Olyanok ezek az első napok minen kanyarban, mint egy kisebbfajta maraton lefutása. Ezalatt nem a logikusan kikívánkozó panaszt értem, a koránkelés, taxi, repülő, taxi, helikopter, pakolás és a közte eltelt (cigarettanélküli) várakozással és ezt megkoronázandó egy teltházas 12 órás műszakkal, hanem azt, hogy mennyire jó érzés, hogy a (remélhetőleg) legnehezebb és leghosszabb nap mögöttem van. Innen folyamatosan lazulnak a dolgok. A jól bevált éjszakás pék-szakács-cukrász helyére jött egy másik koma, aki először van az offshore világában, meg ebben a pozícióban is. Remélem jó szakács volt, még ha 'csak' a csini kis a'la carte menüt nyomta, mert itt 140 emberre kell, igaz csak néhányfélét, de azt a legszorosabb értelemben IPARI méretekben gyártania. Ahhez képest, hogy elvállalta, elég szokatlan kérdés volt részéről, hogy mi a zsömle és a kenyér receptje, de majd kialakul. Bevállalta, nehéz lesz, aztán könnyebb, aztán majd tudni fogja. Amiben tudok segítek neki, addig jó amíg kérdez és amíg nem ugyanazokat kérdezi meg akárhanyadszorra is.
Minden egyéb változatlan, vagy legalábbis nem említésre méltó. Csak ez már a kilencedik kanyarom ezzel a céggel. Rendesen őskövületek vagyunk a kezdő brigádból csak néhányan. De tervek vannak, cégen belül is és a sokkal csinosabban csillogó horizontra nézve is. Majd ha nem leszek ennyire dögfáradt, nekiállok embereket zaklatni, hogy mennyivel jobban járna mindenki, ha nekem kicsit jobbra változna a helyzetem. Nem azért mert rossz, legalábbis legtöbb szempontból tényleg jó, de a telhetetlenség hibájába esés nélkül merem állítani, hogy azért el tudnék képzelni ennél sokkal jobbat is. Nem kell könnyebb, csak jobb legyen, szívesebben csináljam, mert több értelme van. Ilyen terveket dédelgetek, anélkül, hogy túlságosan elkiabálnám.
Otthon meg egészségetekre, küldtem az esős, ködös, 7 fokos csoda iőnkből, nehogy túl korán leégjetek, meg hogy már sokminden ne égjen már le. Bőven elég volt egy jóidőre ami csak az elmúlt hetekben volt.
No comments:
Post a Comment