Ha még meg tudnék lepődni és igazán érdekelne, meglepődnék. Hogy mikor hogyan van és nincs netünk. Kezdem az elejéről.
Gdanskban, amikor még be volt csomagolva (szó szerint) a tornyunk, akkor egyáltalán nem volt, de nem is volt gond, mert akkor még szállodából jártunk be dolgozni. Édes élet volt az, majd mesélek, ha lesz rá igény. A szállodában volt net, elég is volt az. Akik vettek lengyel sim kártyát és értelmes telefonjuk volt, azok nyomták is rendesen. Aztán elindultunk lassan Britt vizek felé. Illetve elkezdtek minket húzni. Azok még 3 hetes kanyarok voltak és se tévé se net. Még szerencse, hogy a dvd játszót a központi nemtommire lehetett kapcsolni, arról néztünk filmeket. Azaz muvi-menedzser lettem, mert fel voltam készülve rendesen filmekkel. Cserélgettem is... azt is szívesen, csak másik alkalommal.
Az időjárás a Balti és Északi tengeren rendesen meghatározza, hogy egy ilyen 3-lábú öreghölgyet mikor mennyire lehet vontatni, ennek tiszteletére dekkoltunk vagy 2 hónapot EEmshavenben, vagy valami ilyesmi. Na itt már voltak megoldások. A kikötőben több wifi is jött, de mind jelszavas. Szemerkélő és mindenféle esőben és időjárásban időnként rávettem magam, hogy mászkáljak kint, nyitott laptoppal, mintha aranyat keresnék fémdetektorral. Az éjszakás műszak előnye volt, hogy ezt megtehettem, mert 1, senki nem látott. 2, mivel még nem voltunk megszállás alatt, igazán nem kellett megszakadni a melótól. többnyire olvasgattam.
Az egyik ilyen alkalommal egyszercsak bejött egy jelszónélküli net. Körülnéztem, hát nemmessze tőlünk a kikötőben valami silók irodájának az egyik felelőtlenül úgy beállított routere azt mondta, hogy itt egy kolbásznyi jel, csináld. Megtaláltam az ideális pontot, illetve irányt a helidecken, aztán a megfelelő pozíciót, nemmessze a gangway-től. Nem kellett 1 hét és úgy zarándokoltak arra a pontra az emberek, mint az igazhitűek. Pedig csak 1 csóka látott és mondta, hogy ezt nem terjeszti, mert ha rágyógyulunk sokan, akkor ez sem lesz. Na de volt. Egy ideig. Aztán sokan gyógyultunk rá, gondolom már nappal is kiszúrták, hogy mit mászkálnak ezek nyitott laptoppal a kijárathoz állandóan.
Azt nem mondom külön, hogy útközben esélytelenek voltunk (pedig voltam hajón, ahol volt rendesen.. mindegy). Nekünk ez jutott, gondoltuk, de mivel komoly cégnek dolgozunk (kagyló a jele, van ilyen benzinkút is) egyszercsak megjelent egy koma, hogy ő itt ezt megcsinálja nekünk és jó lesz. Sokkal jobb lett egy idő után, de olyan lassú, mintha maga Colombus hordta volna egyesével a biteket. De volt. Végre. Kabinban is. Hurrá. Hamar kiderült, hogy mi lassítja le ennyire, na akkor lett minden oktató jellegű 18 karikás oldal és a jutyub letiltva. Kicsit működött, éjjel jobban, amikor nem egyszerre akart mindenki valami fontosat elintézni.
Aztán ahányszor ez a koma megjelent, mintha behúzták volna a kéziféket. Mint kiderült ilyenkor csinál biztonsági mentést és kb fél napig csak adatokat tölt fel valami földi szerverre. Oké. Ha muszáj. Csak azt nem értem, hogy amikor jöttem, megálltunk egy éjszakára egy másik tornyon a köd miatt és ott igazán penge volt a net. Nem volt letiltva semmi és ment, mint a karikacsapás. Ez 8 perc helikopterre. Szóval csak simán nem értem.
Arról jutott mindez eszembe, hogy regelinél megint találkoztam a sráccal. "Megörültem" neki. Most lassú lesz (azért írok ilyen gyorsan), de nem gond. Szólok neki, hogy legalább a viber-t vegye le a tiltólistáról. Ha a skype mehet, akkor akár az is mehetne.
Ja, de a legszebb, amikor hazaérek, aznap délután jönnek a digis skacok otthon bekötni tévét, netet. Mert ez így fájdalmas kezd már lenni, hogy otthon sem volt, itt sem nagyon penge, ráadásul mások laptopjára kell bekéreckednem, mert saját még nincs, csak kinézve.
Na ilyen fájdalmai vannak egy 21. századi tengerésznek. Nem olyan régen még a kettes kabin és a választható kaja is luxusnak számított. Ne sírjak már. Még 4 nap.... jövök.
No comments:
Post a Comment