Gyorsan elillant a hirtelen harag, de azért elmondom. Macerás a Rotten fedélzetén a hétvége. Vasárnapra van minden kitalálva. Gondolom azért mert itt minden fordítva van. Ahogy otthon minden nap péntek, itt minden nap hétfő. Simán ki lehet bírni, sokkal rosszabbat is. De minél inkább lazulás és pihenés van otthon, itt annál közelebb kerülünk a képzeletbeli alhashoz. Már pénteken melegednek a dolgok, sűrűsödnek a feladatok (otthonnal ilyenkor alig lehet kapcsolatot tartani, mert ugye mikor bulizik az ember fia-lánya, ha nem pénteken). Szombaton meg már rágyúrunk a vasárnapi dudóra és lévén éjszakás, a szombat este nekem általában megkoronázza a hangulatot. (az ember fia lánya ilyenkor reggel utolérhetetlen, aztán mire fölkelek 100 poszt, hogy kinek kivel hogyan volt mennyire buli és majd micsoda lecsóbacsapás lesz ma este). Egyefene. Sokkal jobb dolgom van nekem. Sosem leszek itt másnapos. Fitten békésen megyek bele egy olyan vasárnapra rákészülésbe, amelyik vasárnap minket szórakoztatnak:
-hygienic inspection (egész toronyra kiterjedő, minden legyen csilivili)
-sunday food fest (pood pest, de ezt mindjárt..)
-fire and abandon rig drill (mert minden héten kivisznek minket a lifeboathoz, hogy lássunk már tengert és szívjunk jó levegőt mentőmellényben, legalább amíg megszámolnak, hogy mindenki oda tud-e találni legalább barátságos körülmények között. kétségeim vannak a jómunkás emberekkel kapcsolatban, de én otthon vagyok a tornyon. én túlélem, meg ha rajtam múlik, azok is, akik a közelemben vannak. de ezt nem kell megmutatnom majd. promise.)
-delivery (5 konténer táputánpótlás és kemikáliák, mert eszik a melós)
Na ezek már úgy magukban is jók lettek volna, meg elegek, de van egy váltáskám, aki tényleg elrontotta az első üveggolyóját, (nem mert hülye, amúgy az is, hanem mert szétszórt, szeleburdi). akit Campboss csak idiótának becézi, amikor nem mérges és amúgy minden oké. Na ez a lengyelkém úgy tudja otthagyni a pályát nekem műszakkezdésre, hogy bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem nevelgetném már több mint fél éve. Már nem vagyok rá olyan mérges, mert egyrészt nem lehet rá haragudni, meg én sem vagyok kicsiben haragtartó, szóval nem fejtem ki. Detényleg egy lökedék és bevallom, fenemód nem könnyítette meg az egyébként aznapra szánt Mordorba sétálásomat.
De hogy tanulság is legyen, ez még a luxushajós emlékek és ráébredések közé tartozik, a filippínók nem is filippínók. Pilippínók szegények. Nem tudják kimondani az 'F'-et. Ezt így el lehet fogadni, hogy oké és akkor mi van. De nem. Dolgozz velük és amíg rá nem áll a füled, igencsak leköti az agytekervényedet, hogy kicsi fülöpke mit akar tulajdonképpen elaktivitizni neked. Az első ráébredésem a 'puda púd - put the food' volt. Aztán már cifrázták 'prendli pilippinó daznt part'. Beszélgettem sokat utazó barátommal erről és felemlegettünk pár esetet, de azt én is csak tőle tudtam meg, hogy valamelyik más nép (most megnemmondom tutira, hogy melyik) meg fordítva van így az 'F' vs. 'P' -vel. Mintha felosztották volna a szigetvilágban. Tiétek az 'F', de a 'P'-t csak mi használhatjuk. Az sem rossz.
'Let's go Farty!'
Published with Blogger-droid v2.0.4
No comments:
Post a Comment