Úgy van az, hogy a mobilról netezek, amikor felmegyek a dohányzóba és csak úgy sportosan elszívok pár szálat, mert ugye nehogy már egy szálra menjek fel. Onnan meg aztán akármennyire is jók az alkalmazások, mégiscsak kényelmetlen írni. Eleve nem szeretek sokat pöyögni bele. Így helyben csak a címszavakat írom be, de mire vége a műszaknak, azok már csak mérvadók, mert azért nem egy megkomponált dolog ez az irkálás, csak ahogy jön, többnyire mintha önként a falhoz beszélnék. Csak hogy kevesebb gondja legyen egy jövőbeli magánnyomozónak és könnyebben állítsa majd ki a bizonyítványomat valami agyturkász doki, bizonyítandó, hogy folyamatosan őrültem meg és nem egy hirtelen trauma áldozata vagyok.
Akartam írni több mindenről, illetve akart a fene, csak ezek voltak a legértelmesebb gondolataim múlt éjjel:
Így, kábé ebben a formában. Na most ehhez képest már 'elpofáztam' a szokásos karakteradag felét, ha van limit, majd kiderül, de nyomokban sincs hangulatom ezekről írni. Volt pár másik gondolatom is, amik értékesebbek, vagy legalábbis értelmesebbnek tűnnek. Az egész gondolatsor egy blogbejegyzéssel kezdődött. A lényeg, hogy egy utolsó naposokat ápoló nővérke összeírta, hogy miket szoktak életük végén megbánni az emberek, mit csinálnának máshogy. Az ötlet is kiváló és hogy megosztotta, az is. Aztán mivel nekem nem kell belefolynom mindenféle beszélgetésbe, mert sok esetben nem nekem szól, meg sok esetben inkább lengyelül zajlanak, így van időm gondolkodni, meg ki sem tudnám kerülni, mert olyan nincs, hogy ne gondoljon valamire az ember. Na így ezek jártak, gömbölyödtek, amíg összeálltak saját elképzeléssé, hogy miket bánok majd én meg, ha odakerülök majd és lesz még annyi időm, hogy ezekkel foglalkozzak. Már ha ugyanígy folytatok minden jelentősebb tevékenységet. (Persze mitől is várhatnék más eredmény, ha mindíg ugyanúgy teszek). Meg feldobódott az is, hogy a hatékony time-management jegyében akár azonnal is változtathatok néhány rossz beidegződésen és lecserélhetném őket hasznosabbra. Nem alapvető dolgokat gondoltam, ami szintén hasznos lehetne (leszokni a dohányzásról, önzőbbnek és követelőzőbbnek lenni, eltemetni a színes üvegeket, etc...), hanem inkább pl. a napi 1-2 órát elrabló és néhány mosolyon és pletykánál ritkán hasznosabb Facebookozásból visszavenni és LinkedIn-en nyomulni és kapcsolatokat felvenni, ápolni, embereket zaklatni, hogy ha már távol vagyok, legalább rendesen keressek is.
Itt el is értem a második gondolathoz. Összeteszem a kezem, hogy van ez a meló és stabil és fix, nem sokban rosszabb, mint a seregben volt, meg sokmindenben sokkal jobb is. A fizu is rendben van, ha a kisvárosomban engem "elárasztó" lehetőségeket veszem alapul. Ha a korábbi (Ebi szerint asztronauta), búváréletbentartó melómat veszem alapul, akkor sírni lenne kedvem. Én azt a munkát akarom. Akár aktív éveim végéig is. Különösebben nagy előléptetésekre sem pályázok. Még 1, max 2 lépcső és én roppant boldog ember leszek, ami a munka részét illeti. És ez fenemód nem a pénzről szól. Mert:
1, "A pénz pont annyit ér, amennyivel az elköltése által boldogabbak lettünk". Persze ebben így nehezen értelmezhető a gázszámla, de azt meg akkor tudja értékelni az ember, ha egy ideig nincs és elgondolkodik, hogy akár fizetne is ezért a kényelemért. Na mindegy, érthető ez.
2, "Aki a pénzt hajszolja, állandó vesztésre van ítélve". A boldogságot kell keresni és ahhoz meg manapság kell. Régebben, amikor még nem pénzzel fizettek, akkor is ugyanúgy kellett erőfeszítéseket tenni, csak akkor nem a munkahelyen, illetve nem munkahely fizetett, hanem a természet. Akkor is jobban élt, akinek volt tapasztalata, a többi ugyanúgy a saját bőrén tanult.
Na ezt a pénz dolgot nem is vesézem tovább, csak közel ugyanígy csapongtak a gondolataim és gondoltam megosztom mindenkivel, aki idáig elolvassa. Apropó, aki idáig elolvassa és küld egy emailt "megvagy" tárggyal, akármilyen szöveggel, azt meghívom egy üldögélősre, lehetőleg sörözőbe. Mondjuk az első hármat. Külön-külön.
Vissza is értem az elejére, hogy elkalandoztam a roppant izgalmasnak és rejtélyesnek hangzó "hûtô, 7vége, szomszéd, 34, majonéz" címszavaktól, de azért szerintem már tényleg rámfenyítene a blogger üzemeltetője, márészt meg kit érdekel már. Várom a leveleket. Így Dénes napon. Hmm. Tudjátok mit érzek.
Azt hogy húzok a dohányzóba. <3 :(
Akartam írni több mindenről, illetve akart a fene, csak ezek voltak a legértelmesebb gondolataim múlt éjjel:
"hûtô, 7vége, szomszéd, 34, majonéz"
Így, kábé ebben a formában. Na most ehhez képest már 'elpofáztam' a szokásos karakteradag felét, ha van limit, majd kiderül, de nyomokban sincs hangulatom ezekről írni. Volt pár másik gondolatom is, amik értékesebbek, vagy legalábbis értelmesebbnek tűnnek. Az egész gondolatsor egy blogbejegyzéssel kezdődött. A lényeg, hogy egy utolsó naposokat ápoló nővérke összeírta, hogy miket szoktak életük végén megbánni az emberek, mit csinálnának máshogy. Az ötlet is kiváló és hogy megosztotta, az is. Aztán mivel nekem nem kell belefolynom mindenféle beszélgetésbe, mert sok esetben nem nekem szól, meg sok esetben inkább lengyelül zajlanak, így van időm gondolkodni, meg ki sem tudnám kerülni, mert olyan nincs, hogy ne gondoljon valamire az ember. Na így ezek jártak, gömbölyödtek, amíg összeálltak saját elképzeléssé, hogy miket bánok majd én meg, ha odakerülök majd és lesz még annyi időm, hogy ezekkel foglalkozzak. Már ha ugyanígy folytatok minden jelentősebb tevékenységet. (Persze mitől is várhatnék más eredmény, ha mindíg ugyanúgy teszek). Meg feldobódott az is, hogy a hatékony time-management jegyében akár azonnal is változtathatok néhány rossz beidegződésen és lecserélhetném őket hasznosabbra. Nem alapvető dolgokat gondoltam, ami szintén hasznos lehetne (leszokni a dohányzásról, önzőbbnek és követelőzőbbnek lenni, eltemetni a színes üvegeket, etc...), hanem inkább pl. a napi 1-2 órát elrabló és néhány mosolyon és pletykánál ritkán hasznosabb Facebookozásból visszavenni és LinkedIn-en nyomulni és kapcsolatokat felvenni, ápolni, embereket zaklatni, hogy ha már távol vagyok, legalább rendesen keressek is.
Itt el is értem a második gondolathoz. Összeteszem a kezem, hogy van ez a meló és stabil és fix, nem sokban rosszabb, mint a seregben volt, meg sokmindenben sokkal jobb is. A fizu is rendben van, ha a kisvárosomban engem "elárasztó" lehetőségeket veszem alapul. Ha a korábbi (Ebi szerint asztronauta), búváréletbentartó melómat veszem alapul, akkor sírni lenne kedvem. Én azt a munkát akarom. Akár aktív éveim végéig is. Különösebben nagy előléptetésekre sem pályázok. Még 1, max 2 lépcső és én roppant boldog ember leszek, ami a munka részét illeti. És ez fenemód nem a pénzről szól. Mert:
1, "A pénz pont annyit ér, amennyivel az elköltése által boldogabbak lettünk". Persze ebben így nehezen értelmezhető a gázszámla, de azt meg akkor tudja értékelni az ember, ha egy ideig nincs és elgondolkodik, hogy akár fizetne is ezért a kényelemért. Na mindegy, érthető ez.
2, "Aki a pénzt hajszolja, állandó vesztésre van ítélve". A boldogságot kell keresni és ahhoz meg manapság kell. Régebben, amikor még nem pénzzel fizettek, akkor is ugyanúgy kellett erőfeszítéseket tenni, csak akkor nem a munkahelyen, illetve nem munkahely fizetett, hanem a természet. Akkor is jobban élt, akinek volt tapasztalata, a többi ugyanúgy a saját bőrén tanult.
Na ezt a pénz dolgot nem is vesézem tovább, csak közel ugyanígy csapongtak a gondolataim és gondoltam megosztom mindenkivel, aki idáig elolvassa. Apropó, aki idáig elolvassa és küld egy emailt "megvagy" tárggyal, akármilyen szöveggel, azt meghívom egy üldögélősre, lehetőleg sörözőbe. Mondjuk az első hármat. Külön-külön.
Vissza is értem az elejére, hogy elkalandoztam a roppant izgalmasnak és rejtélyesnek hangzó "hûtô, 7vége, szomszéd, 34, majonéz" címszavaktól, de azért szerintem már tényleg rámfenyítene a blogger üzemeltetője, márészt meg kit érdekel már. Várom a leveleket. Így Dénes napon. Hmm. Tudjátok mit érzek.
Azt hogy húzok a dohányzóba. <3 :(
No comments:
Post a Comment