Jó lesz már beiktatni egy dögunalmas napot. Annyira fel tud villanyozni egy kis kedvesség, vagy jó hír és kábé ugyanannyira lelomboz valaki fontos rossz kedve, vagy bánata. Ebből következtetek arra, hogy ha fizikailag birom is, azért sok volt mostanában. Meló itt-ott, meg a feszültségek, meg az ökörségeim. Tényleg olyan semmittevős nap kell, vagy valami egész mást tevős, ami kikapcsol. Hát ennyit az igényeimről.
Továbbra is fenntartom viszont azt az álláspontomat, hogy ha valakinek valami nem tetszik, legjobb, ha megmondja, amíg kicsi a baj. Mert ahogy telik az idő, csak rosszabb és nagyobb lesz a gond. Én meg elhiszem, ha azt mondja valaki, hogy minden rendben. Azaz nem minden esetben próbálok belesni a homloklebeny mögé, hogy tényleg úgy gondolja-e. Elhiszem és kész. A nemtetszés meg nől és mérgesedik és attől igazán nem érzem magam jobban, ha visszamenőlegesen vagyok leteremtve, mert egyszer úgyis kibukik minden. Nem lehet időben szólni, hogy nem lesz ez így jó, drága pilótám? El kell menni timbuktuig és akkor szólni, hogy elvétettük a repteret olyan 5000 kilométerrel?
Jó lesz már otthon. Holnap éjjel is, de leginkább mához egy hétre, amikor elkezdődik a maradék 1 hét pihenésem. Már ha az lesz. Passzolom. Majd jól csinálom. Nem kelek fel :)
No comments:
Post a Comment