Az úgy volt, hogy még régen Skóciában megígértem embereknek, meg még régebben magamnak, hogy megőrzöm valamilyen formában azt a sok érdekes helyzetet, hangulatot, hetet, alkalmat, bármit, amik történnek velem. Egyrészt mert szeretnék én is emlékezni, másrészt mesélni is szeretek (itt jön be az 'unreliable' része a dolognak), meg hátha érdekes, hátha valakit érdekel, vagy tanul belőle, vagy vigyorog rajta, vagy legalább biztosan tudni fogja, hogy kire nem kell figyelnie, mert nem neki való.
Gondolkodtam, hogy hogyan kellene összeterelni és hadrendbe állítani az emlékek hangyaseregét és rájöttem, hogy sehogy. Nem az a dolguk, hogy sorba álljanak, kategorizálva, időrendben, hanem mint a neve is definiálja, úgy jöjjenek, mint az egy valamire való emléktől elvárható. Hatalmas szerencsém, hogy kábé ugyanilyen kategóriátlanul őrzöm a képeket a két számítógépen és mi lehetne hasznosabb egy-egy laszti feldobásához, mint a kép és ami arról (garantáltan megbízhatatlanul) eszembe jut.
Szóval szétszaggatom a blogot logikájában. Lesznek 'annó' hozzászólások, és 'amikor írtam aktuális volt' típusúak.
Erről a képről most nem akarok sokat mesélni, majd előjönnek ilyen sztorik is, a lényeg, hogy Orsi készítette egy "próba", vagy délutáni hümmögés alkalmával. Nekem nagyon tetszik, meg marad is szerintem a blog-dolog fő képe. Meg majd kikerül a szobám falára is. Nagyban. Kösz Oszi!
No comments:
Post a Comment