Jó játék ez, olyan mintha tényleg egy számítógépjátékban lennék. Magamat irányítom és nézem kívűlről. Mintha saját magam avatarja lennék tényleg. A játék is olyan, kell hozzá ész, ügyesség, gyorsaság és egy 'szünet' gomb. Most hogy ez egy védekező mechanizmus, ami akár mindenkinek van és a sűrű meló alkalmával előugrik, hogy így segítsen végighajtani a napot, vagy magamnak találtam ki akaratomon kívűl, azt nem tudom. De jó hogy van. Segít nevetni, amikor épp pont nem ahhoz lenne kedvem.
Na jó, azért nem röhögtem halálra magam ma sem, de jót futottam, és ellentétben velem, (nevezzük csak így most) Jakabka biztos nem mondhatja el magáról, hogy neki is csak úgy elröppent ez a 12 óra is. Birom a gyereket. Már annyira amennyire egy született kuku gyereket lehet, aki szerintem holdkóros is és ha megtudná, hogy eljött otthonról, megnézné, hogy hozta-e az útlevelét. Tényleg csak tapsolni tudok neki, amikor az energiáinak 90%-át arra fordítja, hogy hogyan kerüljön el bármiféle hasznos tevékenységet. Sokkal kisebb gőzzel meg is tudná csinálni a munkáját, de nem. Képes 2x körbemenni a tornyon, amíg talál egy fészket, ahol (azt hiszi) nem tud róla senki. Bosszantó persze, hogy ez az Isten barma Jakabka a kollegám és az én műszakomban van. Ma pont tudott volna legalább a látszat kedvéért valamit csinálni, de nem. Jakabkát így szeretjük. Egy sárgája már van. A következő már pirosas lesz. Ráadásul csak 4 napja van itt. A mi váltás csapatunknál nem tudom kapott-e lapot, de a haját már leüvöltötték párszor a melléállása miatt. Én nem kívánok neki rosszat, személyesen biztos nem. Azt kívánom, hogy tanuljon meg dolgozi és értékelni a lehetőséget, ha másért nem, hát azért a lökött nőért, aki benne látta meg élete megoldását és most és még ezután is sokáig folyamatos egészségügyi felügyeletre szorul és ha ez a barom kirúgatja magát, akkor nem csak műtét nem lesz, de sokminden más sem.
Kapj a fejedhez gyerek, bmegkérlek.
No comments:
Post a Comment