what goes around...

Ezt még Skóciában tanultam:

"What goes around, comes around"

A magyar megfelelője kábé a "ki mint vet úgy arat", vagy ha az ágyát veti, akkor úgy alussza. A lényeg, hogy ami egyik irányban történik, az visszafelé is ugyanúgy esélyes, hogy be fog következni. Sőt, a mondás szerint, "amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten". Most, hogy ez már maximálisan lefordítódott, az amúgy fenemód nem szofisztikált angolból, elmondom, hogyan jutott eszembe. De előtte, hogy hogyan ismerkedtem meg ezzel a mondással.

Sok hülyeséget csináltam már életemben és indultam el úgy, hogy nem volt minden teljesen leszervezve előre. Fort Williamben volt szerencsém egy 2 hetes tanfolyamot elvégezni. Ez nyilván le volt szervezve, szállás eleve benne volt a tanfolyam árában, mert sejtették, hogy ha 2 helyen lehet ezt a tanfolyamot az egész Világon elvégezni, akkor nem a helyi lakosok lesznek a célközönség elsősorban. Szóval a 2 hét lement, közben a hétvégére bevállaltam korábbi munkahelyemen Argyllban egy esküvőt. Ott meg pincérforma nem volt sok és korábban bizonyítottam, jól jött nekik. Nekem meg hogy a logbook elkezdődjön, volt még kedvem visszamenni a tanfolyam után (meg még 1 gyors esküvő után, ugyanott a következő hétvégén). Felajánlották, hogy aki akar, jöjjön, de azt már magának oldja meg, viszont lesz bejegyzés a logbookban, ami meg akár jól is jöhet, legalább nem nulla tapasztalatom és egy papírom van, hanem némi tapasztalat szerepelhetett a CV-ben.

A 2 hét körülbelül elég volt a tanfolyam elvégzésén túl néhány vendéglátóipari egység felderítésére is. Na sem a tanfolyam nem volt olcsó, sem én nem voltam eleresztve. Azt hiszem akkor sült meg végleg a hármas számú hitelkártyám, pedig hazai segítséggel sikerült tanfolyamra mennem. Nem is nagyon vagánykodhattam, csak kicsit. Gondoltam, hogy ha már a bankok ennyire egyoldalúan szeretnek velem levelezni, feszegetem még tovább a húrokat. Maybole-i törzshelyemen tulaj-főnök-jóbarát Callum volt kedves és utalt nekem egy kisebb vagyont, miután utaltam rá, hogy egy korábbi utalását komolyan vettem. Miszerint: "ha megszorulnál, csak szólj." Utalt is, volt is lehetőségem újra dohányozni, pár sörre is, kareokera is, meg megtaláltam a legjobb helyet némi kutatás után, ahol ingyen volt a biliárdasztal, így nekem onnantól jórészt a pint-ok is. Ebben az egységben ismertem meg Finbar barátomat, aki akkor még csak egy csapos, üzemeltető volt, aki szeret 'érdekes' emberekkel beszélgetni. Ő Ír származású, megáldva egy Lengyel, nagyon csinos feleséggel. Szerette, ha énekelek. Záróra után is maradtunk párszor. Levizsgáztam, elköszöntem, mondtam, lehet, hogy még jövök. Na akkor ment le a 2. lakodalom és én indultam vissza
Kilberry -> Oban -> Fort William.

Bementem kis batyummal és némi pénzmaggal (esküvőn azért fizettek és még jattoltak is valamennyicskét) a szállodába, hogy egy presszókávét kérek, egy fél pint sört és egy szobát. Szerintem egész Skóciában csak abban a hotelban van rendes presszókávé, úgyhogy igen jól esett a hosszú út után. A sört ismertem, az is jól esett. A szobákat is ismertem, csak az áruk nem esett jól. Mivel már nem az iskolán keresztül voltam ott, az a kedvezmény nem jár és valami förtelem pénzért akarták adni. Hát annyi nincs nekem, vagy ha van is, hát meg nem kapjátok, az tuti. Fizettem és nyílegyenesen a logikus irányt vettem. Letettem a pakkom, üdvözöltük egymást pár törzsvendéggel és Finbarral. Pár sör után mondtam neki, hogy mik a terveim, hogy a következő 3-4 napban itt leszek, de nem alszok, hanem majd éjszaka záróra után sétálok, de a bárkán akarok dolgozni ezért, meg azért, főleg kajáért, meg igazolásért. Azonnal intézkedni kezdett, mondta én addig nézzek szét a házaknál, akik szoktak szobákat kiadni. Semmi. Főleg mivel akkor volt a Ben Nevis körüli Világraszóló bringás fesztivál, minden stílusban. Szóval esélytelen. A lányok, akiket hívogatott, szabadkoztak, tehát nem. (Utólag kiderült, hogy ha azt mondja, hogy a srác, aki a Johnny Cash-eket énekelt, egész máshogy alakul az ottlétem..., de nem így hivatkozott rám. karramba). Aztán azt mondta: "Figyi, itt egy sör, erre most a vendégem vagy, azt hiszem én is iszok egy valamit - te is kérsz - mert hívom az asszonyt. De akárhogy lesz is, nem fogsz te itt kint mászkálni és nem aludni, az tuti". Úgy is lett. Ittunk egyet. Aztán hívta az asszonyt. Jött is, megismert, mert párszor látott korábban, nem húzta a száját. Karján a kisfiuk, kb 2-3 év körüli fain kis gyerek. Megkérdezte, hogy mennyit tudnék megengedni magamnak szobabérletért. Mondtam egy reálisan siralmas 60 fontot, azt mondta oké. Három vagy négy éjszakát voltam ott. Persze volt még kicsi kocsmára, meg én is megleptem őket 1-2 kisebb célirányos bevásárlással otthonra. Összebarátkoztunk, a lurkóval is jókat játszottunk. Csak fogyasztásra többet költöttek rám, mint a 60 font, ami töredéke annak, amit egy éjszakára elkértek volna a szállodában. Aztán pislogtam volna egyedül. Így meg az egyszál agyatlan az esőben megcsinálta a melót, amiért elkezdődött a logbook, amitől talán több volt az esélyem bekerülni abba a munkába élesben, mint a több ezernek, akiknek sohasem. És barátokra leltem. Finbar az utolsó nap reggelén (hajnali du 2. körül) rózsás hangulatban taxival vitt le a buszpályaudvarra. Indultam vissza Maybole-ba. Nem győztem neki megköszönni a kedvességét és mondtam, hogy ez most rajta múlt, hogy elmondhatom, hogy Skóciában még sohasem, semmilyen körülmények között nem maradtam fedél és étel (ital) nélkül. Hogyan köszönhetném meg?

Hagyd a francba, what goes around, comes around.

Oké, gondoltam, megköszöntem, elbúcsúztunk. Nagyon szép nap volt. Olyan nap, ami kívül belül szép és tele voltam élettel, jó érzésekkel a munkával, új barátaimmal, a jövőmmel és a lehetőségeimmel kapcsolatban. Váltottunk még pár levelet (ez még FB előtt volt), mondta, hogy már nem ott dolgozik, meg hogy most nehéz neki, a gyerek meg nől, mint a gomba. Karácsonyra kaptak egy egészséges méretű csomagot új és újszerű, de méretben és minőségben korrekt gyerekholmikból és játékokból. Apróság, gondoltam. Ahogy tudom, ők akkor ezt máshogy látták. 

What comes around, goes around, gondoltam.

Mostmár nincs is kedvem elmondani, hogy miről jutott eszembe. Nem is fontos már.