Azt hittem, még a britt vizeken, hogy a britteknél nem kell nehezebben elviselhető banda. Illetve ez volt az összkép róluk a brigádban, én már láttam rosszabbat és nem hümmögtem nagyon. De most, holland vizeken ezek a viking gyerekek, hát nemsemmi. Meg azért elég változatos csapat jött össze. Pár napja hozott a helikopter olyan fazonokat, hogy amikor az első kötelező toronybejáráson megláttam őket, azt hittem Bob Marley emlékzenekar, amit több kontinens legjobb zenészeiből raktak össze. Érdekes. Azt hinné az ember, hogy az offshore melósok egyszerű kategóriába sorolhatók. Hát nem. Most kicsit úgy nézünk ki, mint Mos Eisley fénykorában.
Ezek amúgy csak ténymegállapítások. Semmi duzzognivalóm nincs. Hat nap és húzok haza. Addig meg kigondoltam, hogy hogyan lesznek itt régebbi történetek. Sorra veszem a 'Memories of my boots' albumot és amennyire lehet, megpróbálok visszaemlékezni a történetekre. Természetesen teljesen megbízhatatlanul, saját szemüvegen keresztül.
No comments:
Post a Comment