tag:blogger.com,1999:blog-48736363526485296012024-03-12T19:25:56.887-07:00Unreliable memoriesami éppen, azaz mittudoménNobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.comBlogger47125tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-13736608230535365022015-09-21T07:33:00.000-07:002015-09-21T07:33:49.096-07:00NumbnutsKis gondolattól a nagyobbig:<br />
<br />Motoszkált ez a béka a fazékban kísérlet, hogy meg lehet főzni lassú tűzön, de ha forró lébe dobnánk, kiugrana. Eddig ezt leginkább a klíma (<i>katasztrófa</i>) változással kapcsolatban szokták sütögetni. Jelenleg a XXI. századi népvándorlás okán kellene a zsibbadt (numbnuts) Európával kapcsolatban lenne rá okunk.<br />
<br />Amíg mi itt vitatkozunk, hogy kinek jobb és barátságosabb és egyetlenebb az égi barátja, a poklok egyesülnek. Nem az emberek, akik a régi papírokból vett ésszel, vagy ahogy elmondták nekik, kellene szeressék egymást, a bogyót, ahol élnek és nyomot sem hagynak, csak a pokol. <br /><br />Flóra és Fauna, akit sajnálok. Gallya akinek szurkolok, az állatvilág csúcsának meg annyit, hogy nem csoda, hogy sehogy sem lesz ez így jó nekünk hosszútávon.Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-31287375474849219632015-09-02T14:46:00.000-07:002015-09-02T14:49:58.137-07:00NéhaNéha rábíztak Nagyanyámra,<br />
<br />
Szépen turbékoltak a galambok, felhőkben bármit láttunk a velemkorú bújócskázós cimborákkal. Ebédre hazaértünk és ha kellett valami hasznosat csinálni, az is megtörtént. Minden csibészséggel, padlásramászással, huncut, gyerek viselkedéssel. Gyerek humorral. Minden pihenőnél szépen mondták a galambok, hogy tutuuu, tu. Erre emlékszem, meg a húslevesekre, csigatésztára, és hogy más bajunk sem volt, mint hogy hogyan mit csináljunk szebben és jobban.<br />
<br />
Sosem értettem Nagyanyámat, mint ahogy a mezőgazdaságot sem, de volt és lett benne részem. Köszönet nem. Nem az én sportom. <br />
<br />
A mi falunkban, a mi kicsi városunkban annyi mindent lehet szeretni és búcsúztatni, de a szomszéd tudja, hogy mikor kelsz és indulsz vásárba eladni, vagy kellene egy fél disznó, eldől az ólban. Mikor kell és mikor lehet... mit mikor, mi sejtjük, öregeink tudják. Szeretnék minden felmenőmmel beszélgetni, akikkel egy évszázadban éltem. Meg azokkal is, akik tettek valami olyat, amire engem most nem kényszerít a sors. Védték a Hazát. <br />
<br />
Ne forduljanak meg, hogy nem ilyen kölköt akartunk utókornak.<br />
<br />
NorbitokNobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-79777936186829090582014-11-26T04:49:00.001-08:002014-11-26T04:49:28.970-08:00MenzaKiscsikó koromban menzás voltam. Menzajeggyel, Erzsikenénihez való sétálással és hosszú sorbanállásokkal. Finom volt. Erről annyit érdemes még itt megjegyezni, hogy sosem voltam válogatós, kispajtásaim között viszont akadt néhány, aki az akkori definíció szerint a 'kényes csaj / válogatós' kategóriába esett.<br /><br />Már nem emlékszem, hogy a repeta hiánya, vagy a tápérték miatt, de egy napon elégedetlen lettem az ellátmánnyal. Innentől Édesanyám változatát ismerem:<br /><br />"-Mi volt az ebéd kisfiam?<br />-Nemtom. Nem voltunk.<br />-Hogyhogy nem VOLTATOK?<br />-Kiiratkoztam a menzáról.<br />-És Nándika?<br />-Őt is kiirattam. Nem megyünk oda többet.<br />-Jól csináltad, most majd höhettek haza éhesen."<br /><br />A bruttó 10-12 évemmel azt hiszem ezt nagyívűen oldottam meg. <br />ps.: akkor még volt baracklekvár fánk és 100-nál kevesebb üveg sosem volt belőle.Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-88524104234340747292013-05-22T16:12:00.001-07:002013-05-22T16:12:37.751-07:00SammySammy,<br />
<br />
így hívtuk. az angolban nincs külön tegezés, vagy önözés. mi csak sammynek ismertük.<br />
<br />
egyszer egy kvíz nájt apropóján én voltam a bárpultban, Sammy jött, feltartóztathatatlanul, a botjával, nem ránk volt kiváncsi, mindenhova betért, a főút mellett, hát ő volt a Sammy, ő olcsóbban, még a háború előtti árakon kapta a cefrét.<br />
<br />
egy évet hagytam csak ki, Sammy-t elütötték. két világháborút túlélt, mostmeg...<br />továbbá elhunyt Moira, és még valaki, aki szerette Elvist..<br />nem mondhatok többet<br />
<br />
<br />
mondj okosat, tanulj meg vezetniNobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-90887265565727794262013-01-22T18:35:00.002-08:002013-01-22T18:35:41.470-08:00Ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná...<br /><br />szokták ezt mondani elkényeztetett tengerészek, akiket látok, hogy nem csak hogy semmit nem csinálnak a műszakjukban, de még recskázni is lusták. Azt hiszem, ezt is ideje előtt fogom törölni. Mert javarészt szorgos tengerészek vagyunk. Olyanok, akik megmentenék a társukat. Nem is tudnám máshogy elképzelni. Csak egyféleképpen, ha egy valaki jöhet csak haza, az én leszek. Nincs kérdés, csak válasz, mind jövünk, de ha nem, hát én biztosan.<br />
<br />
Csak hogy tudd, Kisfiam.Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-81964632267267949982013-01-22T18:29:00.003-08:002013-01-22T18:29:34.029-08:00a Fa<div class="_1x1">
<div class="userContentWrapper">
<div class="_wk">
<span class="userContent">Emlékszem, amikor Nagymamámék kertjében futottam ki a kútig, amiről azt mondták, majd beleesek<br /> amikor tovább mentem és felmásztam a fára, amiről azt mondták, hogy ne, mert leesel kisfiam<br /> szemem előtt van a templomtorony, amit szerintem csak én láttam<br /> emlékszem Nagymamámra, aki megbocsájtott, hogy aznap nem mentem vele misére és nem értettem miért sírt annyit<br /> <br /> azt hiszem tudom mi az, aggódni.</span></div>
</div>
</div>
<div class="fbTimelineFeedbackHeader">
<div class="fbTimelineFeedbackActions clearfix">
<span class="fbTimelineFeedbackLikes tlFLC10200407975305871"></span><span class="UIActionLinks UIActionLinks_bottom" data-ft="{"tn":"=","type":20}"><span><a class="UFILikeLink" data-ft="{"tn":">"}" href="https://www.facebook.com/berenyin#" id=".reactRoot[62]" title="Like this item"><span id=".reactRoot[62].0"></span></a></span></span></div>
</div>
Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-18553416948433990212012-09-16T05:00:00.004-07:002012-09-16T05:00:58.814-07:00sziszifuszi bluesAnnyira könnyű és egyszerű, ráadásul a legtöbb dolog még logikus is.<br /><br />Amíg fentről, kívűlről látjuk és nem velünk történik.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/C36Lnf4Bhxs?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Mert olyankor bonyolult és sziszifuszi..Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-54985648292700745712012-08-08T22:31:00.001-07:002012-08-08T22:31:09.221-07:00szösszHiszel a szerelemben?<br />
Láttad már?<br />
Tudod, milyen amikor elmegy melletted és nem fogtad meg?<br />
Láttál már csodát, amikor mégis megfogtad?<br />
Elhiszed, hogy tudod kit akarsz magad mellet makacsul, akiről nem is gondoltad volna?<br />
Tudod mennyit érsz? Van-e értelme az egésznek?<br /><br />Van hát.<br />
<br />
"Ha könnycsepp lennél a szememben, sohasem sírnék a rettegésben, hogy elveszíthetlek"<br /><br />Ne kigondold, hogy milyen lenne jó, tudd, hogy ki lesz az igazi. Egyszercsak kopogtat majd.Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-9143397436119171082012-06-30T08:28:00.004-07:002012-06-30T08:28:58.545-07:00RadarHa tengeren baj történik és menekülni kell, vannak az úgynevezett lifeboat és liferaft eszközök, amikben túl lehet élni, amíg megtalálják az embert. Sokminden segíti a túlélést, bekészített keksz, víz-fejadag tól kezdve a melegentartó öltözékig és rakétákig, de ezeket most fel nem sorolom. Két dolog emelnék ki, ami nagyon fontos. Az aktív és a passzív radarjelzőket. Az egyik folyamatosan küldi a jeleket műholdra, így segítve, hogy megtaláljanak, a másik küld egy jelsorozatot, amikor keresőradartól jelet vesz, de a föld görbülete miatt ezt csak a radartávolságon belül levő mentőhajók látják. Azt nem dönthetjük el, hogy ki találjon meg, itt a lényeg csak a mentés.<br />
<br />
Nem ugyanez van a pár és munkakeresésben is?<br />
<br />
"Senki sincs megmentve, amíg nem ért szárazföldet."Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-258202698078134372012-06-18T08:50:00.002-07:002012-06-18T08:51:43.066-07:00egy kis nosztalgia a jövőnekRégen milyen szép volt. Hiányzott, meglátogattam. Nem tudtam meglátogatni telefonáltam. 250 forintos kártyával úgy, hogy fél órára volt az egy szem fülke. Vagy ha az sem, akkor levelet írtam. Papírra. Bélyeggel.<br />
<br />
Mostmeg boldog, boldogtalan kiírja, ha fingott. Beleköt, hogy miért lájkoltad, telefonodon megnézed, hogy hol van.. nem a bizalmat és a meghittséget öli meg? Az információra mindíg éhes volt az ember, mert ha tud valamit, tud máshogy, számára hasznosabbnak tűnően viszonyulni, de hogy megéri-e?<br />
<br />
Mi leszünk az első generáció fb-n, akiknek a gyerekei nem azt mondják, hogy Apa, Anya ne regisztráljatok már, mert égő lenne, hanem mi mondjuk nekik, hogy különben ti aligha lettetek volna.Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-24101679753470990212012-06-12T00:21:00.002-07:002012-06-12T00:49:41.582-07:00Bullshit-BingoNa ez egy igazi cigarettaszünetes lesz, de meg kell osztanom, mielőtt elalszok. Előljáróban annyi, hogy lementem telefonálni mégegyet, hogy az előző posztban említett macerát rendbetegyem, úgy nézem egész jól sikerült is. Ennek örömére, ha már lent voltam, akkor irány a dohányzó egy duplára. Ilyenkor találkozok a nappalosokkal, meg ezúttal a fővillanyásszal is. Ő mesélte el az új játékukat.<br />
<br />
Már az úgynevezett felnőttek (adults - így hívjuk a management és vezéralakok klubját) játékát. Nekik is tartanak a mégfelnőttebbek meetingeket. Napi rendszerességgel, meg ki tudja milyen álneveken még. Na ezekre a randikra gondolták ki a bullshit-bingót. Normál bingóban számokat kell x-elni, sorban húzzák, ha megtetted bejelölöd és ha kihúzták mindet neked elsőként, akkor bekiabálod, hogy "BINGÓ!". Itt kicsit máshogy van, mint a neve is sejteti. Szavakat és kifejezéseket kell leírni, mint például <i>teamwork, safety, common sense, priority, deadline, etc</i>... Öt ilyet leír az ember és figyelmesen hallgatja a meetinget, amikor pedig a nagyvezír szájából elhangzik pl. a<i> future project, </i>ami pont szerepel is a cetlin, bejelöli. Amikor pedig valakinek mind az öt tippje bejött, feláll és belekiabálja a hallgatóság arcába, hogy:<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
"<b>BULLSHIT!</b>"</div>
<br />
<br />
hamarosan következik:<br />
- a két képről, amiknek nagyon örülök<br />
- a telefonálási szo(p/k)ásokrólNobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-55939231281762133112012-06-11T22:58:00.002-07:002012-06-11T22:58:56.089-07:00Szép az élet, ha zajlik, de most kicsit csendetJó lesz már beiktatni egy dögunalmas napot. Annyira fel tud villanyozni egy kis kedvesség, vagy jó hír és kábé ugyanannyira lelomboz valaki fontos rossz kedve, vagy bánata. Ebből következtetek arra, hogy ha fizikailag birom is, azért sok volt mostanában. Meló itt-ott, meg a feszültségek, meg az ökörségeim. Tényleg olyan semmittevős nap kell, vagy valami egész mást tevős, ami kikapcsol. Hát ennyit az igényeimről.<br /><br />Továbbra is fenntartom viszont azt az álláspontomat, hogy ha valakinek valami nem tetszik, legjobb, ha megmondja, amíg kicsi a baj. Mert ahogy telik az idő, csak rosszabb és nagyobb lesz a gond. Én meg elhiszem, ha azt mondja valaki, hogy minden rendben. Azaz nem minden esetben próbálok belesni a homloklebeny mögé, hogy tényleg úgy gondolja-e. Elhiszem és kész. A nemtetszés meg nől és mérgesedik és attől igazán nem érzem magam jobban, ha visszamenőlegesen vagyok leteremtve, mert egyszer úgyis kibukik minden. Nem lehet időben szólni, hogy nem lesz ez így jó, drága pilótám? El kell menni timbuktuig és akkor szólni, hogy elvétettük a repteret olyan 5000 kilométerrel?<br />
<br />
Jó lesz már otthon. Holnap éjjel is, de leginkább mához egy hétre, amikor elkezdődik a maradék 1 hét pihenésem. Már ha az lesz. Passzolom. Majd jól csinálom. Nem kelek fel :)Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-89043308783875391282012-06-11T06:48:00.001-07:002012-06-11T22:59:55.171-07:00CalcioSosem értettem pontosan, hogy miért kell azon meglepődni, hogy nem őrülök meg a fociért. Illetve hát szeretem, meg értékelem, meg szurkolok is, amikor úgy adódik. De nagyon ritkán teszek akár egy lépést is, hogy tudjam éppen mi zajlik a 'kedvenc' csapataim között. Szurkolok én helyi szinten a hatvani Lokinak, országosan a Fradinak, meg ha a nemzeti csapatunk megy 'csatába' akkor nekik. Meg bárkinek a franciák ellen. De az, hogy éppen milyen bajnokság van és ki kivel játszik és hogy hogyan állnak azt passzolnom kell. Meg a játékosok nevét is csak addig tudom, amíg a közvetítő bemondja. Egy héttel a meccs után meg már csoda, ha az eredményre emlékszem. Lényeg, hogy nem terheli a kapacitásomat 1%-ban sem, hogy épp mi folyik labdakergetés terén.<br />
<br />
Nade most, hogy kb. 120 másik hapsival vagyok összezárva, akik eleve is többnyire érdekeltek az EB alakulásában, így viccesebb. Szeretem úgy nézni a meccseket, hogy mellettem lerágják a körmüket és felugrálnak örömükben, dühükben. Ilyenkor választok egy csapatot, akinek inkább szurkolok és ezzel vígan lehet élvezetesebbé tenni a játékot.<br />
<br />
Azt viszont már nem nagyon értem, vagy értem, de nem akarom elfogadni, hogy valakinek ez életforma, hogy a csapatának szurkol, mint egy megszállott. Ha annyi garasom lenne, ahány ember meg van győződve, hogy az ő klubja a Világ legjobbja és ehhez alátámasztásul néhány mondókát és nótát is tud helyből csatolni, akkor igen jól állnék garasokból. Ennél rondább, amikor már háború helyett küldik a csapatot focizni, esetleg mégszebb, amikor vallási alapon.<br />
<br />
Skóciában mentem haza melóból buszon, amikor takonyrészeg nyikhajok utaztak velem hazafelé és kóstolgattak valami zöld ruhadarab miatt. Mondtam nekik, hogy őszintén nem érdekel a focijuk és nem szurkolok sem a Rangersnek, sem a Celticsnek. Nem nagyon értették, de talán a kiejtésem miatt elhitték, hogy kuku vagyok a témához. Azért búcsúzóul értésemre adták, hogy 'most jól kigatyáztuk a szemét katolikusokat'. Nafain, ennyi eszetek van. Szerintem meg az egyik 11 játékos adott időn belül többször juttatta a labdát a hálóba, mint a másik 11. Ettől nem kap zokogógörcsöt a Vatikán.<br />
<br />
Ami a focival kapcsolatban pozitív, vagy lenne, mert lehetne, hogy jó játék. Már nem nézni, hanem játszani. Csapatépítő, kiscsikó koromban én is kergettem, igaz a vegyezés végefelé voltam, mert messze nem a legügyesebb voltam még a szűkebb utcabeli brigádban sem. Az biztos, hogy kell a gyerekeknek játszani, erősödjenek, ügyesedjenek, győzzenek, tanuljanak meg emelt fejjel veszíteni is. Meg akkor lesz magyar foci, ha lesz utánpótlás. Az meg csak a grundról lehet, nem playstation bajnokokból.<br />
<br />
ps.:<br />
- miért nem jellemző, hogy a nők futballozzanak?<br />
- mert 1 nő sem tudja elviselni, hogy 10 másikkal azonos ruhában jelenjen meg nyilvánosan.<br />
<br />
bocsi :)Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-70108996274620800432012-06-08T22:21:00.000-07:002012-06-08T22:28:47.144-07:00egy kis fölösleges rinyálásHa még meg tudnék lepődni és igazán érdekelne, meglepődnék. Hogy mikor hogyan van és nincs netünk. Kezdem az elejéről.<br />
<br />
Gdanskban, amikor még be volt csomagolva (szó szerint) a tornyunk, akkor egyáltalán nem volt, de nem is volt gond, mert akkor még szállodából jártunk be dolgozni. Édes élet volt az, majd mesélek, ha lesz rá igény. A szállodában volt net, elég is volt az. Akik vettek lengyel sim kártyát és értelmes telefonjuk volt, azok nyomták is rendesen. Aztán elindultunk lassan Britt vizek felé. Illetve elkezdtek minket húzni. Azok még 3 hetes kanyarok voltak és se tévé se net. Még szerencse, hogy a dvd játszót a központi nemtommire lehetett kapcsolni, arról néztünk filmeket. Azaz muvi-menedzser lettem, mert fel voltam készülve rendesen filmekkel. Cserélgettem is... azt is szívesen, csak másik alkalommal.<br />
<br />
Az időjárás a Balti és Északi tengeren rendesen meghatározza, hogy egy ilyen 3-lábú öreghölgyet mikor mennyire lehet vontatni, ennek tiszteletére dekkoltunk vagy 2 hónapot EEmshavenben, vagy valami ilyesmi. Na itt már voltak megoldások. A kikötőben több wifi is jött, de mind jelszavas. Szemerkélő és mindenféle esőben és időjárásban időnként rávettem magam, hogy mászkáljak kint, nyitott laptoppal, mintha aranyat keresnék fémdetektorral. Az éjszakás műszak előnye volt, hogy ezt megtehettem, mert 1, senki nem látott. 2, mivel még nem voltunk megszállás alatt, igazán nem kellett megszakadni a melótól. többnyire olvasgattam.<br />
<br />
Az egyik ilyen alkalommal egyszercsak bejött egy jelszónélküli net. Körülnéztem, hát nemmessze tőlünk a kikötőben valami silók irodájának az egyik felelőtlenül úgy beállított routere azt mondta, hogy itt egy kolbásznyi jel, csináld. Megtaláltam az ideális pontot, illetve irányt a helidecken, aztán a megfelelő pozíciót, nemmessze a gangway-től. Nem kellett 1 hét és úgy zarándokoltak arra a pontra az emberek, mint az igazhitűek. Pedig csak 1 csóka látott és mondta, hogy ezt nem terjeszti, mert ha rágyógyulunk sokan, akkor ez sem lesz. Na de volt. Egy ideig. Aztán sokan gyógyultunk rá, gondolom már nappal is kiszúrták, hogy mit mászkálnak ezek nyitott laptoppal a kijárathoz állandóan.<br />
<br />
Azt nem mondom külön, hogy útközben esélytelenek voltunk (pedig voltam hajón, ahol volt rendesen.. mindegy). Nekünk ez jutott, gondoltuk, de mivel komoly cégnek dolgozunk (kagyló a jele, van ilyen benzinkút is) egyszercsak megjelent egy koma, hogy ő itt ezt megcsinálja nekünk és jó lesz. Sokkal jobb lett egy idő után, de olyan lassú, mintha maga Colombus hordta volna egyesével a biteket. De volt. Végre. Kabinban is. Hurrá. Hamar kiderült, hogy mi lassítja le ennyire, na akkor lett minden oktató jellegű 18 karikás oldal és a jutyub letiltva. Kicsit működött, éjjel jobban, amikor nem egyszerre akart mindenki valami fontosat elintézni.<br />
<br />
Aztán ahányszor ez a koma megjelent, mintha behúzták volna a kéziféket. Mint kiderült ilyenkor csinál biztonsági mentést és kb fél napig csak adatokat tölt fel valami földi szerverre. Oké. Ha muszáj. Csak azt nem értem, hogy amikor jöttem, megálltunk egy éjszakára egy másik tornyon a köd miatt és ott igazán penge volt a net. Nem volt letiltva semmi és ment, mint a karikacsapás. Ez 8 perc helikopterre. Szóval csak simán nem értem.<br />
<br />
Arról jutott mindez eszembe, hogy regelinél megint találkoztam a sráccal. "Megörültem" neki. Most lassú lesz (azért írok ilyen gyorsan), de nem gond. Szólok neki, hogy legalább a viber-t vegye le a tiltólistáról. Ha a skype mehet, akkor akár az is mehetne.<br />
<br />
Ja, de a legszebb, amikor hazaérek, aznap délután jönnek a digis skacok otthon bekötni tévét, netet. Mert ez így fájdalmas kezd már lenni, hogy otthon sem volt, itt sem nagyon penge, ráadásul mások laptopjára kell bekéreckednem, mert saját még nincs, csak kinézve.<br />
<br />
Na ilyen fájdalmai vannak egy 21. századi tengerésznek. Nem olyan régen még a kettes kabin és a választható kaja is luxusnak számított. Ne sírjak már. Még 4 nap.... jövök.Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-60457453430768854872012-06-05T18:57:00.002-07:002012-06-05T19:01:09.793-07:00A röpképtelen szárnyashozNem a honvágy, de most szivesebben lennék otthon. Intézni, nyugodtan, a tempómban. Nem félkómásan. Bekapcsolni az áramot, a hűtőt (abba betenni a muníciót), víz, gáz vissza, aztán a gépet és tervezni, folytatni. Ehhez lenne kedvem. Nem azért mert itt kifáradok, vagy mert úgy érezném, hogy kimaradok valamiből otthon. Jó ez egynek, ez a munka, de nem akármeddig és most (nem fogom elkiabálni, ezért is nem írok a gondolatok erejéről most kedves V.) talán tudok jókat lépni.<br />
<br />
Az otthont akarom. Amikor hazamegyek nemsokára, szerintem szüleimhez beköszönök, a taxis elszív egy cigit és máris repülök be, otthon letenni a bőröndöt és végre akkor megérkezni. Szerencsére még addig van egy hét és jópár dolgot el tudok és el is kell innen intéznem, de folyamatban vannak. Némelyek lassabban, a többi meg rendesen sínen. Tudom, hogy ez így hót lila köd, amit írok, de a laptoptáskás kaland után is vannak pótlások, további vizsgák szervezése is folyamatban van, meg egyre inkább azt érzem, hogy kezdek aktív álláskereső lenni. Nem azért mert innen kiállna a rúd, mindenki boldog (kopp-kopp), csak lehetne jobb a meló is és az ellentételezése is. Azért meg tenni kell.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Mert a sült galambok röpképtelenek.</div>Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-52947123754666493242012-06-03T23:09:00.002-07:002012-06-03T23:09:57.927-07:00Az időről, a rutinról és a gondolatok erejérőlNézem most emittamott (tehát javarész facebookon), hogy emberek milyen jóízűeket hétfőznek. Meg az ezzel kapcsolatos negatív tréfák (pl.: honnan tudod, hogy hétfő van? 3 esős nap után kisütött a nap). Azt már megfigyeltem, hogy leginkább azok 'hétfőznek', akik előszeretettel 'péntek!!!'-eznek is. Meg TGIF. Jól is van ez így, már hogy ha ilyen rendszerben élnek és hétfőtől reggeltől péntek délutánig vannak a mocsék hétköznapok, aztán meg a paaaréé.<br />
<br />
Nekem ebben nagyon ritkán és akkor is rövid ideig volt részem. A hétfő a vendéglátás pénteke, én meg hát vagy vendéglátóztam, vagy egyéb naptártól elrugaszkodott melóm volt. Most is. 2 hétig hétfő van, de amikor hazamegyek, ugyancsak 2 hétre, akkor az végig péntek. Illetve lehetne, ha ismerőseim, barátaim, törzshelyeim és azok látogatottsága nem a 7 napjaival lenne ár-apály viszonyban. Úgy vagyok ezzel a beosztással, hogy már nem is tudom, hogy beletörődtem, elfogadtam, vagy fel sem merült, hogy izgasson a kérdés. Nekem jó ez így. Előre ledolgozom és majd lesz élj a mának, ha akarom. De nem akarom, csak ritkán.<br />
<br />
Tulajdonképpen akármilyen nap lehet, ha jól érzi magát az ember és fordítva. Az meg javarészt az egyénen múlik. Vannak itt kollegák, akik betegre unják magukat. Ez egyeseknél munkaköri ártalom. Nem hibáztathatom őket, hogy nincsenek széthajtva, de pl. egy darukezelő miben feszüljön meg, amikor egész 12 órája alatt 2 konténert kell arrébbtennie? Nem mehet ki csak úgy, hogy kicsit meglengesse a nehezéket. De hogy unatkozik, az már az ő hibája. Erre vannak már a szervezett hajózás kezdetei óta a rutinfeladatok. Megfigyelték, hogy azok a tengerészek, akiknek nincs dolguk és nem is csináltatnak velük semmit, lassabban reagálnak szükség esetén, esetleg vészhelyzetben, vagy csatában. Tehát subickolhatták a dekket, ha kell, ha nem. Csak mozgatva legyenek. Így igaz ez az otthoni punnyadásra is. Olyan édesen el lehet merülni benne, hogy a tálcán koszos edény, vagy csak a rendelt pizza dobozának kidobása is erőpróbának tűnik. Ha az ember elmegy a csapig, hogy megnyissa már jó irányban halad afelé, hogy valami hasznosat csináljon. Ha meg a rutinfeladatok túl nagy kihívásnak tűnnek, akkor még mindíg ott vannak a gondolatok. Nem mindenkinél, de azért csak vannak. Ha mással, hát azzal elmegy az idő, már ha tényleg annyira agyonütni való.<br />
<br />
Mindenesetre érdekes, hogy nekem a tornyon töltött idő tűnik rövidebbnek, pedig fizikailag otthon vagyok 2 nappal kevesebbet. Kollegák panaszkodnak, hogy gyorsan elment a time-off, már megint itt. Persze 2 hét gyors, még 2 év is, de azért nekem itt telik gyorsabban. Nem unatkozok sosem, aztán csak pörög. Sőt, hogy őszinte legyek kicsit már szoktam várni, hogy megint itt legyek. Kezdek kétlaki lenni. Döbbenet. Csak rájöttem hova akartak az ujjaim kilyukadni.<br />
<br />
A gondolatok erejéről máskor. Most olyan gyenge gondolataim vannak, hogy cigi, ágy, jóéjszakát.<br />
<br />Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-43555951593323560252012-06-02T22:41:00.001-07:002012-06-03T07:34:53.663-07:00Drill és a KomaNem tudom, hogy merjek-e nekivonzódni az alvásnak, vagy pontosabban álomba tévéződésnek. Pedig fenemód szükséges lenne. Még csak 2 éjszaka ment el és valószínűleg most lesz az először, hogy nem kelek fel délután kettőkor éhesen, hanem sikerül legalább 4-ig aludni, ahonnan már ideális a fél 7-es kezdésig a kávé-cigi-net rituálé. Kellenek ezek a napok az átállásra, de most nem könnyítik meg nagyon. Általában tudjuk, hogy mikor van a vasárnapi drill (ez egy próbariadó, amikor minenki elgyakorolja fegyelmezetten, hogy hogyan úszna meg egy gázszivárgást, tüzet, robbanást, akármit.), most meglepi drill lesz. Csodaszép, gondolom reggel 8 utánra már nem nagyon gondolnak, szóval kicsit várok és szerencsével délután lesz. Mörfi azt súgja a bal fülembe, hogy ha tudnék majd aludni délután akár 5-ig is, akkor fél 5 körül. Tudom, hogy izgalmas kérdést feszegetek, de sajnos ezzel van most tele. A fejem is.<br />
<br />
Egyébként az egyik kollégáról akartam már régebben is szót ejteni. Már a második, harmadik kanyarom magasságában csatlakozott, aztán elég hamar kikérdezett annyira, hogy megtudja, hogy magyar vagyok. Nagyon megörült neki, amit furcsállottam is, mert inkább meglepődni szoktak. Ritka erre a magyar. Gondolom fehér holló sűrűbben van. Ismerek olyat, aki 40 év tenger után sem ismert egyet sem és nem a fejével volt baj. Lényeg a lényeg, emberünk megörült, de nem csak ennyi, hibátlan kiejtéssel és szűkös szókinccsel és igen dícséretes nyelvhelyességgel meg is szólalt magyarul. A rotációnkban úgy vagyunk, hogy az én első hetem pont fedi az ő utolsóját, szóval ritkán látom, de akkor egy hétig. Imádom, amikor a sok britt, holland, lengyel és kitudja kik után egyszercsak hozzámszól hátulról, hogy:<br />
"HOGY VAGY KOMÁM?"<br />
éjszakás műszakomból ballagok a kabinba, ő jön szembe kipihenten:<br />
"NA? JÓL ALUDTÁL?"<br />
vacsoránál:<br />
"GYERE ENNI, MERT NEM MARAD!"<br />
néha meg csak úgy simán<br />
"HAJRÁ MAGYAROK!!"- én erre automatikusan egy hajrát szoktam mondani, de most megleptem egy "HAJRÁ HORVÁTOK!"-kal. Örült neki és lehajrázta. Szóval a ritkás találkozásainkban ezek mindíg visszatérő motívumok. Azért kicsit többet is szoktunk magyarul, de inkább csak udvariassági pármondatosakat, vicceseket. Ha valamit igazán meg kell beszélnünk és a melóval kapcsolatos, azt angolul kell azért.<br />
<br />
Értékelem a kisöreget. Horvátország magyarlakta területén laktak kisgyerek korában. Akkor pont úgy beszélt magyarul, mint bármelyik másik gyerek, aki azóta is naponta használja. Csak ő elköltözött. De ez megmaradt neki, meg a magyarok szeretete. Hát ilyenek dobják itt fel a napot és egyszál magyarként próbálom is a renoménkat emelni, semmiképpen nem rombolni, mert vannak itt emberek, akiknek Puskás után én vagyok a második, akiről tudnak. Csak velem találkoznak is és így akaratlanul is utánam alkothatnak inkább pozitív, vagy negatív véleményt.<br />
<br />
A. szavaival:<br />
"JÓ ÉJSZAKÁT MAGÁNAK BARÁTOM!"Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-78642872131632918882012-06-01T22:47:00.002-07:002012-06-01T22:47:10.455-07:00ennek lesz értelme. (nem)Annyi időm van gondolkodni, akár monotonabb feladatok, vagy cigarettaszünetek közben, hogy akár fel is találhatnék valami okosat. Na ez még nem következett be, persze marhaságok jutottak már így eszembe, de az régebben volt. Így született, vagy csak gyűlt össze a 'napelemes zseblámpa', 'európa-földgömb' és a 'születésnapi torta 18 szál gyertyával, mint mindíg'. De a magasívű tréfákat félretéve, olyan bölcseletek jutnak eszembe, amiket amikor kimond az ember igaznak hangzanak, ha leírja valahova lájkolják. (Tulajdonképpen akárhova lehet írni, az egyik wc-nkben van egy agyas firka és alá rajzolva és írva a like). De még mindíg kalandozok, mint aki sosem akar odaérni. Holott csak az időt húzom, hogy rendesen jusson eszembe. Mintha nem lehetne korrigálni és a rozetta követ vésném. Naszóval ez volt a legutóbbi éjjeli termés:<br />
<br />
Nem megtalálni kell a legboldogabb nőt, hanem a meglévőt nőt kell a világ legboldogabb nőjévé varázsolni.<br />
1. sz. kiegészítés: visszafelé is igaz<br />
2. sz. kiegészítés: nem baj ha tulajdonképpen nem a világ legboldogabbja. Elég, ha úgy érzi.<br />
<br />
Na. Amikor ez ennél fényesebben összeállt a fejemben, beugrott, hogy kiírom FB-ra, de nem, mert:<br />
1, még nem törpöltem rajta, csak ahogy mondtam, olyan igaznak és lájkolhatónak hangzik<br />
2, nem akarom azt látni, hogy szénnékommentelik és érvelnem kelljen<br />
3, nem akarom azt látni, hogy se komment, se lájk<br />
4, nem vagyok én ennyire okos<br />
5, annyira vagyok okos, hogy ne oda írjam, hanem ide a pár elvetemültnek, aki megnézi, mit gyártok körömrágás helyett.<br />
<br />
kösz a figyelmet :DNobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-8918831319668872652012-05-31T07:13:00.001-07:002012-05-31T08:39:20.552-07:00az út, a lakat és a k14<div>
Az út elég jó volt, eltekintve a melegtől és a kisebb maceráktól. Örök hálám Gabbcsinak a vendéglátásért, nevetgélésért és mindenért. Szeretek és szeretni is fogok látogatóba menni. Aztán hajnalban kakaskukorékolás, taxi, végigaludtam a repülőt, reggeli Burgerkingben, út Den Helderbe, felszállás menetrend szerint és ekkor eltértünk a tervtől. Eleve is úgy volt, hogy útközben érintjük K14-Charlie nevű tornyot, de csak 10-15 percre, szóval le se vegyük a túlélőgúnyát. Aztán mégis. Köd. Mehetünk bagózni és kávézni. Hát mondom ez szép lesz. Itt tökörészünk, aztán amikor indulunk kezdhetem is az éjszakás műszakot. Netezgettem, az idő telt, megvacsoráztunk. Ekkor már 8 körül voltunk, gazdagon a műszakomban, aztán a rádió op. szólt, hogy kapunk kabint, majd reggel megyünk. Hát mit ne mondjak, egész más úgy kezdeni, hogy megérkezek reggel, a nappalos műszak elején, kipihenve és mehetek tentézni, meg lébecolni estig. Hehe. Volt már hasonló, akkor is örültem, de ez most nagyon jól esett.<br />
<br />
Meg hát így lett időm megoldani a lakat-problémát. Mert a kulcsom ugye elhagyott a laptoptáskával és pár egyéb számomra kedves aprósággal együtt. Levágtam, a másik lakat, amit hoztam a szekrényemre, nem passzol, de annyi baj. Úgysincs jelentősebb értékem, amit el tudnak vinni. Ha meg a borotvahabomat, vagy a zoknijaimat akarják megdurrantani, akkor tegyenek velük olyat, amilyet én gondolok nekik. Márpedig ilyen jellegű "jókívánságokban" meglehetősen kreatív vagyok.<br />
<br />
A lényeg, kezd a meló. Illetve mindjárt kezdek. Mindenkinek köszönet, aki valamilyen formában hozzájárult az ideút sikeréhez. Szállással, ezzelazzal, szurokkal és mielőtt elfelejteném, Ebike a telefonnal.<br />
<br />
Attack the coffee machine.</div>Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-68950439329370888972012-05-20T12:58:00.001-07:002012-05-20T12:59:01.393-07:00szívradír<div><p>ha lenne, kellene. ott lenne a minden-hasznosságok boltjában az idõgép és a szívtetováló készlet mellett. az estike és a nefelejcs fölött. ahol keresem..<br></p>
</div>Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-46193414494377524892012-05-13T22:41:00.001-07:002012-05-13T23:08:23.420-07:00what goes around...Ezt még Skóciában tanultam:<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
"<b>What goes around, comes around</b>"</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A magyar megfelelője kábé a "<i>ki mint vet úgy arat</i>", vagy ha az ágyát veti, akkor úgy alussza. A lényeg, hogy ami egyik irányban történik, az visszafelé is ugyanúgy esélyes, hogy be fog következni. Sőt, a mondás szerint, "<i>amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten</i>". Most, hogy ez már maximálisan lefordítódott, az amúgy fenemód nem szofisztikált angolból, elmondom, hogyan jutott eszembe. De előtte, hogy hogyan ismerkedtem meg ezzel a mondással.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok hülyeséget csináltam már életemben és indultam el úgy, hogy nem volt minden <u>teljesen</u> leszervezve előre. Fort Williamben volt szerencsém egy 2 hetes tanfolyamot elvégezni. Ez nyilván le volt szervezve, szállás eleve benne volt a tanfolyam árában, mert sejtették, hogy ha 2 helyen lehet ezt a tanfolyamot az egész Világon elvégezni, akkor nem a helyi lakosok lesznek a célközönség elsősorban. Szóval a 2 hét lement, közben a hétvégére bevállaltam korábbi munkahelyemen Argyllban egy esküvőt. Ott meg pincérforma nem volt sok és korábban bizonyítottam, jól jött nekik. Nekem meg hogy a logbook elkezdődjön, volt még kedvem visszamenni a tanfolyam után (<i>meg még 1 gyors esküvő után, ugyanott a következő hétvégén</i>). Felajánlották, hogy aki akar, jöjjön, de azt már magának oldja meg, viszont lesz bejegyzés a logbookban, ami meg akár jól is jöhet, legalább nem nulla tapasztalatom és egy papírom van, hanem némi tapasztalat szerepelhetett a CV-ben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A 2 hét körülbelül elég volt a tanfolyam elvégzésén túl néhány vendéglátóipari egység felderítésére is. Na sem a tanfolyam nem volt olcsó, sem én nem voltam eleresztve. Azt hiszem akkor sült meg végleg a hármas számú hitelkártyám, pedig hazai segítséggel sikerült tanfolyamra mennem. Nem is nagyon vagánykodhattam, csak kicsit. Gondoltam, hogy ha már a bankok ennyire egyoldalúan szeretnek velem levelezni, feszegetem még tovább a húrokat. Maybole-i törzshelyemen tulaj-főnök-jóbarát Callum volt kedves és utalt nekem egy kisebb vagyont, miután utaltam rá, hogy egy korábbi utalását komolyan vettem. Miszerint: "<i>ha megszorulnál, csak szólj.</i>" Utalt is, volt is lehetőségem újra dohányozni, pár sörre is, kareokera is, meg megtaláltam a legjobb helyet némi kutatás után, ahol ingyen volt a biliárdasztal, így nekem onnantól jórészt a pint-ok is. Ebben az egységben ismertem meg Finbar barátomat, aki akkor még csak egy csapos, üzemeltető volt, aki szeret '<i>érdekes</i>' emberekkel beszélgetni. Ő Ír származású, megáldva egy Lengyel, nagyon csinos feleséggel. Szerette, ha énekelek. Záróra után is maradtunk párszor. Levizsgáztam, elköszöntem, mondtam, lehet, hogy még jövök. Na akkor ment le a 2. lakodalom és én indultam vissza<br />
Kilberry -> Oban -> Fort William.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdCIY73KgIofw2reRkL2AMHdgCRIW2vNgQdtHXqpAqJFmkHhvIK0Ur1PoWFuaHjAoubUbAzur9rnE3yKK9vGv6lQ_VY_HtIXe-KVECj4bsBNefERX2wegEdSjig_v_9p2EsQT-XgoD0XWj/s1600/kilberry-fort+william.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdCIY73KgIofw2reRkL2AMHdgCRIW2vNgQdtHXqpAqJFmkHhvIK0Ur1PoWFuaHjAoubUbAzur9rnE3yKK9vGv6lQ_VY_HtIXe-KVECj4bsBNefERX2wegEdSjig_v_9p2EsQT-XgoD0XWj/s320/kilberry-fort+william.png" width="299" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bementem kis batyummal és némi pénzmaggal (<i>esküvőn azért fizettek és még jattoltak is valamennyicskét</i>) a szállodába, hogy egy presszókávét kérek, egy fél pint sört és egy szobát. Szerintem egész Skóciában csak abban a hotelban van rendes presszókávé, úgyhogy igen jól esett a hosszú út után. A sört ismertem, az is jól esett. A szobákat is ismertem, csak az áruk nem esett jól. Mivel már nem az iskolán keresztül voltam ott, az a kedvezmény nem jár és valami förtelem pénzért akarták adni. Hát annyi nincs nekem, vagy ha van is, hát meg nem kapjátok, az tuti. Fizettem és nyílegyenesen a logikus irányt vettem. Letettem a pakkom, üdvözöltük egymást pár törzsvendéggel és Finbarral. Pár sör után mondtam neki, hogy mik a terveim, hogy a következő 3-4 napban itt leszek, de nem alszok, hanem majd éjszaka záróra után sétálok, de a bárkán akarok dolgozni ezért, meg azért, főleg kajáért, meg igazolásért. Azonnal intézkedni kezdett, mondta én addig nézzek szét a házaknál, akik szoktak szobákat kiadni. Semmi. Főleg mivel akkor volt a Ben Nevis körüli Világraszóló bringás fesztivál, minden stílusban. Szóval esélytelen. A lányok, akiket hívogatott, szabadkoztak, tehát nem. (<i>Utólag kiderült, hogy ha azt mondja, hogy a srác, aki a Johnny Cash-eket énekelt, egész máshogy alakul az ottlétem..., de nem így hivatkozott rám. karramba</i>). Aztán azt mondta: "<u>Figyi, itt egy sör, erre most a vendégem vagy, azt hiszem én is iszok egy valamit - te is kérsz - mert hívom az asszonyt. De akárhogy lesz is, nem fogsz te itt kint mászkálni és nem aludni, az tuti</u>". Úgy is lett. Ittunk egyet. Aztán hívta az asszonyt. Jött is, megismert, mert párszor látott korábban, nem húzta a száját. Karján a kisfiuk, kb 2-3 év körüli fain kis gyerek. Megkérdezte, hogy mennyit tudnék megengedni magamnak szobabérletért. Mondtam egy reálisan siralmas 60 fontot, azt mondta oké. Három vagy négy éjszakát voltam ott. Persze volt még kicsi kocsmára, meg én is megleptem őket 1-2 kisebb célirányos bevásárlással otthonra. Összebarátkoztunk, a lurkóval is jókat játszottunk. Csak fogyasztásra többet költöttek rám, mint a 60 font, ami töredéke annak, amit egy éjszakára elkértek volna a szállodában. Aztán pislogtam volna egyedül. Így meg az egyszál agyatlan az esőben megcsinálta a melót, amiért elkezdődött a logbook, amitől talán több volt az esélyem bekerülni abba a munkába élesben, mint a több ezernek, akiknek sohasem. És barátokra leltem. Finbar az utolsó nap reggelén (<i>hajnali du 2. körül</i>) rózsás hangulatban taxival vitt le a buszpályaudvarra. Indultam vissza Maybole-ba. Nem győztem neki megköszönni a kedvességét és mondtam, hogy ez most rajta múlt, hogy elmondhatom, hogy Skóciában még sohasem, semmilyen körülmények között nem maradtam fedél és étel (<u>ital</u>) nélkül. Hogyan köszönhetném meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hagyd a francba, what goes around, comes around.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, gondoltam, megköszöntem, elbúcsúztunk. Nagyon szép nap volt. Olyan nap, ami kívül belül szép és tele voltam élettel, jó érzésekkel a munkával, új barátaimmal, a jövőmmel és a lehetőségeimmel kapcsolatban. Váltottunk még pár levelet (<i>ez még FB előtt volt</i>), mondta, hogy már nem ott dolgozik, meg hogy most nehéz neki, a gyerek meg nől, mint a gomba. Karácsonyra kaptak egy egészséges méretű csomagot új és újszerű, de méretben és minőségben korrekt gyerekholmikból és játékokból. Apróság, gondoltam. Ahogy tudom, ők akkor ezt máshogy látták. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
What comes around, goes around, gondoltam.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Mostmár nincs is kedvem elmondani, hogy miről jutott eszembe. Nem is fontos már.</div>Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-16939260178626974182012-05-12T23:15:00.003-07:002012-05-12T23:20:34.549-07:00a játékokról<div style="text-align: justify;">
Sok elképzelésem nincs a játékelméletről. Valamennyit olvastam azért róla, kivonatosan, meg <b>Neumann</b>tól is olvastam kicsit. Tetszett a neve, aztán az is amiket feszeget. De ez csak bevezetés, mert a '<b>győzni és a veszíteni</b>' emberi megközelítése motoszkált a fejemben. Ez lehet nem lesz érdekes, de akkor is. Ez motoszkált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ugrott be először (<i>nyilván mások erről könyveket írnak, de én csak a saját fejemmel tudok gondolkodni</i>), hogy: '<u>Vannak emberek, akik nem veszik észre, hogy nyertek, így tovább játszanak, ezért menthetetlenül vesztésre vannak ítélve</u>'. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az további megfontolás tárgya lehet, hogy éppen miért folytatják a játékot, legyen a játék bármi, amiben döntéseket kell hozni, kapcsolat, szerelem, hazárdjáték, annak méregetése, hogy mikor vessenek és arassanak... akármi. Folytathatják tudatlanságból, mert nem ismerik fel a győzelmet, vagy a saját határjaikat feszegetik feszülő erekkel és teli tüdővel. Vagy csak simán dacból, vagy elvakulva a győzelemtől és a telhetetlenségtől vezérelve hiszik, hogy most jön a lap, most minden sikerül, ez az én napom, vagy mittudomén. Mert nem ismerik fel, hogy ez itt az. Nyertem. Ennyi, ennek a játéknak ennél jobb vége nem lesz. Elértem a határt, az eseményhorizont szélére értem, ahonnan még van értelme integetni. Játszanak tovább, vagy csinálják, amit csinálnak. Erről csak hegymászós hasonlat jut eszembe. Hiába lenne még ereje újabb rekordra, hogy még 10, vagy 100 métert is tudna feljebb menni. A hegy nincs tovább. Ideje leülni, csodálni a pillanatot és elindulni. Nem az a lényeg hogy lefelé, hanem hogy újabb csúcsok irányába. (<i>Most itt a kapcsolatban fejtegetett játéknál nem azt mondom, hogy vezessük be a többnejűséget, egy kapcsolatnak is vannak csúcsai. Több is akár. Érdemes végigmászni egyesével.</i>)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na most ezt inkább vissza sem olvasom. Remélem elég kusza. Én értettem, amikor írtam. Ellenben, mi lehet abban, hogy : '<u>Vannak emberek, akik megállnak egy részsikernél, pedig a győzelem kapujában vannak</u>'.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na azok most kishitűek? El fogják valaha érni amit elérhetnének? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>'Meditate on this, I will' - Master Yoda</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Továbbá érdekel, hogy hogyan gondolkodott erről a kérdéskörről <b>Bruce Lee</b>. Már régóta érlelődik, hogy el kell olvasnom a <b>Harcos Útját</b>. Hát úgy legyen. Gondolom egy esős őszi hétköznapon. Mára elég a kuszaságból. Irány az ágy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-51729067366607676782012-05-08T22:32:00.001-07:002012-05-08T22:33:12.035-07:00'F'<div style="text-align: justify;">
Francba ezzel, hogy mentálisan nem lehet feltölteni gondolatokat. Éjszaka jönnek, csócsálgatom, reggelre meg nem úgy hangzik és már nem annyira jó ötlet. Ha akkor leírnám egy papírra és bemásolnám, akkor sem lenne már az igazi. Mintha a betűk csak frissen képernyőre kerülve érnének valamit és ezt meg is tudnák őrizni, mint egy vízjellel, vagy akárhogy hitelesítve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindegy. Ami jön. Az jutott eszembe, már így a kisbarátnőimmel kapcsolatban is, meg másokkal is, de főleg most rájuk gondolok, hogy ha valakinek jót akar az ember és szurkol neki, korlátolt tudásához képest a legjobb tanácsokkal próbálja ellátni és aggódik érte és örül és sír vele anélkül, hogy bármilyen ezeken túlmutató elvárása, vagy szándéka lenne (<i>nem a lepedőgyűrésre gondolok, mert az nem merül fel esetükben</i>), és ezek hasonlóan a túloldali lehetőségekhez képest viszonzottak is, akkor talán érdemes elgondolkodni, hogy barátjai vannak az embernek. Amennyiben ellentétes (<i>ugyanaz, mint az ellenkező, de azt házastársra mondják</i>) nemű, akkor az az állítás, miszerint: "<i>férfi és nő között lehet barátság, csak néha dugni kell egyet</i>" egyértelműen</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>BUSTED!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eszem ágában sem volt ezt írni, de ez jött és ez lett. Zenéről akartam írni, de majd ha jön. Ellenben!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem azért van ám a szabadabban írási vágyam, mert szeretek káromkodni, meg nem is szoktam, csak indokolt esetben (<i>már ha ennek van értelme</i>), igaz akkor cifrán. De ha már egyet megengedtem magamnak, itt egy olyan mondás, amit ma hallottam és igaznak tűnt. Csócsáltam még és nem tudtam belekötni. Most nem a saját emlékanyagomra támaszkodva, mert nem is tudom mikor voltam belehabarodva egy szoknyába legutóbb (<i><u>sosem utoljára</u></i>), hanem épp a fent említettek aktuális és nemrégiben átélt viszontagságaira gondolva nem sikerült megtámadnom az állítást. A dolog szépséghibája, hogy az ő esetükben az eredetihez képest a nemek felcserélődnek.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>If you fuck her, she'll love you, if you love her she'll fuck you.</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
szabadon és lényegi elemeket beemelve magyarul:</div>
<div style="text-align: center;">
(<i>mert a 'fuck' joker szó, mindenre illik</i>)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Ha csak megdugod, szeretni fog, ha szereted kibaszik veled.</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyilván vannak kivételek és azok a nagy viszonzott szerelmek, amiben nincs irígység és minden egyéb, ami a kezdetektől bomlaszt egy friss, tiszta lapos kapcsolatot. Tudom, hogy van. Volt benne részem. De mégis, túl nagy általánosságban igaz. Ráadásul a magyar változatban rejtve maradnak a nemek, szóval akinek inge, legyen tanulsága magára és rügyező akármilyére vonatkozóan, nehogy csak a papucsállatka gyártás és a szemét tetű kiszúrt velem végletei legyenek perspektívák.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vezeklésül egy kis áltudomány az '<b>F</b>' szó eredetéről:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<tt>"In ancient England a person could not have sex unless you had
consent of the King (unless you were in the Royal Family). When anyone
wanted to have a baby, they got consent of the King, the King gave them a
placard that they hung on their door while they were having sex. The
placard had F.*.*.*. (Fornication Under Consent of the King) on it. Now
you know where that came from."</tt></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<tt>http://urbanlegends.about.com/library/bl-f-word.htm </tt></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
én kérek elnézést :)</div>
<div style="text-align: right;">
N</div>Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-68667588010294691902012-05-04T21:55:00.000-07:002012-05-04T21:55:02.421-07:00"Ne húzd ki nálunk a gyufát"Az első nap mindíg a legszivatósabb, az első három a macerás utána már minden megy és átállunk az éjszakára. Na ez eddig rendben is van, most lement a 3. De állítólag az első két hetet kell letudni, utána már jó. Ennek aztán van értelme a 2/2-es rotációban, de egyik kollegám válltig állította, hogy ő ezt már megfigyelte és igazat kellett adjak neki.<br />
<br />
Amúgy írtam már, hogy macerások a Hollandok. Most ez vagy időjárás, vagy évszak függő lehet, de majdnem teljesen meg vannak normálisodva. Vagy beálltak a csapatok és elfogyott a bemutatkozási kényszer, vagy mint a kutyafalkában, kialakult a hierarchia, de olyanok, mint akik meg lettek fenyítve aztán javulva. (Direkt ám ez a szép nyelvezet).<br />
<br />
Amúgy meg az történt, hogy volt alkalmuk kis rotációkban körülnézni a környező tornyokon és állítólag akkora a különbség, mintha ... <i>olyat keresek, hogy senki lelkivilágába se tapossak bele</i>... A lényeg, hogy a környező tornyokon sokkal rosszabb soruk van és elkezdték értékelni, hogy itt jó. Meg talán azt is megfigyelték, hogy velünk jobb jóban lenni.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Fight Club - ne húzd ki nálunk a gyufát</b></div>
<br />
Továbbá, ha már össze vagyunk zárva, érdemes kerülni a zökkenőket. Nem életfogytot töltünk ebben a menekülést kizáró önkéntes börtönben :)Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4873636352648529601.post-73813016181654403742012-05-04T08:29:00.001-07:002012-05-04T08:29:57.140-07:00Csak úgy, a hajnalokrólMár a második olyan kéthetes otthonlétemről sikerült visszajönnöm, amikor otthon teljesen lekötött a lakásfelújítás. Azaz nem teljesen, a péntektől kedd éjszakáig tartó hosszú hétvégében már volt pár tesztalvásom, amint le tudtam tenni az első és legdominánsabb bútordarabot és be tudtam vinni Waltert, hogy addig is vigyázzon, amíg haza nem érek. Kellően fáradtan indultam vissza, de nem bántam. Néhány kedvesnek és fontosnak meg tudtam mutatni a lakást matiné állapotban :)<br />
<br />
És voltak hajnalig fentlétek, összevissza alvások, ami normális amikor nem sikerül rendesen visszaállni az éjszakai műszakról. Nem baj, majd a következő jobban a pihenésről szól, vagy ki tudja...<br />
<br />
Épp most beszélgettem az egyik sráccal a dohányzóban, hogy ő teljesen szét van, mert nem elég hogy nem teljesen meggyógyulva ért vissza, de az éjszaka szétszedi. Aztán néz rám, hogy bakker, te mindíg éjszakás vagy, hogy bírod?<br />
<br />
Én nagyon bírom. Mindíg is jobban szerettem. Főleg az előnyei miatt (<i>mert ugye mekkora hülye már, aki a hátrányai miatt szeret valamit/valakit jobban - hehe</i>). Este nekem nem magyaráz senki, nem vagyok benne az eszetlen nyüzsgésben és kapkodásban. Lehet több a dolgom, mert jórészt tényleg egyedül vagyok, de nem ugráltat senki, akkor bagózok és addig, amíg jól esik. Csak az aktuális feladatok legyenek megoldva. Reggel megkérdezi a főnököm, hogy minen rendben van-e és 99%-ban úgy is van. Nem csoda, hogy csak én nem kaptam még sárgalapot azok közül, akik már itt vannak legalább pár hónapja. Meg csend van. Elhúznak az emberek aludni, az éjszakások csinálni kinek mit kell és nincsenek útban. A szakácsom ügyesen önjáró, jól sikerült összeszoknunk, ami fontos, mert enni jó :D. Aztán reggel 5-6 körül vége a műszak domináns részének, elkezdenek az emberek szállingózni és mire beindul a nyüzsgés én már a kabinomban vagyok megint egyedül, meg így hogy van net és telefon, akikkel épp beszélnem kell.<br />
<br />
Ezt a részét szeretem. Otthon is értékelem a nyüzsgő éjszaka után a hajnali csendet, aztán hazafelé nézni, ahogy az emberek munkába indulnak. Persze az nem ilyen hasznos, vagy máshogy jó és legjobb, ha nem egyedül. De ezzel meg ki nem lenne így.Nobsterhttp://www.blogger.com/profile/06032707547111575498noreply@blogger.com0