikopterből, amikor épp pozícióban van egy másik rig mellett. Régen a miénk is dolgozott, mint a legtöbb valamirevaló Jackup Rig, de nyugdíjjazták. Aztán felújították és most 140 embernek tud szállást adni. A becsületes neve Atlantic Rotterdam, de a felújítás előtti állapotának köszönhetően megnyerte magának a "Rotten" becenevet, ami valljuk be nem nagy dícséret egy idős hölgynek. Meg már nem is illik rá. Mi szeretjük. Sokminden lehetne jobb és szebb persze, de minden megvan, ami a kényelemhez és normális munkakörülményekhez kell. Ami meg épp nincs, azt áthidaljuk. Jó a csapat. Megoldja.

Apropó csapat. Megérkezett az erősítés, azaz most vagyunk teljesen saját brigáddal. Ahogy átálltunk 2 hetezésre a 3-ból, kicsit összekeveredtünk és a másik csapatból maradt nekünk 1 hétre 4 fő, akik ma kicserélődtek a "mi" fiainkra. Innentől már kifelé megyünk az útból. Repül az idő. Szerencsére gyorsabban, mint otthon.

Otthon... hmm. de jó lesz. Már mindjárt nemsokára otthon.

Hosszú sípszó

Ha lenne olyan diktafonom, amivel egyből ide tudnék posztolni és kifütyüli a tintát/pixelt nem tűrő szavakat és összetett kifejezéseket, kábé ennyit tudott volna ide írni. "---------------------------------------------".

Ritkán vagyok mérges, de tegnap az voltam. Nem kicsit. Igazán. Ez a jó abban, hogy csak címszavakat tudok a cigarettaszünetemben beírni, mert csúnya lett volna. Na mindegy is. Vázolom:
Összejöttek a dolgok, amilyen aranyosan és jóhírekkel indult az este, a műszak annyira böszmére sikerült. A későnérkezők miatt ráhúztunk majdnem 2 órát, addigra már mindennel el voltam úszva és esélyem sem volt a fény felé evezni, mindíg csak mélyebbre a csúnyába. Amikor meg már kezdett volna látszani, hogy hogyan lesz ebből rend, a későnérkezők kigondolták, hogy Den Helder Heliport várótermet játszanak és nem a biliárdszobába, tévészobába, szaunába, kávézóba mennek megbeszélni, hogy de jó fejek azóta is, hogy legutóbb látták egymást, hanem inkább engem tartanak fel és ráadásul még a hülye ötleteikkel is betalálgattak. Gondolom látták az arcomon a kifejezést, hogy "menjél már a kabinodba, vagy ahova akarsz te barom". De a jót is meg kell látni ebben is. Legyőztem a "Jeckyll and Hyde"-ot magamban, úgyhogy bármikor le tudom szerintem.

Erről ennyit. Gonolni sem akarok erre az estére többet, nemhogy emlékezni később.

A cukrász, a chéf és a pékmester

Ezt a három szakmát ötvözi az éjszakás szakácsunk. Megcsinálja az ebédet délre (éjfél), süti a sütiket, de tényleg nagyon finomakat, aztán reggelre elkészíti a pékárut is. Szóval illatok vannak rendesen. Amikor meg ezekkel kész van, gyártósorra kerül a reggeli (nekem, mint állandó éjszakásnak a vacsora). Csendes koma, csupa rutin. Nem kérdez, ha mégis, akkor már tényleg nagyon akar valamit. Napok óta emlegette viszont, hogy túl nagy a csend. Dolgoztunk már együtt és tudja, hogy itt van a laptopom is, szóval levittem és most zenére süt-főz-kever-dagaszt. Nem is írtam volna az öregről (nem bántás, de fiatalnak nehezen lehetne bemutatni), ha nem csinál egy olyan húzást, ami miatt meg kell emlékezzek róla. Legyártott 2 tepsi nemtommilyen piskótatésztás, töltött etvaszt amit nutellával kellett lekenni. Én már korábban, kb 3 hete eldugtam a megfelelő nutellás üvegeket, mert hogy a másik 2 hétben használják csak a műanyagos nutellát. Na az öreg megtalálta és milyen jól tette. Azért rejtettem el ugyanis, mert apránként össze tud gyűlni néhány ilyen üveg, ami ha megszabadul a beltartalmától és a feliratoktól, az én szintemen hibátlan whiskey-s pohárnak bizonyul. (ha a fedelét is megőrizném, vizeletgyűjtőre emlékeztetne, de erre nem szeretek gondolni). Egyből 6 darabot dobott bele forró vízbe és még csak kanalaznom sem kellett, hogy elefogyjon végre. Megtette helyettem. Szóltam neki, hogy ha neki nincsenek, nekem lennének terveim. Nem voltak. Neki már van otthon ilyen szettje, azt mondja nekem mosolyogva. Kábé most mosolygott másodszor, mióta kint vagyok. Kis öröm, de a poharak a kabinban és egy ilyen magának való egyéniséggel, ha csak percekre is, jó érzés egy húron pendülni. Whiskey meg majd kerül. Majd otthon. Az újban. Avatáskor, vagy mi.

Published with Blogger-droid v2.0.4

Pakk the weekend

Pakk, csak mert kerülöm a káromkodást. Általában. Főleg írásban. De azért Pakk!

Gyorsan elillant a hirtelen harag, de azért elmondom. Macerás a Rotten fedélzetén a hétvége. Vasárnapra van minden kitalálva. Gondolom azért mert itt minden fordítva van. Ahogy otthon minden nap péntek, itt minden nap hétfő. Simán ki lehet bírni, sokkal rosszabbat is. De minél inkább lazulás és pihenés van otthon, itt annál közelebb kerülünk a képzeletbeli alhashoz. Már pénteken melegednek a dolgok, sűrűsödnek a feladatok (otthonnal ilyenkor alig lehet kapcsolatot tartani, mert ugye mikor bulizik az ember fia-lánya, ha nem pénteken). Szombaton meg már rágyúrunk a vasárnapi dudóra és lévén éjszakás, a szombat este nekem általában megkoronázza a hangulatot. (az ember fia lánya ilyenkor reggel utolérhetetlen, aztán mire fölkelek 100 poszt, hogy kinek kivel hogyan volt mennyire buli és majd micsoda lecsóbacsapás lesz ma este). Egyefene. Sokkal jobb dolgom van nekem. Sosem leszek itt másnapos. Fitten békésen megyek bele egy olyan vasárnapra rákészülésbe, amelyik vasárnap minket szórakoztatnak:

-hygienic inspection (egész toronyra kiterjedő, minden legyen csilivili)
-sunday food fest (pood pest, de ezt mindjárt..)
-fire and abandon rig drill (mert minden héten kivisznek minket a lifeboathoz, hogy lássunk már tengert és szívjunk jó levegőt mentőmellényben, legalább amíg megszámolnak, hogy mindenki oda tud-e találni legalább barátságos körülmények között. kétségeim vannak a jómunkás emberekkel kapcsolatban, de én otthon vagyok a tornyon. én túlélem, meg ha rajtam múlik, azok is, akik a közelemben vannak. de ezt nem kell megmutatnom majd. promise.)
-delivery (5 konténer táputánpótlás és kemikáliák, mert eszik a melós)

Na ezek már úgy magukban is jók lettek volna, meg elegek, de van egy váltáskám, aki tényleg elrontotta az első üveggolyóját, (nem mert hülye, amúgy az is, hanem mert szétszórt, szeleburdi). akit Campboss csak idiótának becézi, amikor nem mérges és amúgy minden oké. Na ez a lengyelkém úgy tudja otthagyni a pályát nekem műszakkezdésre, hogy bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem nevelgetném már több mint fél éve. Már nem vagyok rá olyan mérges, mert egyrészt nem lehet rá haragudni, meg én sem vagyok kicsiben haragtartó, szóval nem fejtem ki. Detényleg egy lökedék és bevallom, fenemód nem könnyítette meg az egyébként aznapra szánt Mordorba sétálásomat.

De hogy tanulság is legyen, ez még a luxushajós emlékek és ráébredések közé tartozik, a filippínók nem is filippínók. Pilippínók szegények. Nem tudják kimondani az 'F'-et. Ezt így el lehet fogadni, hogy oké és akkor mi van. De nem. Dolgozz velük és amíg rá nem áll a füled, igencsak leköti az agytekervényedet, hogy kicsi fülöpke mit akar tulajdonképpen elaktivitizni neked. Az első ráébredésem a 'puda púd - put the food' volt. Aztán már cifrázták 'prendli pilippinó daznt part'. Beszélgettem sokat utazó barátommal erről és felemlegettünk pár esetet, de azt én is csak tőle tudtam meg, hogy valamelyik más nép (most megnemmondom tutira, hogy melyik) meg fordítva van így az 'F' vs. 'P' -vel. Mintha felosztották volna a szigetvilágban. Tiétek az 'F', de a 'P'-t csak mi használhatjuk. Az sem rossz.

'Let's go Farty!'

Published with Blogger-droid v2.0.4

Harmadik éjszaka

Mostanra érnek be a dolgok. Kevésbé rejtélyesen ideje lenne már elkezdenem írni, amit ezer éve ígérgettem, különben sosem lesz meg. Emlékeket ígértem. Mert vannak, csak kopóban, meg van annyi új, amit kár lenne elvesztegetni... szóval remélem lehet majd visszadátumozni is, mert lesz rá igény.

Mostanra ért be az is, hogy végre átálltam teljesen az éjszakára és 6:30-kor a kötelező bejelentkezés és cigaretta után nem az ágy jut először eszembe, hanem hogy valami hasznosat is csináljak. Ehelyett blogot csinálok. Na majd kiderül. Motiváció van. Abból mostanában jól állok.