Hazaérni csodálatos. Egyben egy búcsúparti egy kiscsoportos dejóhogyhazajöttél partival. Bundáskenyérrel, sajttal, kolbival, még sörrel és kedves cirógatással. Csak a galambok nem beszélnek nyelveket, vagy ha igen, akkor egy állandó visszatérő motívum van a búgásukban, ami nekem azt mondja, hogy "HAZA".
Indulás, várás, sörözéses ülés együtt kiskedvessel és vonat, ami remélem olyan marad, amilyen eddig volt és szokott lenni még amikor csak rácsodálkoztam az életre. Tavasz, erő, jóhírek, szeretem, akarom a kis városomat, a kis emlékeimet, az új kezdést nem fehér lappal. Munka lesz és van most is, de van értelme.
Nem is tudom hogy hogyan lehetne értékelni a távolságot, ha semmit sem hívhatnék otthonnak.
I like my town.
No comments:
Post a Comment