Versenyfutás a természettel

Lefoglalnak a drága mindennapok itthon is. Úgy igyekszem csinálni, hogy mire a teraszon magához tér a szőlő, én már a másik erkélyen üldögéljek vígan. Mire meg le kell szedni, már teljesen kész legyen a fészek. Nem kicsi a projekt, de haladunk. Mert ugye van segítség. Addig meg nyilván nem az amúgy jólmegérdemelt tivornyázgatás a lényeges, amíg többen haladhatunk.

Most nem ígérek semmit egyelőre, majd valamikor, amikor több időm és energiám lesz írok. Most történnek a dolgok, amikről unalmasabb napokon írni lehet. :)

Tervek szerint holnap...

megérkezünk ide, sárga gúnyában,

bagózunk egyet civilben,

kicsit még sörözgetünk a reptéren

aztán huss... alvás, itthon, megérkezés, alvás és hétvége.

A rohanásban most csak ennyi

Nagyobb méretben a guglinák itt

Ezt most jól kipróbltam, hogy ilyet lehet-e betenni. De hála a Gugli Streetview-jának, lehet. Ez a hely azért fontos, mert amikor még Skóciában dolgoztam állványozókkal és teljes erőmből a tengerre kívánkoztam, mint akármi, csak hogy tengeren lehessek. (Ha kabint nem adnak a hajón, úszok utána). Minden reggel és délután ezen a hídon sétáltam át a meló-vasútállomás relációban és ezen a ponton küldtem egy kacsintós-cuppanóst a tengernek, hogy várjál csak, jövök majd. És tényleg minden idegszálammal arra vágytam, hogy már a tenger vegyen körül. Bármelyik, csak nagy pocséta legyen. Hát a rohanásban most csak ennyi. 

(Majd ha rájövök, hogy a pubokat hogyan lehet ezen bejelölni, jutnak majd még eszembe dolgok)

Akkor a koncepcióról...

Az úgy volt, hogy még régen Skóciában megígértem embereknek, meg még régebben magamnak, hogy megőrzöm valamilyen formában azt a sok érdekes helyzetet, hangulatot, hetet, alkalmat, bármit, amik történnek velem. Egyrészt mert szeretnék én is emlékezni, másrészt mesélni is szeretek (itt jön be az 'unreliable' része a dolognak), meg hátha érdekes, hátha valakit érdekel, vagy tanul belőle, vagy vigyorog rajta, vagy legalább biztosan tudni fogja, hogy kire nem kell figyelnie, mert nem neki való.

Gondolkodtam, hogy hogyan kellene összeterelni és hadrendbe állítani az emlékek hangyaseregét és rájöttem, hogy sehogy. Nem az a dolguk, hogy sorba álljanak, kategorizálva, időrendben, hanem mint a neve is definiálja, úgy jöjjenek, mint az egy valamire való emléktől elvárható. Hatalmas szerencsém, hogy kábé ugyanilyen kategóriátlanul őrzöm a képeket a két számítógépen és mi lehetne hasznosabb egy-egy laszti feldobásához, mint a kép és ami arról (garantáltan megbízhatatlanul) eszembe jut.

Szóval szétszaggatom a blogot logikájában. Lesznek 'annó' hozzászólások, és 'amikor írtam aktuális volt' típusúak.

Erről a képről most nem akarok sokat mesélni, majd előjönnek ilyen sztorik is, a lényeg, hogy Orsi készítette egy "próba", vagy délutáni hümmögés alkalmával. Nekem nagyon tetszik, meg marad is szerintem a blog-dolog fő képe. Meg majd kikerül a szobám falára is. Nagyban. Kösz Oszi!

Már csak nemsok

Mindegyik kanyar valamilyen szempontból leg. Nekem például ez hiányzik legkevésbé a hátam közepére se. Érdekes, volt már honvágyam, igaz az hosszabb távollétekkor volt, ez a pár hét semmi, de most nagyon otthon lennék. Otthon otthon. Csinálni, haladni, hogy végre hátradőlhessek és azokat a dolgokat csinálhassam (meló keresés, kisebb összejövetelek, koccintgatással, főzéssel, kit tudja még mivel. ja gitár) amiket már igazán szeretnék. Hát ezek és az ehhez vezető dolgok járnak a fejemben. Annyi ötletem van és lesz is még.

Gondolkodtam, hogy mi a bánattól van jó kedvem, úgy általában. De aztán ez az. Hogy látszik a cél és az út is és mögöttem gyűlnek a lábnyomok. Egyszer jó lesz. Nem csak nekem. Majd kialakul egy nekünk is.

Támadáááás

Jót tesz ám, ha rendszer van az életben. Még ha csak 2 hétre is. Otthon a random alvás és elszórt bulizás, itt meg olyan fix minden, mint a gerely. Beáll a ritmus, kelés, kv-cigi, net visszaolvasás, frissítés, ha van mit, meg van elég net hozzá, készülődés, még kv-cigi, hírek, aztán meló reggelig. Aztán reggel megvacsorázok (omlett, szoszidzs, sült bab, joghurt, banán - tegnap meg megettem egy ananászt is :D), cigi, net, hírek, híreken bealvás. Fene jól mennek így a dolgok, csak arra nincs időm, amit szeretnék csinálni, illetve amikor meg van, kábé abban a tempóban zombulok be, ahogy az otthoniak lassan bootolgatnak. Mire nekik kipattan a csipa, nekem már magasra van lőve a hálósipka.

Így van az, hogy ami tennivalók és netes Holmeskodások eszembe jutnak, azokat csak lejegyzetelem, aztán amikor 100 yardos nézéssel ülök a laptop előtt, előveszek 1-1 tennivalót és amennyire a lendület tart, utánajárok. A következő projektem a LinkedIn megmászása és kibányászása. Találtam hozzá jó kis blogot is, meg RSS-be is betettem telefonon, a többi kedvenc mellé. Azt már tudom, hogy egy hibát elkövettem, csak még azt nem, hogy mekkorát. De megosztom, hogy aki akar, tanuljon belőle:

"ha melót keresel LinkedIn-en, ne vedd fel a jelenlegi HR-est ismerősnek!"

Lehet, hogy tudok úgy korrigálni, hogy ne vegye észre és törölnöm se kelljen, majd kiderül. Most ismerem meg még csak mélységében a rendszert, meg folytatom a kapcsolatfelvételt (kimondani is rossz) hasznosnak tűnő emberekkel. De hát ez az igazság, biztos meg lehetne sokkal diszkrétebben fogalmazni, network building, izé management, tudományosnak hangzik, de a lényeg ugyanaz:

"Melót keresek és te közelebb vagy a tűzhöz, úgyhogy ha tudsz segíteni akármilyen formában,
hát itt az ideje."

 Atyaég, de jó lesz már 5 hét múlva. Széttúrom, és mint a disznó addig túrok, amííg meg nincs az a szarvasgomba, aminek az illatát már egyre közelebbről és erősebben érzem. Elég rég óta sajnos.

Muppet Show élőben

Sokkal egyszerűbbek voltak a Britt vizeken a melósaink. Azok sem voltak piskóták, de valahogy olyannak tűntek, mint aki evett már késsel-villával. Nem akarok én bántani senkit a származása miatt, egy hollandiai melósokból álló csapatot meg nem is nagyon lehet, mert kábé olyanok, mint Mos Eisley rettegett űrkikötőjének törzsvendégköre megfűszerezve mindenféle csillagközi csavargóval. Amikor érkeztek nem tudtam, hogy reggae koncert lesz délután, vagy itt valaki dolgozni is fog. Nehéz esetek. Azt gondolná az ember naívan, hogy ezek aztán olajmezőn, tornyon dolgoznak, nagy szőrös kemény marcona alakok. Hát nem. Vannak persze mindenfélék, de legörbül a szájuk ha nincs a kedvenc lekvárjuk, miért nincs épp most kivi, nem találja a mézet, valaki nem csukta be a fagyis hűtő tetejét és most lötyög a fagyi (ilyen nem volt, csak kábé ilyenek). Néha annyira szájbarágósan kell nekik adagolni a dolgokat, hogy ha valamivel türelmesebb lennék és segítőkészebb, akkor már tulajdonképpen én csinálnám meg helyettük.

Tippek Hollandok vendégül látásához.
- Ne lásd őket vendégül! Főleg ingyen ne. Ha valami ingyen van, 2x annyit akarnak, ha kell, ha nem és kikövetelik a hátraszaltót karikára vágva is.
- Legyen nálad majonéz. Nem kevés, hanem az összes, amit be tudsz szerezni. Vödörszám. Pörkölthöz is, palacsintához is. (Levessel nem láttam őket majonézt enni, de szerintem csak mert nem figyelem direkt)
- Alkalmazkodj a nyelvismeretükhöz. Ha nem tanultak meg angolul eddig, akkor nagyon boldogan és teljes nyugalommal mondják neked Hollandul.
- Sajtot csak hazait vegyél. Ha külföldi sajtot kínálsz, akkor viszont csak Holland sajtot kínálj. Majd ők elmondják, hogy hol rontottad el a szeletelésnél és megeszik mindet.
- Eszedbe ne jusson, hogy nincs sajt! Többféle.

+ Még majonéz.

Rózsákra akarok lőni, sokféle fegyverrel

Úgy van az, hogy a mobilról netezek, amikor felmegyek a dohányzóba és csak úgy sportosan elszívok pár szálat, mert ugye nehogy már egy szálra menjek fel. Onnan meg aztán akármennyire is jók az alkalmazások, mégiscsak kényelmetlen írni. Eleve nem szeretek sokat pöyögni bele. Így helyben csak a címszavakat írom be, de mire vége a műszaknak, azok már csak mérvadók, mert azért nem egy megkomponált dolog ez az irkálás, csak ahogy jön, többnyire mintha önként a falhoz beszélnék. Csak hogy kevesebb gondja legyen egy jövőbeli magánnyomozónak és könnyebben állítsa majd ki a bizonyítványomat valami agyturkász doki, bizonyítandó, hogy folyamatosan őrültem meg és nem egy hirtelen trauma áldozata vagyok.

Akartam írni több mindenről, illetve akart a fene, csak ezek voltak a legértelmesebb gondolataim múlt éjjel:

"hûtô, 7vége, szomszéd, 34, majonéz"

 Így, kábé ebben a formában. Na most ehhez képest már 'elpofáztam' a szokásos karakteradag felét, ha van limit, majd kiderül, de nyomokban sincs hangulatom ezekről írni. Volt pár másik gondolatom is, amik értékesebbek, vagy legalábbis értelmesebbnek tűnnek. Az egész gondolatsor egy blogbejegyzéssel kezdődött. A lényeg, hogy egy utolsó naposokat ápoló nővérke összeírta, hogy miket szoktak életük végén megbánni az emberek, mit csinálnának máshogy. Az ötlet is kiváló és hogy megosztotta, az is. Aztán mivel nekem nem kell belefolynom mindenféle beszélgetésbe, mert sok esetben nem nekem szól, meg sok esetben inkább lengyelül zajlanak, így van időm gondolkodni, meg ki sem tudnám kerülni, mert olyan nincs, hogy ne gondoljon valamire az ember. Na így ezek jártak, gömbölyödtek, amíg összeálltak saját elképzeléssé, hogy miket bánok majd én meg, ha odakerülök majd és lesz még annyi időm, hogy ezekkel foglalkozzak. Már ha ugyanígy folytatok minden jelentősebb tevékenységet. (Persze mitől is várhatnék más eredmény, ha mindíg ugyanúgy teszek). Meg feldobódott az is, hogy a hatékony time-management jegyében akár azonnal is változtathatok néhány rossz beidegződésen és lecserélhetném őket hasznosabbra. Nem alapvető dolgokat gondoltam, ami szintén hasznos lehetne (leszokni a dohányzásról, önzőbbnek és követelőzőbbnek lenni, eltemetni a színes üvegeket, etc...), hanem inkább pl. a napi 1-2 órát elrabló és néhány mosolyon és pletykánál ritkán hasznosabb Facebookozásból visszavenni és LinkedIn-en nyomulni és kapcsolatokat felvenni, ápolni, embereket zaklatni, hogy ha már távol vagyok, legalább rendesen keressek is.

Itt el is értem a második gondolathoz. Összeteszem a kezem, hogy van ez a meló és stabil és fix, nem sokban rosszabb, mint a seregben volt, meg sokmindenben sokkal jobb is. A fizu is rendben van, ha a kisvárosomban engem "elárasztó" lehetőségeket veszem alapul. Ha a korábbi (Ebi szerint asztronauta), búváréletbentartó melómat veszem alapul, akkor sírni lenne kedvem. Én azt a munkát akarom. Akár aktív éveim végéig is. Különösebben nagy előléptetésekre sem pályázok. Még 1, max 2 lépcső és én roppant boldog ember leszek, ami a munka részét illeti. És ez fenemód nem a pénzről szól. Mert:

1, "A pénz pont annyit ér, amennyivel az elköltése által boldogabbak lettünk". Persze ebben így nehezen értelmezhető a gázszámla, de azt meg akkor tudja értékelni az ember, ha egy ideig nincs és elgondolkodik, hogy akár fizetne is ezért a kényelemért. Na mindegy, érthető ez.

2, "Aki a pénzt hajszolja, állandó vesztésre van ítélve". A boldogságot kell keresni és ahhoz meg manapság kell. Régebben, amikor még nem pénzzel fizettek, akkor is ugyanúgy kellett erőfeszítéseket tenni, csak akkor nem a munkahelyen, illetve nem munkahely fizetett, hanem a természet. Akkor is jobban élt, akinek volt tapasztalata, a többi ugyanúgy a saját bőrén tanult.

Na ezt a pénz dolgot nem is vesézem tovább, csak közel ugyanígy csapongtak a gondolataim és gondoltam megosztom mindenkivel, aki idáig elolvassa. Apropó, aki idáig elolvassa és küld egy emailt "megvagy" tárggyal, akármilyen szöveggel, azt meghívom egy üldögélősre, lehetőleg sörözőbe. Mondjuk az első hármat. Külön-külön.

Vissza is értem az elejére, hogy elkalandoztam a roppant izgalmasnak és rejtélyesnek hangzó "hûtô, 7vége, szomszéd, 34, majonéz" címszavaktól, de azért szerintem már tényleg rámfenyítene a blogger üzemeltetője, márészt meg kit érdekel már. Várom a leveleket. Így Dénes napon. Hmm. Tudjátok mit érzek.

Azt hogy húzok a dohányzóba. <3 :(

Kismaraton

Olyanok ezek az első napok minen kanyarban, mint egy kisebbfajta maraton lefutása. Ezalatt nem a logikusan kikívánkozó panaszt értem, a koránkelés, taxi, repülő, taxi, helikopter, pakolás és a közte eltelt (cigarettanélküli) várakozással és ezt megkoronázandó egy teltházas 12 órás műszakkal, hanem azt, hogy mennyire jó érzés, hogy a (remélhetőleg) legnehezebb és leghosszabb nap mögöttem van. Innen folyamatosan lazulnak a dolgok. A jól bevált éjszakás pék-szakács-cukrász helyére jött egy másik koma, aki először van az offshore világában, meg ebben a pozícióban is. Remélem jó szakács volt, még ha 'csak' a csini kis a'la carte menüt nyomta, mert itt 140 emberre kell, igaz csak néhányfélét, de azt a legszorosabb értelemben IPARI méretekben gyártania. Ahhez képest, hogy elvállalta, elég szokatlan kérdés volt részéről, hogy mi a zsömle és a kenyér receptje, de majd kialakul. Bevállalta, nehéz lesz, aztán könnyebb, aztán majd tudni fogja. Amiben tudok segítek neki, addig jó amíg kérdez és amíg nem ugyanazokat kérdezi meg akárhanyadszorra is.

Minden egyéb változatlan, vagy legalábbis nem említésre méltó. Csak ez már a kilencedik kanyarom ezzel a céggel. Rendesen őskövületek vagyunk a kezdő brigádból csak néhányan. De tervek vannak, cégen belül is és a sokkal csinosabban csillogó horizontra nézve is. Majd ha nem leszek ennyire dögfáradt, nekiállok embereket zaklatni, hogy mennyivel jobban járna mindenki, ha nekem kicsit jobbra változna a helyzetem. Nem azért mert rossz, legalábbis legtöbb szempontból tényleg jó, de a telhetetlenség hibájába esés nélkül merem állítani, hogy azért el tudnék képzelni ennél sokkal jobbat is. Nem kell könnyebb, csak jobb legyen, szívesebben csináljam, mert több értelme van. Ilyen terveket dédelgetek, anélkül, hogy túlságosan elkiabálnám.

Otthon meg egészségetekre, küldtem az esős, ködös, 7 fokos csoda iőnkből, nehogy túl korán leégjetek, meg hogy már sokminden ne égjen már le. Bőven elég volt egy jóidőre ami csak az elmúlt hetekben volt.

Változások

Kis összefogalásként, ebben a két hétben mi változott meg véglegesen:

-Eltűnt a Föld színéről a törzshelyem. Várható, hogy lesz helyette másik ugyanott. Remélem az is olyan, ha nem olyanabb lesz és hogy a törzsgárdát sem fújja szét addig a szél. Bár ahogy az összetartás láttam, esélyes, hogy legalább a mag megmarad, de inkább mindenki.

-Alakul a lakás. Nagyobb dolgok már nem kerülnek be, mint tegnap. Szépítgetés és további bútorok még igen, meg gépek is, de azok már tisztaságba érkeznek majd, egyből a helyükre. Legközelebb itthon már csak a tapétát és a padlót kell befejeznem, aztán cuccolok. A többit már helyben álmodom meg/álmodjuk meg kisbarátnőimmel.

-Meg az időjárás. Hazajövök, olyan erkélyen/teraszon/fűben ülős idő lesz, hogy öröm lesz nézni.

Meg kicsit én is, meg mi mind. Remélem olyan váltókon mentünk át, hogy csak haladni kell, különösebb zötykölődés nélkül és nyugodtak lehetünk a jó irány felől.

What goes around, comes around

Annyiféleképpen kezdhetném. Elmesélhetném a stoppolásokat Siroki motoros találkozóra, ami csak egy laza nyári parkban ülésnek indult Z-vel. Vagy a Daliban üldögélést, amikor széptezsvíremmel volt párszáz forintunk és egy doboz cigink és Hobót akartunk hallgatni a diósgyőri várban. Mind egy kaland. El fogom mesélni, csak merje kérni valaki. De a mai, az aranyos volt.

Úgy estek be spanyolok a Borharapóba, ahogy nem szoktak. Olyan tanácstalan képpel és bármilyen szótár nélkül, ahogy csak a nagyon bátrak indulnak el. Mondjuk én elindulnék a sosemvolt csajommal délkelet-Grúziába. Hátha.

Szeretem és értékelem. Az indulást, a lendületet és az utat, amit idáig megtesznek, és annyira furcsa feltenni a kérdést, amit én is megkaptam, hogy "and what the feck's brought you here?" amire a válasz ezúttal egy rutinos "we're travelling around here" - "around where?, Hungary?" és felsorolta a Balkánt. De akkor is, ha egy régi térkép tévedése miatt akadtak el itt, remélem nem csalódtak. Itt, a mi városunkban nem csalódhattak. És bocs Hollókő, de Egerbe küldtem őket az útjukra tovább, egy telefonszámmal, amire számíthatnak. Ami nekem annó egyszer igencsak az egy szál kapaszkodóm volt.