az út, a lakat és a k14

Az út elég jó volt, eltekintve a melegtől és a kisebb maceráktól. Örök hálám Gabbcsinak a vendéglátásért, nevetgélésért és mindenért. Szeretek és szeretni is fogok látogatóba menni. Aztán hajnalban kakaskukorékolás, taxi, végigaludtam a repülőt, reggeli Burgerkingben, út Den Helderbe, felszállás menetrend szerint és ekkor eltértünk a tervtől. Eleve is úgy volt, hogy útközben érintjük K14-Charlie nevű tornyot, de csak 10-15 percre, szóval le se vegyük a túlélőgúnyát. Aztán mégis. Köd. Mehetünk bagózni és kávézni. Hát mondom ez szép lesz. Itt tökörészünk, aztán amikor indulunk kezdhetem is az éjszakás műszakot. Netezgettem, az idő telt, megvacsoráztunk. Ekkor már 8 körül voltunk, gazdagon a műszakomban, aztán a rádió op. szólt, hogy kapunk kabint, majd reggel megyünk. Hát mit ne mondjak, egész más úgy kezdeni, hogy megérkezek reggel, a nappalos műszak elején, kipihenve és mehetek tentézni, meg lébecolni estig. Hehe. Volt már hasonló, akkor is örültem, de ez most nagyon jól esett.

Meg hát így lett időm megoldani a lakat-problémát. Mert a kulcsom ugye elhagyott a laptoptáskával és pár egyéb számomra kedves aprósággal együtt. Levágtam, a másik lakat, amit hoztam a szekrényemre, nem passzol, de annyi baj. Úgysincs jelentősebb értékem, amit el tudnak vinni. Ha meg a borotvahabomat, vagy a zoknijaimat akarják megdurrantani, akkor tegyenek velük olyat, amilyet én gondolok nekik. Márpedig ilyen jellegű "jókívánságokban" meglehetősen kreatív vagyok.

A lényeg, kezd a meló. Illetve mindjárt kezdek. Mindenkinek köszönet, aki valamilyen formában hozzájárult az ideút sikeréhez. Szállással, ezzelazzal, szurokkal és mielőtt elfelejteném, Ebike a telefonnal.

Attack the coffee machine.