Most az, hogy ezeket mennyire jegyzem meg, gondolom régi sportolásaim az agykontroll körül segítenek, bár nem tudatosan, de tudok rájuk figyelni. Főleg a kedvenceimre. Repülni már régóta tudok (álmomban, úgy értem. persze munkahelyről is, meg repülő alkalmatosságokkal is, de ez off). Szeretek is nagyon, csak olyan álomból felébredni nem. Meg valamennyire tudatos is vagyok álmomban, nem csak nézem, hanem tudom, hogy álmodom és megtehetek dolgokat, merthát az én álmom, ebbe szóljon már bele valaki. Volt amikor a strandunk jó nagy volt és egyedül lófráltam bent, sokminden történt, de hogy nem kellett volna ottlennem az hamar kiderült (gondolom hétfő lehetett, akkor nincs nyitva - off). Márpedig úgy, hogy az őrző kutyák valami förtelmesen nagy, ijesztő, kábé Underworld féle farkasok voltak és gyorsak és kicsit sem trenírozott ebek, vagy ha mégis, akkor az én elpusztításomra voltak kiképezve. Na akkor döntöttem el, hogy nehogy már a saját álmomban én szívjam meg. Úgy döntöttem jöjjön csak, szétrúgom a francba. És úgy is lett. Valami Mátrix Neó féle képességeim birtokában kirugdostam őket a horizontról. Ez úgy jól esett. Azt hiszem arra keltem, hogy nagy sikerélményemben rá szeretnék gyújtani.
Na, ha már feldobtam és tényleg alvás lesz, a beszélgetés ott tartott, hogy szóbakerült egy álom. Egy papucsról. A beszélgetés (bocs ha beteg):
"- ... multkor egy papuccsal álmodott
No comments:
Post a Comment