Numbnuts

Kis gondolattól a nagyobbig:

Motoszkált ez a béka a fazékban kísérlet, hogy meg lehet főzni lassú tűzön, de ha forró lébe dobnánk, kiugrana. Eddig ezt leginkább a klíma (katasztrófa) változással kapcsolatban szokták sütögetni. Jelenleg a XXI. századi népvándorlás okán kellene a zsibbadt (numbnuts) Európával kapcsolatban lenne rá okunk.

Amíg mi itt vitatkozunk, hogy kinek jobb és barátságosabb és egyetlenebb az égi barátja, a poklok egyesülnek. Nem az emberek, akik a régi papírokból vett ésszel, vagy ahogy elmondták nekik, kellene szeressék egymást, a bogyót, ahol élnek és nyomot sem hagynak, csak a pokol.

Flóra és Fauna, akit sajnálok. Gallya akinek szurkolok, az állatvilág csúcsának meg annyit, hogy nem csoda, hogy sehogy sem lesz ez így jó nekünk hosszútávon.

Néha

Néha rábíztak Nagyanyámra,

Szépen turbékoltak a galambok, felhőkben bármit láttunk a velemkorú bújócskázós cimborákkal. Ebédre hazaértünk és ha kellett valami hasznosat csinálni, az is megtörtént. Minden csibészséggel, padlásramászással, huncut, gyerek viselkedéssel. Gyerek humorral. Minden pihenőnél szépen mondták a galambok, hogy tutuuu, tu. Erre emlékszem, meg a húslevesekre, csigatésztára, és hogy más bajunk sem volt, mint hogy hogyan mit csináljunk szebben és jobban.

Sosem értettem Nagyanyámat, mint ahogy a mezőgazdaságot sem, de volt és lett benne részem. Köszönet nem. Nem az én sportom.

A mi falunkban, a mi kicsi városunkban annyi mindent lehet szeretni és búcsúztatni, de a szomszéd tudja, hogy mikor kelsz és indulsz vásárba eladni, vagy kellene egy fél disznó, eldől az ólban. Mikor kell és mikor lehet... mit mikor, mi sejtjük, öregeink tudják. Szeretnék minden felmenőmmel beszélgetni, akikkel egy évszázadban éltem. Meg azokkal is, akik tettek valami olyat, amire engem most nem kényszerít a sors. Védték a Hazát.

Ne forduljanak meg, hogy nem ilyen kölköt akartunk utókornak.

Norbitok