Drill és a Koma

Nem tudom, hogy merjek-e nekivonzódni az alvásnak, vagy pontosabban álomba tévéződésnek. Pedig fenemód szükséges lenne. Még csak 2 éjszaka ment el és valószínűleg most lesz az először, hogy nem kelek fel délután kettőkor éhesen, hanem sikerül legalább 4-ig aludni, ahonnan már ideális a fél 7-es kezdésig a kávé-cigi-net rituálé. Kellenek ezek a napok az átállásra, de most nem könnyítik meg nagyon. Általában tudjuk, hogy mikor van a vasárnapi drill (ez egy próbariadó, amikor minenki elgyakorolja fegyelmezetten, hogy hogyan úszna meg egy gázszivárgást, tüzet, robbanást, akármit.), most meglepi drill lesz. Csodaszép, gondolom reggel 8 utánra már nem nagyon gondolnak, szóval kicsit várok és szerencsével délután lesz. Mörfi azt súgja a bal fülembe, hogy ha tudnék majd aludni délután akár 5-ig is, akkor fél 5 körül. Tudom, hogy izgalmas kérdést feszegetek, de sajnos ezzel van most tele. A fejem is.

Egyébként az egyik kollégáról akartam már régebben is szót ejteni. Már a második, harmadik kanyarom magasságában csatlakozott, aztán elég hamar kikérdezett annyira, hogy megtudja, hogy magyar vagyok. Nagyon megörült neki, amit furcsállottam is, mert inkább meglepődni szoktak. Ritka erre a magyar. Gondolom fehér holló sűrűbben van. Ismerek olyat, aki 40 év tenger után sem ismert egyet sem és nem a fejével volt baj. Lényeg a lényeg, emberünk megörült, de nem csak ennyi, hibátlan kiejtéssel és szűkös szókinccsel és igen dícséretes nyelvhelyességgel meg is szólalt magyarul. A rotációnkban úgy vagyunk, hogy az én első hetem pont fedi az ő utolsóját, szóval ritkán látom, de akkor egy hétig. Imádom, amikor a sok britt, holland, lengyel és kitudja kik után egyszercsak hozzámszól hátulról, hogy:
"HOGY VAGY KOMÁM?"
éjszakás műszakomból ballagok a kabinba, ő jön szembe kipihenten:
"NA? JÓL ALUDTÁL?"
vacsoránál:
"GYERE ENNI, MERT NEM MARAD!"
néha meg csak úgy simán
"HAJRÁ MAGYAROK!!"- én erre automatikusan egy hajrát szoktam mondani, de most megleptem egy "HAJRÁ HORVÁTOK!"-kal. Örült neki és lehajrázta. Szóval a ritkás találkozásainkban ezek mindíg visszatérő motívumok. Azért kicsit többet is szoktunk magyarul, de inkább csak udvariassági pármondatosakat, vicceseket. Ha valamit igazán meg kell beszélnünk és a melóval kapcsolatos, azt angolul kell azért.

Értékelem a kisöreget. Horvátország magyarlakta területén laktak kisgyerek korában. Akkor pont úgy beszélt magyarul, mint bármelyik másik gyerek, aki azóta is naponta használja. Csak ő elköltözött. De ez megmaradt neki, meg a magyarok szeretete. Hát ilyenek dobják itt fel a napot és egyszál magyarként próbálom is a renoménkat emelni, semmiképpen nem rombolni, mert vannak itt emberek, akiknek Puskás után én vagyok a második, akiről tudnak. Csak velem találkoznak is és így akaratlanul is utánam alkothatnak inkább pozitív, vagy negatív véleményt.

A. szavaival:
"JÓ ÉJSZAKÁT MAGÁNAK BARÁTOM!"