Nézem most emittamott (tehát javarész facebookon), hogy emberek milyen jóízűeket hétfőznek. Meg az ezzel kapcsolatos negatív tréfák (pl.: honnan tudod, hogy hétfő van? 3 esős nap után kisütött a nap). Azt már megfigyeltem, hogy leginkább azok 'hétfőznek', akik előszeretettel 'péntek!!!'-eznek is. Meg TGIF. Jól is van ez így, már hogy ha ilyen rendszerben élnek és hétfőtől reggeltől péntek délutánig vannak a mocsék hétköznapok, aztán meg a paaaréé.
Nekem ebben nagyon ritkán és akkor is rövid ideig volt részem. A hétfő a vendéglátás pénteke, én meg hát vagy vendéglátóztam, vagy egyéb naptártól elrugaszkodott melóm volt. Most is. 2 hétig hétfő van, de amikor hazamegyek, ugyancsak 2 hétre, akkor az végig péntek. Illetve lehetne, ha ismerőseim, barátaim, törzshelyeim és azok látogatottsága nem a 7 napjaival lenne ár-apály viszonyban. Úgy vagyok ezzel a beosztással, hogy már nem is tudom, hogy beletörődtem, elfogadtam, vagy fel sem merült, hogy izgasson a kérdés. Nekem jó ez így. Előre ledolgozom és majd lesz élj a mának, ha akarom. De nem akarom, csak ritkán.
Tulajdonképpen akármilyen nap lehet, ha jól érzi magát az ember és fordítva. Az meg javarészt az egyénen múlik. Vannak itt kollegák, akik betegre unják magukat. Ez egyeseknél munkaköri ártalom. Nem hibáztathatom őket, hogy nincsenek széthajtva, de pl. egy darukezelő miben feszüljön meg, amikor egész 12 órája alatt 2 konténert kell arrébbtennie? Nem mehet ki csak úgy, hogy kicsit meglengesse a nehezéket. De hogy unatkozik, az már az ő hibája. Erre vannak már a szervezett hajózás kezdetei óta a rutinfeladatok. Megfigyelték, hogy azok a tengerészek, akiknek nincs dolguk és nem is csináltatnak velük semmit, lassabban reagálnak szükség esetén, esetleg vészhelyzetben, vagy csatában. Tehát subickolhatták a dekket, ha kell, ha nem. Csak mozgatva legyenek. Így igaz ez az otthoni punnyadásra is. Olyan édesen el lehet merülni benne, hogy a tálcán koszos edény, vagy csak a rendelt pizza dobozának kidobása is erőpróbának tűnik. Ha az ember elmegy a csapig, hogy megnyissa már jó irányban halad afelé, hogy valami hasznosat csináljon. Ha meg a rutinfeladatok túl nagy kihívásnak tűnnek, akkor még mindíg ott vannak a gondolatok. Nem mindenkinél, de azért csak vannak. Ha mással, hát azzal elmegy az idő, már ha tényleg annyira agyonütni való.
Mindenesetre érdekes, hogy nekem a tornyon töltött idő tűnik rövidebbnek, pedig fizikailag otthon vagyok 2 nappal kevesebbet. Kollegák panaszkodnak, hogy gyorsan elment a time-off, már megint itt. Persze 2 hét gyors, még 2 év is, de azért nekem itt telik gyorsabban. Nem unatkozok sosem, aztán csak pörög. Sőt, hogy őszinte legyek kicsit már szoktam várni, hogy megint itt legyek. Kezdek kétlaki lenni. Döbbenet. Csak rájöttem hova akartak az ujjaim kilyukadni.
A gondolatok erejéről máskor. Most olyan gyenge gondolataim vannak, hogy cigi, ágy, jóéjszakát.
No comments:
Post a Comment