R.I.P.

A Fagyos Kocsma régen

 

A Fagyos Rock Kocsma, ahogy szerettük, tegnapig...
 

és ami a Fagyosból maradt ma reggelre.

Nem!

Most lett aktuális az elmúlt napok történései folytán, de leginkább a ma délutáni "nem" válasz után elgondolkodni kicsit a nemet mondáson. Azt nézegettem magamban, hogy mikor mondom és nem mondom. Mennyire számíthatnak így rám a barátaim és ismerőseim, vagy akik ismernek valamennyire. De ezt ettől még hülyeség lenne leírni.

Azzal a gondolattal is játszottam, hogy milyen meghökkentő lehetne másoknak, ha pont fordítva mondanék és nem mondanék nemet. Ennél furcsább lenne, hogy milyen hatással lenne rám. Ebbe most nem megyek bele, de azt hiszem létezhet olyan összefüggés, hogy ha valaki x ideig folyamatosan fordítva mondja és nem mondja és ettől boldogabb élete lesz, akkor az addig nagyon ki volt használva, ha semmi sem változik, akkor fákkal is beszélgethetne, mert senki sem számít rá és nem is nagyon kíváncsi. Ha ezzel elrontana jó kapcsolatokat és boldogtalan lenne, akkor az tudja hogy mikor kell és mikor nem érdemes nemet mondani.

Nem?

A galamb azt mondja

Hazaérni csodálatos. Egyben egy búcsúparti egy kiscsoportos dejóhogyhazajöttél partival. Bundáskenyérrel, sajttal, kolbival, még sörrel és kedves cirógatással. Csak a galambok nem beszélnek nyelveket, vagy ha igen, akkor egy állandó visszatérő motívum van a búgásukban, ami nekem azt mondja, hogy "HAZA".

Indulás, várás, sörözéses ülés együtt kiskedvessel és vonat, ami remélem olyan marad, amilyen eddig volt és szokott lenni még amikor csak rácsodálkoztam az életre. Tavasz, erő, jóhírek, szeretem, akarom a kis városomat, a kis emlékeimet, az új kezdést nem fehér lappal. Munka lesz és van most is, de van értelme.

Nem is tudom hogy hogyan lehetne értékelni a távolságot, ha semmit sem hívhatnék otthonnak.

I like my town.

Álmos

Beszélgetek így korán az egyik kisbarátnőmmel. Álmokról. Szerinte értek, hozzá, szerintem nem. De biztos valamire alapozza, szóval jól esik. Mindenesetre most én már közeledek az álmomhoz így reggel, ő meg távolodik, de emlékszik. Nem tudom megfejteni, nyúzhatnám, hátha valami kikerekedik belőle, de az nem most lesz. Egyrészt mert fáradt vagyok, másrészt mert sikerült egy nagy blőd marhaságot írnom, aztán eszembe jutott, hogy amikor nem vagyok ennyire kávémeghajtású és kedvemre alhatok, olyankor szoktam álmodni.

Most az, hogy ezeket mennyire jegyzem meg, gondolom régi sportolásaim az agykontroll körül segítenek, bár nem tudatosan, de tudok rájuk figyelni. Főleg a kedvenceimre. Repülni már régóta tudok (álmomban, úgy értem. persze munkahelyről is, meg repülő alkalmatosságokkal is, de ez off). Szeretek is nagyon, csak olyan álomból felébredni nem. Meg valamennyire tudatos is vagyok álmomban, nem csak nézem, hanem tudom, hogy álmodom és megtehetek dolgokat, merthát az én álmom, ebbe szóljon már bele valaki. Volt amikor a strandunk jó nagy volt és egyedül lófráltam bent, sokminden történt, de hogy nem kellett volna ottlennem az hamar kiderült (gondolom hétfő lehetett, akkor nincs nyitva - off). Márpedig úgy, hogy az őrző kutyák valami förtelmesen nagy, ijesztő, kábé Underworld féle farkasok voltak és gyorsak és kicsit sem trenírozott ebek, vagy ha mégis, akkor az én elpusztításomra voltak kiképezve. Na akkor döntöttem el, hogy nehogy már a saját álmomban én szívjam meg. Úgy döntöttem jöjjön csak, szétrúgom a francba. És úgy is lett. Valami Mátrix Neó féle képességeim birtokában kirugdostam őket a horizontról. Ez úgy jól esett. Azt hiszem arra keltem, hogy nagy sikerélményemben rá szeretnék gyújtani.

Na, ha már feldobtam és tényleg alvás lesz, a beszélgetés ott tartott, hogy szóbakerült egy álom. Egy papucsról. A beszélgetés (bocs ha beteg):

"- ... multkor egy papuccsal álmodott 

- nem hangzik nagyon izgalmasnak

- pill. addig írhatsz ha gondolod

- ott volt egy papucs. hmm. aztán? aztán nem mozdult, csak ott úgy... ottvolt. sokáig nézted? sokáig. cseppet sem? nem. meg sem rezzent. rákiabáltam és egy ficcenés sem. csúnya unalmas rózsaszín papucs. olyan unalmas volt, hogy még az álmomban is elaludtam. az álom az álombanban is álmodtam. egy papucsról. basszameg. fel kell ébredni."

Hard days night

Jó játék ez, olyan mintha tényleg egy számítógépjátékban lennék. Magamat irányítom és nézem kívűlről. Mintha saját magam avatarja lennék tényleg. A játék is olyan, kell hozzá ész, ügyesség, gyorsaság és egy 'szünet' gomb. Most hogy ez egy védekező mechanizmus, ami akár mindenkinek van és a sűrű meló alkalmával előugrik, hogy így segítsen végighajtani a napot, vagy magamnak találtam ki akaratomon kívűl, azt nem tudom. De jó hogy van. Segít nevetni, amikor épp pont nem ahhoz lenne kedvem.

Na jó, azért nem röhögtem halálra magam ma sem, de jót futottam, és ellentétben velem, (nevezzük csak így most) Jakabka biztos nem mondhatja el magáról, hogy neki is csak úgy elröppent ez a 12 óra is. Birom a gyereket. Már annyira amennyire egy született kuku gyereket lehet, aki szerintem holdkóros is és ha megtudná, hogy eljött otthonról, megnézné, hogy hozta-e az útlevelét. Tényleg csak tapsolni tudok neki, amikor az energiáinak 90%-át arra fordítja, hogy hogyan kerüljön el bármiféle hasznos tevékenységet. Sokkal kisebb gőzzel meg is tudná csinálni a munkáját, de nem. Képes 2x körbemenni a tornyon, amíg talál egy fészket, ahol (azt hiszi) nem tud róla senki. Bosszantó persze, hogy ez az Isten barma Jakabka a kollegám és az én műszakomban van. Ma pont tudott volna legalább a látszat kedvéért valamit csinálni, de nem. Jakabkát így szeretjük. Egy sárgája már van. A következő már pirosas lesz. Ráadásul csak 4 napja van itt. A mi váltás csapatunknál nem tudom kapott-e lapot, de a haját már leüvöltötték párszor a melléállása miatt. Én nem kívánok neki rosszat, személyesen biztos nem. Azt kívánom, hogy tanuljon meg dolgozi és értékelni a lehetőséget, ha másért nem, hát azért a lökött nőért, aki benne látta meg élete megoldását és most és még ezután is sokáig folyamatos egészségügyi felügyeletre szorul és ha ez a barom kirúgatja magát, akkor nem csak műtét nem lesz, de sokminden más sem.

Kapj a fejedhez gyerek, bmegkérlek.

Sáskajárás

Azt hittem, még a britt vizeken, hogy a britteknél nem kell nehezebben elviselhető banda. Illetve ez volt az összkép róluk a brigádban, én már láttam rosszabbat és nem hümmögtem nagyon. De most, holland vizeken ezek a viking gyerekek, hát nemsemmi. Meg azért elég változatos csapat jött össze. Pár napja hozott a helikopter olyan fazonokat, hogy amikor az első kötelező toronybejáráson megláttam őket, azt hittem Bob Marley emlékzenekar, amit több kontinens legjobb zenészeiből raktak össze. Érdekes. Azt hinné az ember, hogy az offshore melósok egyszerű kategóriába sorolhatók. Hát nem. Most kicsit úgy nézünk ki, mint Mos Eisley fénykorában.

Ezek amúgy csak ténymegállapítások. Semmi duzzognivalóm nincs. Hat nap és húzok haza. Addig meg kigondoltam, hogy hogyan lesznek itt régebbi történetek. Sorra veszem a 'Memories of my boots' albumot és amennyire lehet, megpróbálok visszaemlékezni a történetekre. Természetesen teljesen megbízhatatlanul, saját szemüvegen keresztül.

Itt lakom, látod

Így néz ki a mi 3-lábú öreghölgyünk a helikopterből, amikor épp pozícióban van egy másik rig mellett. Régen a miénk is dolgozott, mint a legtöbb valamirevaló Jackup Rig, de nyugdíjjazták. Aztán felújították és most 140 embernek tud szállást adni. A becsületes neve Atlantic Rotterdam, de a felújítás előtti állapotának köszönhetően megnyerte magának a "Rotten" becenevet, ami valljuk be nem nagy dícséret egy idős hölgynek. Meg már nem is illik rá. Mi szeretjük. Sokminden lehetne jobb és szebb persze, de minden megvan, ami a kényelemhez és normális munkakörülményekhez kell. Ami meg épp nincs, azt áthidaljuk. Jó a csapat. Megoldja.

Apropó csapat. Megérkezett az erősítés, azaz most vagyunk teljesen saját brigáddal. Ahogy átálltunk 2 hetezésre a 3-ból, kicsit összekeveredtünk és a másik csapatból maradt nekünk 1 hétre 4 fő, akik ma kicserélődtek a "mi" fiainkra. Innentől már kifelé megyünk az útból. Repül az idő. Szerencsére gyorsabban, mint otthon.

Otthon... hmm. de jó lesz. Már mindjárt nemsokára otthon.

Hosszú sípszó

Ha lenne olyan diktafonom, amivel egyből ide tudnék posztolni és kifütyüli a tintát/pixelt nem tűrő szavakat és összetett kifejezéseket, kábé ennyit tudott volna ide írni. "---------------------------------------------".

Ritkán vagyok mérges, de tegnap az voltam. Nem kicsit. Igazán. Ez a jó abban, hogy csak címszavakat tudok a cigarettaszünetemben beírni, mert csúnya lett volna. Na mindegy is. Vázolom:
Összejöttek a dolgok, amilyen aranyosan és jóhírekkel indult az este, a műszak annyira böszmére sikerült. A későnérkezők miatt ráhúztunk majdnem 2 órát, addigra már mindennel el voltam úszva és esélyem sem volt a fény felé evezni, mindíg csak mélyebbre a csúnyába. Amikor meg már kezdett volna látszani, hogy hogyan lesz ebből rend, a későnérkezők kigondolták, hogy Den Helder Heliport várótermet játszanak és nem a biliárdszobába, tévészobába, szaunába, kávézóba mennek megbeszélni, hogy de jó fejek azóta is, hogy legutóbb látták egymást, hanem inkább engem tartanak fel és ráadásul még a hülye ötleteikkel is betalálgattak. Gondolom látták az arcomon a kifejezést, hogy "menjél már a kabinodba, vagy ahova akarsz te barom". De a jót is meg kell látni ebben is. Legyőztem a "Jeckyll and Hyde"-ot magamban, úgyhogy bármikor le tudom szerintem.

Erről ennyit. Gonolni sem akarok erre az estére többet, nemhogy emlékezni később.

A cukrász, a chéf és a pékmester

Ezt a három szakmát ötvözi az éjszakás szakácsunk. Megcsinálja az ebédet délre (éjfél), süti a sütiket, de tényleg nagyon finomakat, aztán reggelre elkészíti a pékárut is. Szóval illatok vannak rendesen. Amikor meg ezekkel kész van, gyártósorra kerül a reggeli (nekem, mint állandó éjszakásnak a vacsora). Csendes koma, csupa rutin. Nem kérdez, ha mégis, akkor már tényleg nagyon akar valamit. Napok óta emlegette viszont, hogy túl nagy a csend. Dolgoztunk már együtt és tudja, hogy itt van a laptopom is, szóval levittem és most zenére süt-főz-kever-dagaszt. Nem is írtam volna az öregről (nem bántás, de fiatalnak nehezen lehetne bemutatni), ha nem csinál egy olyan húzást, ami miatt meg kell emlékezzek róla. Legyártott 2 tepsi nemtommilyen piskótatésztás, töltött etvaszt amit nutellával kellett lekenni. Én már korábban, kb 3 hete eldugtam a megfelelő nutellás üvegeket, mert hogy a másik 2 hétben használják csak a műanyagos nutellát. Na az öreg megtalálta és milyen jól tette. Azért rejtettem el ugyanis, mert apránként össze tud gyűlni néhány ilyen üveg, ami ha megszabadul a beltartalmától és a feliratoktól, az én szintemen hibátlan whiskey-s pohárnak bizonyul. (ha a fedelét is megőrizném, vizeletgyűjtőre emlékeztetne, de erre nem szeretek gondolni). Egyből 6 darabot dobott bele forró vízbe és még csak kanalaznom sem kellett, hogy elefogyjon végre. Megtette helyettem. Szóltam neki, hogy ha neki nincsenek, nekem lennének terveim. Nem voltak. Neki már van otthon ilyen szettje, azt mondja nekem mosolyogva. Kábé most mosolygott másodszor, mióta kint vagyok. Kis öröm, de a poharak a kabinban és egy ilyen magának való egyéniséggel, ha csak percekre is, jó érzés egy húron pendülni. Whiskey meg majd kerül. Majd otthon. Az újban. Avatáskor, vagy mi.

Published with Blogger-droid v2.0.4

Pakk the weekend

Pakk, csak mert kerülöm a káromkodást. Általában. Főleg írásban. De azért Pakk!

Gyorsan elillant a hirtelen harag, de azért elmondom. Macerás a Rotten fedélzetén a hétvége. Vasárnapra van minden kitalálva. Gondolom azért mert itt minden fordítva van. Ahogy otthon minden nap péntek, itt minden nap hétfő. Simán ki lehet bírni, sokkal rosszabbat is. De minél inkább lazulás és pihenés van otthon, itt annál közelebb kerülünk a képzeletbeli alhashoz. Már pénteken melegednek a dolgok, sűrűsödnek a feladatok (otthonnal ilyenkor alig lehet kapcsolatot tartani, mert ugye mikor bulizik az ember fia-lánya, ha nem pénteken). Szombaton meg már rágyúrunk a vasárnapi dudóra és lévén éjszakás, a szombat este nekem általában megkoronázza a hangulatot. (az ember fia lánya ilyenkor reggel utolérhetetlen, aztán mire fölkelek 100 poszt, hogy kinek kivel hogyan volt mennyire buli és majd micsoda lecsóbacsapás lesz ma este). Egyefene. Sokkal jobb dolgom van nekem. Sosem leszek itt másnapos. Fitten békésen megyek bele egy olyan vasárnapra rákészülésbe, amelyik vasárnap minket szórakoztatnak:

-hygienic inspection (egész toronyra kiterjedő, minden legyen csilivili)
-sunday food fest (pood pest, de ezt mindjárt..)
-fire and abandon rig drill (mert minden héten kivisznek minket a lifeboathoz, hogy lássunk már tengert és szívjunk jó levegőt mentőmellényben, legalább amíg megszámolnak, hogy mindenki oda tud-e találni legalább barátságos körülmények között. kétségeim vannak a jómunkás emberekkel kapcsolatban, de én otthon vagyok a tornyon. én túlélem, meg ha rajtam múlik, azok is, akik a közelemben vannak. de ezt nem kell megmutatnom majd. promise.)
-delivery (5 konténer táputánpótlás és kemikáliák, mert eszik a melós)

Na ezek már úgy magukban is jók lettek volna, meg elegek, de van egy váltáskám, aki tényleg elrontotta az első üveggolyóját, (nem mert hülye, amúgy az is, hanem mert szétszórt, szeleburdi). akit Campboss csak idiótának becézi, amikor nem mérges és amúgy minden oké. Na ez a lengyelkém úgy tudja otthagyni a pályát nekem műszakkezdésre, hogy bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem nevelgetném már több mint fél éve. Már nem vagyok rá olyan mérges, mert egyrészt nem lehet rá haragudni, meg én sem vagyok kicsiben haragtartó, szóval nem fejtem ki. Detényleg egy lökedék és bevallom, fenemód nem könnyítette meg az egyébként aznapra szánt Mordorba sétálásomat.

De hogy tanulság is legyen, ez még a luxushajós emlékek és ráébredések közé tartozik, a filippínók nem is filippínók. Pilippínók szegények. Nem tudják kimondani az 'F'-et. Ezt így el lehet fogadni, hogy oké és akkor mi van. De nem. Dolgozz velük és amíg rá nem áll a füled, igencsak leköti az agytekervényedet, hogy kicsi fülöpke mit akar tulajdonképpen elaktivitizni neked. Az első ráébredésem a 'puda púd - put the food' volt. Aztán már cifrázták 'prendli pilippinó daznt part'. Beszélgettem sokat utazó barátommal erről és felemlegettünk pár esetet, de azt én is csak tőle tudtam meg, hogy valamelyik más nép (most megnemmondom tutira, hogy melyik) meg fordítva van így az 'F' vs. 'P' -vel. Mintha felosztották volna a szigetvilágban. Tiétek az 'F', de a 'P'-t csak mi használhatjuk. Az sem rossz.

'Let's go Farty!'

Published with Blogger-droid v2.0.4

Harmadik éjszaka

Mostanra érnek be a dolgok. Kevésbé rejtélyesen ideje lenne már elkezdenem írni, amit ezer éve ígérgettem, különben sosem lesz meg. Emlékeket ígértem. Mert vannak, csak kopóban, meg van annyi új, amit kár lenne elvesztegetni... szóval remélem lehet majd visszadátumozni is, mert lesz rá igény.

Mostanra ért be az is, hogy végre átálltam teljesen az éjszakára és 6:30-kor a kötelező bejelentkezés és cigaretta után nem az ágy jut először eszembe, hanem hogy valami hasznosat is csináljak. Ehelyett blogot csinálok. Na majd kiderül. Motiváció van. Abból mostanában jól állok.