Thursday 31 May 2012

az út, a lakat és a k14

Az út elég jó volt, eltekintve a melegtől és a kisebb maceráktól. Örök hálám Gabbcsinak a vendéglátásért, nevetgélésért és mindenért. Szeretek és szeretni is fogok látogatóba menni. Aztán hajnalban kakaskukorékolás, taxi, végigaludtam a repülőt, reggeli Burgerkingben, út Den Helderbe, felszállás menetrend szerint és ekkor eltértünk a tervtől. Eleve is úgy volt, hogy útközben érintjük K14-Charlie nevű tornyot, de csak 10-15 percre, szóval le se vegyük a túlélőgúnyát. Aztán mégis. Köd. Mehetünk bagózni és kávézni. Hát mondom ez szép lesz. Itt tökörészünk, aztán amikor indulunk kezdhetem is az éjszakás műszakot. Netezgettem, az idő telt, megvacsoráztunk. Ekkor már 8 körül voltunk, gazdagon a műszakomban, aztán a rádió op. szólt, hogy kapunk kabint, majd reggel megyünk. Hát mit ne mondjak, egész más úgy kezdeni, hogy megérkezek reggel, a nappalos műszak elején, kipihenve és mehetek tentézni, meg lébecolni estig. Hehe. Volt már hasonló, akkor is örültem, de ez most nagyon jól esett.

Meg hát így lett időm megoldani a lakat-problémát. Mert a kulcsom ugye elhagyott a laptoptáskával és pár egyéb számomra kedves aprósággal együtt. Levágtam, a másik lakat, amit hoztam a szekrényemre, nem passzol, de annyi baj. Úgysincs jelentősebb értékem, amit el tudnak vinni. Ha meg a borotvahabomat, vagy a zoknijaimat akarják megdurrantani, akkor tegyenek velük olyat, amilyet én gondolok nekik. Márpedig ilyen jellegű "jókívánságokban" meglehetősen kreatív vagyok.

A lényeg, kezd a meló. Illetve mindjárt kezdek. Mindenkinek köszönet, aki valamilyen formában hozzájárult az ideút sikeréhez. Szállással, ezzelazzal, szurokkal és mielőtt elfelejteném, Ebike a telefonnal.

Attack the coffee machine.

Sunday 20 May 2012

szívradír

ha lenne, kellene. ott lenne a minden-hasznosságok boltjában az idõgép és a szívtetováló készlet mellett. az estike és a nefelejcs fölött. ahol keresem..

Sunday 13 May 2012

what goes around...

Ezt még Skóciában tanultam:

"What goes around, comes around"

A magyar megfelelője kábé a "ki mint vet úgy arat", vagy ha az ágyát veti, akkor úgy alussza. A lényeg, hogy ami egyik irányban történik, az visszafelé is ugyanúgy esélyes, hogy be fog következni. Sőt, a mondás szerint, "amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten". Most, hogy ez már maximálisan lefordítódott, az amúgy fenemód nem szofisztikált angolból, elmondom, hogyan jutott eszembe. De előtte, hogy hogyan ismerkedtem meg ezzel a mondással.

Sok hülyeséget csináltam már életemben és indultam el úgy, hogy nem volt minden teljesen leszervezve előre. Fort Williamben volt szerencsém egy 2 hetes tanfolyamot elvégezni. Ez nyilván le volt szervezve, szállás eleve benne volt a tanfolyam árában, mert sejtették, hogy ha 2 helyen lehet ezt a tanfolyamot az egész Világon elvégezni, akkor nem a helyi lakosok lesznek a célközönség elsősorban. Szóval a 2 hét lement, közben a hétvégére bevállaltam korábbi munkahelyemen Argyllban egy esküvőt. Ott meg pincérforma nem volt sok és korábban bizonyítottam, jól jött nekik. Nekem meg hogy a logbook elkezdődjön, volt még kedvem visszamenni a tanfolyam után (meg még 1 gyors esküvő után, ugyanott a következő hétvégén). Felajánlották, hogy aki akar, jöjjön, de azt már magának oldja meg, viszont lesz bejegyzés a logbookban, ami meg akár jól is jöhet, legalább nem nulla tapasztalatom és egy papírom van, hanem némi tapasztalat szerepelhetett a CV-ben.

A 2 hét körülbelül elég volt a tanfolyam elvégzésén túl néhány vendéglátóipari egység felderítésére is. Na sem a tanfolyam nem volt olcsó, sem én nem voltam eleresztve. Azt hiszem akkor sült meg végleg a hármas számú hitelkártyám, pedig hazai segítséggel sikerült tanfolyamra mennem. Nem is nagyon vagánykodhattam, csak kicsit. Gondoltam, hogy ha már a bankok ennyire egyoldalúan szeretnek velem levelezni, feszegetem még tovább a húrokat. Maybole-i törzshelyemen tulaj-főnök-jóbarát Callum volt kedves és utalt nekem egy kisebb vagyont, miután utaltam rá, hogy egy korábbi utalását komolyan vettem. Miszerint: "ha megszorulnál, csak szólj." Utalt is, volt is lehetőségem újra dohányozni, pár sörre is, kareokera is, meg megtaláltam a legjobb helyet némi kutatás után, ahol ingyen volt a biliárdasztal, így nekem onnantól jórészt a pint-ok is. Ebben az egységben ismertem meg Finbar barátomat, aki akkor még csak egy csapos, üzemeltető volt, aki szeret 'érdekes' emberekkel beszélgetni. Ő Ír származású, megáldva egy Lengyel, nagyon csinos feleséggel. Szerette, ha énekelek. Záróra után is maradtunk párszor. Levizsgáztam, elköszöntem, mondtam, lehet, hogy még jövök. Na akkor ment le a 2. lakodalom és én indultam vissza
Kilberry -> Oban -> Fort William.


Bementem kis batyummal és némi pénzmaggal (esküvőn azért fizettek és még jattoltak is valamennyicskét) a szállodába, hogy egy presszókávét kérek, egy fél pint sört és egy szobát. Szerintem egész Skóciában csak abban a hotelban van rendes presszókávé, úgyhogy igen jól esett a hosszú út után. A sört ismertem, az is jól esett. A szobákat is ismertem, csak az áruk nem esett jól. Mivel már nem az iskolán keresztül voltam ott, az a kedvezmény nem jár és valami förtelem pénzért akarták adni. Hát annyi nincs nekem, vagy ha van is, hát meg nem kapjátok, az tuti. Fizettem és nyílegyenesen a logikus irányt vettem. Letettem a pakkom, üdvözöltük egymást pár törzsvendéggel és Finbarral. Pár sör után mondtam neki, hogy mik a terveim, hogy a következő 3-4 napban itt leszek, de nem alszok, hanem majd éjszaka záróra után sétálok, de a bárkán akarok dolgozni ezért, meg azért, főleg kajáért, meg igazolásért. Azonnal intézkedni kezdett, mondta én addig nézzek szét a házaknál, akik szoktak szobákat kiadni. Semmi. Főleg mivel akkor volt a Ben Nevis körüli Világraszóló bringás fesztivál, minden stílusban. Szóval esélytelen. A lányok, akiket hívogatott, szabadkoztak, tehát nem. (Utólag kiderült, hogy ha azt mondja, hogy a srác, aki a Johnny Cash-eket énekelt, egész máshogy alakul az ottlétem..., de nem így hivatkozott rám. karramba). Aztán azt mondta: "Figyi, itt egy sör, erre most a vendégem vagy, azt hiszem én is iszok egy valamit - te is kérsz - mert hívom az asszonyt. De akárhogy lesz is, nem fogsz te itt kint mászkálni és nem aludni, az tuti". Úgy is lett. Ittunk egyet. Aztán hívta az asszonyt. Jött is, megismert, mert párszor látott korábban, nem húzta a száját. Karján a kisfiuk, kb 2-3 év körüli fain kis gyerek. Megkérdezte, hogy mennyit tudnék megengedni magamnak szobabérletért. Mondtam egy reálisan siralmas 60 fontot, azt mondta oké. Három vagy négy éjszakát voltam ott. Persze volt még kicsi kocsmára, meg én is megleptem őket 1-2 kisebb célirányos bevásárlással otthonra. Összebarátkoztunk, a lurkóval is jókat játszottunk. Csak fogyasztásra többet költöttek rám, mint a 60 font, ami töredéke annak, amit egy éjszakára elkértek volna a szállodában. Aztán pislogtam volna egyedül. Így meg az egyszál agyatlan az esőben megcsinálta a melót, amiért elkezdődött a logbook, amitől talán több volt az esélyem bekerülni abba a munkába élesben, mint a több ezernek, akiknek sohasem. És barátokra leltem. Finbar az utolsó nap reggelén (hajnali du 2. körül) rózsás hangulatban taxival vitt le a buszpályaudvarra. Indultam vissza Maybole-ba. Nem győztem neki megköszönni a kedvességét és mondtam, hogy ez most rajta múlt, hogy elmondhatom, hogy Skóciában még sohasem, semmilyen körülmények között nem maradtam fedél és étel (ital) nélkül. Hogyan köszönhetném meg?

Hagyd a francba, what goes around, comes around.

Oké, gondoltam, megköszöntem, elbúcsúztunk. Nagyon szép nap volt. Olyan nap, ami kívül belül szép és tele voltam élettel, jó érzésekkel a munkával, új barátaimmal, a jövőmmel és a lehetőségeimmel kapcsolatban. Váltottunk még pár levelet (ez még FB előtt volt), mondta, hogy már nem ott dolgozik, meg hogy most nehéz neki, a gyerek meg nől, mint a gomba. Karácsonyra kaptak egy egészséges méretű csomagot új és újszerű, de méretben és minőségben korrekt gyerekholmikból és játékokból. Apróság, gondoltam. Ahogy tudom, ők akkor ezt máshogy látták. 

What comes around, goes around, gondoltam.

Mostmár nincs is kedvem elmondani, hogy miről jutott eszembe. Nem is fontos már.

Saturday 12 May 2012

a játékokról

Sok elképzelésem nincs a játékelméletről. Valamennyit olvastam azért róla, kivonatosan, meg Neumanntól is olvastam kicsit. Tetszett a neve, aztán az is amiket feszeget. De ez csak bevezetés, mert a 'győzni és a veszíteni' emberi megközelítése motoszkált a fejemben. Ez lehet nem lesz érdekes, de akkor is. Ez motoszkált.

Az ugrott be először (nyilván mások erről könyveket írnak, de én csak a saját fejemmel tudok gondolkodni), hogy: 'Vannak emberek, akik nem veszik észre, hogy nyertek, így tovább játszanak, ezért menthetetlenül vesztésre vannak ítélve'. 

Az további megfontolás tárgya lehet, hogy éppen miért folytatják a játékot, legyen a játék bármi, amiben döntéseket kell hozni, kapcsolat, szerelem, hazárdjáték, annak méregetése, hogy mikor vessenek és arassanak... akármi. Folytathatják tudatlanságból, mert nem ismerik fel a győzelmet, vagy a saját határjaikat feszegetik feszülő erekkel és teli tüdővel. Vagy csak simán dacból, vagy elvakulva a győzelemtől és a telhetetlenségtől vezérelve hiszik, hogy most jön a lap, most minden sikerül, ez az én napom, vagy mittudomén. Mert nem ismerik fel, hogy ez itt az. Nyertem. Ennyi, ennek a játéknak ennél jobb vége nem lesz. Elértem a határt, az eseményhorizont szélére értem, ahonnan még van értelme integetni. Játszanak tovább, vagy csinálják, amit csinálnak. Erről csak hegymászós hasonlat jut eszembe. Hiába lenne még ereje újabb rekordra, hogy még 10, vagy 100 métert is tudna feljebb menni. A hegy nincs tovább. Ideje leülni, csodálni a pillanatot és elindulni. Nem az a lényeg hogy lefelé, hanem hogy újabb csúcsok irányába. (Most itt a kapcsolatban fejtegetett játéknál nem azt mondom, hogy vezessük be a többnejűséget, egy kapcsolatnak is vannak csúcsai. Több is akár. Érdemes végigmászni egyesével.)

Na most ezt inkább vissza sem olvasom. Remélem elég kusza. Én értettem, amikor írtam. Ellenben, mi lehet abban, hogy : 'Vannak emberek, akik megállnak egy részsikernél, pedig a győzelem kapujában vannak'.

Na azok most kishitűek? El fogják valaha érni amit elérhetnének? 

'Meditate on this, I will' - Master Yoda

Továbbá érdekel, hogy hogyan gondolkodott erről a kérdéskörről Bruce Lee. Már régóta érlelődik, hogy el kell olvasnom a Harcos Útját. Hát úgy legyen. Gondolom egy esős őszi hétköznapon. Mára elég a kuszaságból. Irány az ágy.

Tuesday 8 May 2012

'F'

Francba ezzel, hogy mentálisan nem lehet feltölteni gondolatokat. Éjszaka jönnek, csócsálgatom, reggelre meg nem úgy hangzik és már nem annyira jó ötlet. Ha akkor leírnám egy papírra és bemásolnám, akkor sem lenne már az igazi. Mintha a betűk csak frissen képernyőre kerülve érnének valamit és ezt meg is tudnák őrizni, mint egy vízjellel, vagy akárhogy hitelesítve.

Mindegy. Ami jön. Az jutott eszembe, már így a kisbarátnőimmel kapcsolatban is, meg másokkal is, de főleg most rájuk gondolok, hogy ha valakinek jót akar az ember és szurkol neki, korlátolt tudásához képest a legjobb tanácsokkal próbálja ellátni és aggódik érte és örül és sír vele anélkül, hogy bármilyen ezeken túlmutató elvárása, vagy szándéka lenne (nem a lepedőgyűrésre gondolok, mert az nem merül fel esetükben), és ezek hasonlóan a túloldali lehetőségekhez képest viszonzottak is, akkor talán érdemes elgondolkodni, hogy barátjai vannak az embernek. Amennyiben ellentétes (ugyanaz, mint az ellenkező, de azt házastársra mondják) nemű, akkor az az állítás, miszerint: "férfi és nő között lehet barátság, csak néha dugni kell egyet" egyértelműen

BUSTED!

Eszem ágában sem volt ezt írni, de ez jött és ez lett. Zenéről akartam írni, de majd ha jön. Ellenben!
Nem azért van ám a szabadabban írási vágyam, mert szeretek káromkodni, meg nem is szoktam, csak indokolt esetben (már ha ennek van értelme), igaz akkor cifrán. De ha már egyet megengedtem magamnak, itt egy olyan mondás, amit ma hallottam és igaznak tűnt. Csócsáltam még és nem tudtam belekötni. Most nem a saját emlékanyagomra támaszkodva, mert nem is tudom mikor voltam belehabarodva egy szoknyába legutóbb (sosem utoljára), hanem épp a fent említettek aktuális és nemrégiben átélt viszontagságaira gondolva nem sikerült megtámadnom az állítást. A dolog szépséghibája, hogy az ő esetükben az eredetihez képest a nemek felcserélődnek.

If you fuck her, she'll love you, if you love her she'll fuck you.

szabadon és lényegi elemeket beemelve magyarul:
(mert a 'fuck' joker szó, mindenre illik)

Ha csak megdugod, szeretni fog, ha szereted kibaszik veled.

Nyilván vannak kivételek és azok a nagy viszonzott szerelmek, amiben nincs irígység és minden egyéb, ami a kezdetektől bomlaszt egy friss, tiszta lapos kapcsolatot. Tudom, hogy van. Volt benne részem. De mégis, túl nagy általánosságban igaz. Ráadásul a magyar változatban rejtve maradnak a nemek, szóval akinek inge, legyen tanulsága magára és rügyező akármilyére vonatkozóan, nehogy csak a papucsállatka gyártás és a szemét tetű kiszúrt velem végletei legyenek perspektívák.


Vezeklésül egy kis áltudomány az 'F' szó eredetéről:

"In ancient England a person could not have sex unless you had consent of the King (unless you were in the Royal Family). When anyone wanted to have a baby, they got consent of the King, the King gave them a placard that they hung on their door while they were having sex. The placard had F.*.*.*. (Fornication Under Consent of the King) on it. Now you know where that came from."

http://urbanlegends.about.com/library/bl-f-word.htm

én kérek elnézést :)
N

Friday 4 May 2012

"Ne húzd ki nálunk a gyufát"

Az első nap mindíg a legszivatósabb, az első három a macerás utána már minden megy és átállunk az éjszakára. Na ez eddig rendben is van, most lement a 3. De állítólag az első két hetet kell letudni, utána már jó. Ennek aztán van értelme a 2/2-es rotációban, de egyik kollegám válltig állította, hogy ő ezt már megfigyelte és igazat kellett adjak neki.

Amúgy írtam már, hogy macerások a Hollandok. Most ez vagy időjárás, vagy évszak függő lehet, de majdnem teljesen meg vannak normálisodva. Vagy beálltak a csapatok és elfogyott a bemutatkozási kényszer, vagy mint a kutyafalkában, kialakult a hierarchia, de olyanok, mint akik meg lettek fenyítve aztán javulva. (Direkt ám ez a szép nyelvezet).

Amúgy meg az történt, hogy volt alkalmuk kis rotációkban körülnézni a környező tornyokon és állítólag akkora a különbség, mintha ... olyat keresek, hogy senki lelkivilágába se tapossak bele... A lényeg, hogy a környező tornyokon sokkal rosszabb soruk van és elkezdték értékelni, hogy itt jó. Meg talán azt is megfigyelték, hogy velünk jobb jóban lenni.

Fight Club - ne húzd ki nálunk a gyufát

Továbbá, ha már össze vagyunk zárva, érdemes kerülni a zökkenőket. Nem életfogytot töltünk ebben a menekülést kizáró önkéntes börtönben :)

Csak úgy, a hajnalokról

Már a második olyan kéthetes otthonlétemről sikerült visszajönnöm, amikor otthon teljesen lekötött a lakásfelújítás. Azaz nem teljesen, a péntektől kedd éjszakáig tartó hosszú hétvégében már volt pár tesztalvásom, amint le tudtam tenni az első és legdominánsabb bútordarabot és be tudtam vinni Waltert, hogy addig is vigyázzon, amíg haza nem érek. Kellően fáradtan indultam vissza, de nem bántam. Néhány kedvesnek és fontosnak meg tudtam mutatni a lakást matiné állapotban :)

És voltak hajnalig fentlétek, összevissza alvások, ami normális amikor nem sikerül rendesen visszaállni az éjszakai műszakról. Nem baj, majd a következő jobban a pihenésről szól, vagy ki tudja...

Épp most beszélgettem az egyik sráccal a dohányzóban, hogy ő teljesen szét van, mert nem elég hogy nem teljesen meggyógyulva ért vissza, de az éjszaka szétszedi. Aztán néz rám, hogy bakker, te mindíg éjszakás vagy, hogy bírod?

Én nagyon bírom. Mindíg is jobban szerettem. Főleg az előnyei miatt (mert ugye mekkora hülye már, aki a hátrányai miatt szeret valamit/valakit jobban - hehe). Este nekem nem magyaráz senki, nem vagyok benne az eszetlen nyüzsgésben és kapkodásban. Lehet több a dolgom, mert jórészt tényleg egyedül vagyok, de nem ugráltat senki, akkor bagózok és addig, amíg jól esik. Csak az aktuális feladatok legyenek megoldva. Reggel megkérdezi a főnököm, hogy minen rendben van-e és 99%-ban úgy is van. Nem csoda, hogy csak én nem kaptam még sárgalapot azok közül, akik már itt vannak legalább pár hónapja. Meg csend van. Elhúznak az emberek aludni, az éjszakások csinálni kinek mit kell és nincsenek útban. A szakácsom ügyesen önjáró, jól sikerült összeszoknunk, ami fontos, mert enni jó :D. Aztán reggel 5-6 körül vége a műszak domináns részének, elkezdenek az emberek szállingózni és mire beindul a nyüzsgés én már a kabinomban vagyok megint egyedül, meg így hogy van net és telefon, akikkel épp beszélnem kell.

Ezt a részét szeretem. Otthon is értékelem a nyüzsgő éjszaka után a hajnali csendet, aztán hazafelé nézni, ahogy az emberek munkába indulnak. Persze az nem ilyen hasznos, vagy máshogy jó és legjobb, ha nem egyedül. De ezzel meg ki nem lenne így.