Régen milyen szép volt. Hiányzott, meglátogattam. Nem tudtam meglátogatni telefonáltam. 250 forintos kártyával úgy, hogy fél órára volt az egy szem fülke. Vagy ha az sem, akkor levelet írtam. Papírra. Bélyeggel.
Mostmeg boldog, boldogtalan kiírja, ha fingott. Beleköt, hogy miért lájkoltad, telefonodon megnézed, hogy hol van.. nem a bizalmat és a meghittséget öli meg? Az információra mindíg éhes volt az ember, mert ha tud valamit, tud máshogy, számára hasznosabbnak tűnően viszonyulni, de hogy megéri-e?
Mi leszünk az első generáció fb-n, akiknek a gyerekei nem azt mondják, hogy Apa, Anya ne regisztráljatok már, mert égő lenne, hanem mi mondjuk nekik, hogy különben ti aligha lettetek volna.
No comments:
Post a Comment